Előadásözön, névkaotika, infozuhatag, ingyensör. NASA, Google, Stanford és egy világszám, David Orban. A Debreceni Statup Hét – második nap, összefoglaló.
Tegnaphoz képest új helyszínen vagyunk, virtigli és emblematikus egyetemi környezetben. Ez a debreceni campus gyöngyszeme, a kvintesszenciálisan sztálinbarokk egykori Agrár – ma már itt székel a Gazdaságtudományi Kar is -, lepusztultság nélkül, eredeti állapotában, mintha egy 1952-es képeslapot tartanánk kezünkben.
A mai rendezvény a komplexum egykori kazánházában, a Kazánházra keresztelt szórakoztatóipari központban kapott helyet. Kicsit korábban érkezem, úgyhogy van időm tanulmányozni az érkező vendégsereget (nem túlzás, csapatostul jönnek az egyetemisták, később, egy előadó megszavaztatásából kiderül, hogy csak felerészben közgázos hallgatók, fiúszemmel nézvést igencsak jó ivararányban), jórészt gyalog, biciklivel csak újságírók járnak, úgy nézem. De hamar elkezd megtelni a közeli parkoló is jobbnál jobb verdákkal, hja a startupperek sem bicajjal közlekednek nulla fok körül. A regisztráció kötelező, ki is ér a sor az épületen, de megéri kivárni, egy aláírásért italjegy jár – na jó, csak az első ötvennek a hamari érkezés motivációja gyanánt -, és bizony csapolt sört is adnak érte. Száz résztvevőre kalkuláltak, de – legalábbis az est első felében – ezt jócskán meghaladtuk, tele volt a lépcső is.
Az esemény szervezője a DEVik Innovációs Klub, a debreceni egyetemisták vállalkozói közössége, moderátora – a már végzett – Domán Csaba klubvezető. A klub célja, hogy segítse a debreceni egyetemisták, pályakezdő diplomások vállalkozóvá válását, innovatív ötleteik megvalósulását. Erről szólnak a tematikusan eltervezett, a motiváción át az ötleten keresztül a megvalósuláshoz vezető stációkat végigjáró, nyolc percben maximált expozék. Kezdi a sort egy élő egyetemista és DEVik aktivista, Budai Nikolett kortesbeszéde, aki a “magam ura vagyok”, saját jövőépítés” kontra “max túlórázhatok” hívószavakkal ösztönöz a mielőbbi vállalkozóvá válásra.
Ezt a vonalat übereli Fábián Ádám startupper (RF Anatomy), egy anatómiai digitális atlasz fejlesztője, holnap lesz még szó róla), mondván, hogy az ötlet nem elég, kell hozzá az ember is. Aki nem fél (hallgatóként nincs mit veszíteni, sokkal kisebb a tét, sokkal jobb most kipróbálni a vállalkozói létet a szülőknél lakva, mint “a három gyerek mellett elzálogosítani a házat”), nem hallgat a jóbarátok szkepticizmusára (“nem kell elmondani rögtön mindenkinek”), és nem menekül a nincs időm, tanulok, bulizni akarok típusú kifogások nagyüzemi gyártásába.
Érkezik a főmentor, az elkötelezett innovátor és egykoron ipari park igazgató Gályász József, aki a “gyerekekkel” állt össze havi szintű ötletversenyek szervezésére és széles kapcsolati hálója révén sok helyre el tudja vinni őket. A vállakozásfejlesztési szak oktatója az innovatív innováció és szervezetintegráció menedzserszemléletét tanítja és hisz a párhuzamos struktúrákban: a képzés legyen szórakozás is, “ma is egy kocsmában jöttünk össze”, de itt most csak olyanok vannak, akik hasonlóan gondolkoznak, bárkihez szólhatsz, lesz közös témátok.
Dr Popovics Péterrel tegnap már találkoztunk a Team Academy rendezvényén, csak akkor pulóverben és két kisgyerekkel volt, ma pedig business-form, úgyhogy időbe telt az azonosítás. A szervezet tevékenységéről bőven meséltünk, ma elég legyen annyi hozzá, hogy a csapatban (hallgatóként) való vállalkozás rejtelmeibe avat be, mint oktatási metodikába. A diákok kísérleti nyúlként alapíthatnak céget, amiből ugyanakkor rendes, bejegyzett, működő, NAV-nak kitett Kft lesz, eddig mindösszesen hét. Az esetleges profitból pedig akár közös angoltanár fogadására is futja.
Az üzleti terv milyenségéről már a legismertebb vendég, Hild Imre beszél. Saját becslése szerint saját cégeiben (Hild Csoport) jó kétszáz milliónyi dollárt forgatott meg, de most elsősorban mint a Magyar Innovációs Szövetség Startup Panel ügyvivőjeként hallgatjuk. Hét év alatt 22 induló cégnek volt üzleti angyala, négyben ma is benne van. A jó üzleti modell legfontosabb embere nem a társaság tagja, a klub, az egyetem, a szülők, az üzlettárstárs, hanem az ügyfél, aki el fog tartani. A startupok 99 százaléka elsősorban a befektetőknek akar megfelelni, pedig, “ha el tudsz adni egy dolgot legalább egy vevőnek, a tőke úgyis meg fog találni. Csak a pénz nem tud értéket teremteni”. Az ötlet önmagában nem sokat ér (nem is szereti a szót használni, herótja van az ötletcentrikus vízióktól), valós piaci lehetőség kell először, és erre épülhet a kreatív innováció. Egy amerikai, 200 sikeres, új vállalkozásra kiterjedő felmérés szerint negyvenöt százalékuk nevezte meg legfontosabb tényezőként a jó időzítést. “Semmi nem olyan erős, mint egy jó ötlet, aminek eljött az ideje”, csak a megfelelő helyen kell lenni, a megfelelő időben, a megfelelő stratégiával. Ha kell, minden változtatható, lecserélhető: az ötlet, a termék, az üzlettárs, a csapat, a befektető. Kivéve az időt. Két tipikus helyzet van egy réspiacra való betörésre: egy meglévő, nagy piacon észrevett probléma, vagy egy idejében érzékelt trend a változásra. Ez lehet pozitív, vagy negatív, mindegy, mert a nagy szereplők úgysem tudják lekövetni, az ő üzleti modelljük nem erre van kitalálva. A lényeg, hogy nyitott szemmel kell járni. Ennek mentén futott be az összes mai “decacornis”-nak nevezett (csak hogy tanuljunk is valamit:), vagyis tízmilliárd dollár feletti értékű újdondász, az Übertől az Airbnb-n keresztül a TransferWise-ig.
A porondra most a kapcsolati tőke nevű blokk lép, államilag támogatva. Két kedves, okos hölgy (persze mindig mindenki tegeződve) a kamaráktól (Dr Kissné Dr Tóth Judit, igazgatási osztályvezető az Iparkamarától és Kissné Gyarmati Ágnes, megyei igazgató az Agárkamarától). Nézünk PR-filmet, tök jó régi debereceni képekkel, megtudjuk, hogy segítenek mindenben, hogy vannak lehetőségek fiatal vállalkozók támogatására, és az önkéntes iparkamarai tagok száma a megyében 580, míg a kényszersorozottaké 30.000. És elhangzik egy mondat: “most van társadalmasiasítás alatt a pályázat”. A Széchenyi Programiroda regionális igazgatója, Buzás László lazára veszi: csíkos ing, zakó, rózsaszín edzőcipő. Őszintén beszél a csak papíron létező cégek EU-támogatásban való részesítésének gyakorlati eshetőségéről, “egykoron kilóra vásárolt forrásokról”, a “trükkösebbik oldalról megközelíthető forrásteremtésről”, és óvva ettől a fajta innovatív megközelítéstől. A szolgáltatási szektor pályázati támogatása ma nincs fókuszálva (szemben a termelői és újító szegmenssel), és a tendencia is az, hogy egyre kevesebb lesz az ingyenpénz (vissza nem térítendő támogatás – az ötven százalékos intenzitású segítség már a mostani ciklusban is részint visszafizetendő), 2020-tól pedig leginkább a (nagyon kedvezményes) hitelalapú konstrukciókkal kell számolni.
Dr Bene Tamás, az egyetemi kutatási eredmények hasznosítását végző Technológiai Transzferiroda vezetője végül a társaságalapítás körülményeiről mond hallgatói szemmel nézve hasznos evidenciákat. Mesél cégformákról, a kockázati tőkebefektetésnél általános gyakorlatú szindikátusi szerződésről (háttérkontraktus és általában üzleti titokként szabályozza például a szavazotokhoz tartozó jogokat, az esetleges exit hogyanjait, a szellemi alkotásokhoz fűződő jogosultságokat). Kitér az apportra, mint tipikus vagyoni betétre, különös tekintettel a startupoknál jellemző szellemi tulajdonra (szabadalom, szerzői jogi formák (pld. szoftver), védjegyek – hm, .ppt-s prezentációban példaként a Prezi logóját felhozva -, formatervezési minta (dizájn), know-how).
Végezetül Dr Pető Károly, a DE GTK dékánja összegez.
Az áhított szünet előtt még lemegy az érzékelhetően legnépszerűbb műsorszám, a Startup stand-up nevű, ahol is három ötletet mutat be három versenyző ötpercnyi pitchben és szavazunk. Furi dolgok jönnek, először egy Ikaros-szerű repülő ember, mint fitnessz lehetőség, aztán háziállatokra applikálható okosnyakörv, majd egy egészen meggyőző inkubátorprogram induló online vállalkozások számára. Ez utóbbi nyert.
Második felvonás és hanyattesés. A SingularityU(niversity)-ról van szó, mely egy San Fransisco-i szervezet és a világ megmentését, na jó megjobbítását célozza. Ez így elég is lenne, abba is lehetne hagyni az olvasást, ha nem tennénk hozzá, hogy az oktatás a NASA bázisán folyik, a Google támogatásával és a Stanford University részvételével. Itt végezte el – pályázaton megnyerve – Herdon István, a sokirányú tevékenységet – többek között ipari parkot és repülőteret üzemeltető, és az Xponential Coworking irodát is működtető – Xanga csoport vezetője a 40.000 dolláros executive tanfolyamot, jogosultságot szerezve ezzel, hogy létrehozza ezzel az Debrecenben az első magyarországi SingularityU chaptert. A képzés haszna elsősorban a világ jobb megismerhetőségén alapuló beruházási ötletek életképességét és eredményességét célozza (alig 140 embernek van hazánkban, de többek között a prezis Árvai Péternek is), de István sokat ad az utánpótlásra is, a méregdrága offline és online kurzusokra igyekszik minél több fiatalt bejuttatni.
István révén jött el ide, a Kazánházba a Singularity University egyik vezéregyénisége és sztárelőadója, David Orban (előadói díja nemigen van 10.000 dollár alatt), honor nélkül, hogy életében először Debrecenben járva, jó kétszáz konferencia után élete első magyar nyelvű előadását megtartsa. Némi akcentus, viccesen angolos szófordulatok, de anyukája büszke lesz rá, hogy ki tudta mondani: már a fenntarthatatlanságaink is fenntarthatatlanok. Amerikásan joviális, piknikusan mosolygós, egész lényével – az összeomlás szélén lévő világ jedi harcosához illően – optimizmust sugárzó alkat. Budapesten született, Zsoldos Péter szkifijein nőtt fel és tizennégy évesen került Olaszországba (ma is ott él családjával Milánó mellett, három gyermeke van). Foglakozása jövőkutató és jövőgondolkozó. És igazi szkifirajongóként hisz is benne, a SingularityU altruista szellemiségével összhangban vallja, hogy az exponenciális technológiai fejlődés jóra fordítható, az emberiség megmenthető. Ehhez mindenkelőtt gondolkodni kell, hinni és tenni, “hogy az álmainkat létre lehet hozni. Hogy a valóságunk megváltoztatható az álmaink által.”
Csak a kérdéseket kell helyesen feltenni és a rendelkezésre álló tudással helyesen megválaszolni. Az önvezető autók nem isznak, esznek, telefonálnak, alszanak vezetés közben és még a Kreszt is rigorózusan betartják. Az évi egymillió baleseti halott száma drasztikusan csökkenni fog, különösen a fiatal donor korosztályban, szervhiány lesz. Mi a megoldás? Csak a mesterségesen előállított (3D nyomtatott) szervek. A tudomány exponenciálisan pörög és demokratizálódik. A humán géntérkép feltérképezését 15 évre tervezték, három milliárd dollár költséggel. Mikor hét év után még csak az egy százaléka volt megfejtve, a szkeptikusok kétségbe estek. Pedig utána évente duplázódott a leírt kódok száma, szóval a hátralévő időben (2, 4, 8, 16, 32, 64, 128), 2000-re simán összejött és még a budget is maradt. 2014-re 2000 dollár és 2-3 hét lett egy DNS- térkép, 2022-re két centbe fog kerülni az utcán, és azonnali lesz. A 23andme nevű amerikai cég 200 dollárért egy nyálminta alapján komplett genetikai kockázatelemzést küld, lehet életbiztosítást kötni a szerveinkre, ennyit a biztosítók statisztikai számításokon alapuló jövőjéről. Persze ez új társadalmi helyzeteket is involvál, a bürokrácia körömszakadtáig küzd a tudatos egyén ellen, az FDA be is tiltotta a szolgáltatást. “Úgy döntöttek, hogy mindannyian buták vagyunk. Hogy betiltják, mint a pápa Luther fordítását, mint most a DNS bibliáját, mert azt csak az orvosi osztály papsága olvashatja”.
Ez az új társadalmi-gazdasági szemlélet is ki fog alakulni, a régi el fog tűnni, mint a szénhidrogén alapú ökoszisztéma. Az elosztott és decentralizált technológiák, szervezetek és források (a napenergia mindenhol elérhető, 3D nyomtatással bárhol lehet gyár, nem csak Kínában, a hús térprintelésével megoldódik a túlnépesedés – amúgy is inkább üdvözlendő, minél több elme, annál több hálózati tudás – és a vegák is ehetik és a földet sem zsigereljük ki, a szenzorok által kezelt egészséggel kitolódik az átlagéletkor, akárki, akárhol akármit taníthat és tanulhat, mindenféle engedély nélkül, megszűnik a pénzügyi rendszer mindenható kiváltsága, (vö Bitcoin), a megbízási hálózatok újabb és újabb formái fognak elterjedni (vö Airbnb, önvezető autók megosztása). Megállíthatatlan folyamatok, előbb-utóbb a kormányzati technikáknak is alkalmazkodniuk kell hozzájuk. Ez a Network Society elmélete, gyakorlata és víziója, egy új szintű, rugalmas hálózati társadalom, a zárt nemzetállamok halála tudatosan alázatos és high-tech alapon. A változatosság kedvéért egy szkifi írót idézve: “A jövő már itt van, csak még nincs egyenletesen elosztva” (William Gibson).
És a mesterséges intelligencia (AI) hálisten a fejünkre fog nőni és ugyanúgy nem fog szót fogadni, mint egy gyerek. Épp ideje, hogy a gép ellen tudjon mondani a pilótának, aki a hegynek akarja vezetni a gépét. “Az igazi ellenség a buta gép, azok gyilkolnak minket, nem az AI”. Leginkább nekünk van arra szükségünk, hogy az erkölcs és az etika világát is beleprogramozzuk a gondolkozásukba. “30.000 évvel azután, hogy kipusztítottuk a neandertálokat, valószínűleg nem leszünk egyedül a földön, sietni kell, hogy felkészüljünk, mert nem fogunk kapni tiszteletet tőlük”. A Microsoft AI twitterbotját, ami csak internetes szövegekből gyűjtötte az infókat, le kellett tiltani, mert rasszista lett. A legutóbbi időkig pedig a mobilok nem tudtak afro-amerikaiakra fókuszálni, mert a funkciót csak fehérbőrűeken tesztelték.
És hát még néhány gondolat és sztori, de mindegyik koherens. A VW a legbutább autógyár, ami mindenre azzal válaszol, hogy még többet akarok gyártani. Pedig az önvezető autók és a car-sharing azzal fog járni, hogy (az Iphone mintájára) minél kevesebbet, de minél nagyobb haszonnal kell termelni. Néhány évtized múlva nevetni fogunk azon, hogy mennyire az autók határozzák meg a városképet. Ott vannak mindenütt, parkolóban, utcán, Los Angeles területének ötven százalékát foglalják el az autók számára fenntartott közterületek. Ezek helyett parkok lesznek, táncparkettek és kutatási központok. De az önvezető kamionok is csak néhány évnyire vannak tőlünk. Az USA igencsak úgy döntött, hogy aki nem tudja magát eltartani, azt nem fogja (egészségügy, munkanélküliség, szegénység) felkarolni. Mi lesz azzal a kétmillió amerikai kamionossal, aki el fogja veszíteni a munkáját és átlag 54 éves és 30 éve kamiont vezet. Majd azt mondja nekik az állam, hogy nagy hiány van web-dizájnerekből, képezd át magad? Minden nap fel kell tenni a kérdéseket, mert még nincsenek megválaszolva.
Egy kis húsnyomtatás. Három éve printelték ki Londonban az első hamburgert, David persze ott volt, nem nagyon ízlett neki, mert nem volt benne zsír, csak izomszövet. De 300.000 dollárba került, fajlagosan egymillió/kilo. Ugyanaz a kutató idén már éttermet nyitott Hollandiában, csak szintetikus, 3D nyomtatott ételeknek, mainapság harminc dollár/kilo áron. Négy-öt év múlva ez nyolc amerikai bitcoin-nyi egységre fog csökkenni.
Nos, a leghitelesebb sztori a végére. Mr Orban nem fiatal, de van benne anarchista hév és kalandvágy, mindent ki is akar próbálni. Intelligens csipet ültetett be a bal kezébe, ezzel nyitja az ajtót, fizeti a kávét és ebben van a Bitcoinos pénztárcája titkos kódja. Kérdésre válaszolva (“tegezzél légyszíves”) elmondja, hogy ez tkp. illegál. De van egy amerikai weboldal, ahol az eszközhöz tartozó appot fejleszették, amin van egy térkép, amin “ott vannak azok a piercinges szakértők, akik beépítik neked”. Ő Hollandiában talált egyet, de miután kiderült, hogy ezzel is foglakozik, leléptek a tetkós ügyfelei. Milánóban viszont szervezett egy akciónapot, mikor is több tucatnyian éltek a lehetőséggel, először egy hetvenöt éves gyárigazgató, aki azóta is élvezi, hogy a végre kezében van a gyár irányítása.
(És alig is maradt ki valami: tűzgyújtás 100.000 éve, mezőgazdasági termelés 10.000 éve, kvantumkompjúterek, gondolkozás által irányított eszközök, holland hajósok és a részvénytársaságok, miért tiltották be Hawaii-n egyszer a napenergiát, miért üldözték ki New Yorkból a Bitcoint, mi az a Benefit Corporation, hány kilométert megy fejben egy önvezető autó éjszakánként, hogyan használja és fejleszti a Google és az FB az AI-t, mire voltak jók a háborúk és mire nem, biztos-e hogy az élet célja a boldogság, legyorsultuk-e az evolúciót, túléljük-e a Fermi-paradoxont, “fognak nézni minket, és fogják tépni a hajukat ki a marsi városokból”, lehet-e back-upolni az elmét “egy elromlott” testbe, mennyi ideig kell éljünk, hogy találkozzunk ezer éves emberekkel, miben tévedett a Római Klub, vagy ha nem, miért igen)
David Orban korrekten fejezi be: “Utolsó kérdés, én sört akarok”.
(Mondanom sem kell tán, de tizenjónéhány menőtechno prezit(!) végignézve, mindahány .ppt volt, és sajnos ma az animációkat sem úsztuk meg feltétlenül)
Debreceni Startup Hét
Mi történt az előző nap?
