„A sörforradalom majd valahol ott ér véget, éri el a célját, amikor közös tudássá válik, hogy miről is szól a craft beer” – állítják. Nagyjából hetente egy új sört dobnak piacra, keresik az új ízeket, ami nemcsak piaci igény. Lesz-e sörház és milyen újdonságok irányába indulnak el? Emelnek-e árat és 120 millió forintnyi friss tőkével a zsebükben nézelődnek-e majd a piacon, vásárolnak-e majd fel másik főzdét? Interjú a Fehér Nyúl kisüzemi sörfőzde tulajdonos-vezetőivel.
A pesti Soroksári út egykori textilüzemének ipartelepére berendezkedett Fehér Nyúl sörfőzde nagy bővítés előtt áll. A Tőkepartálon az elsők voltak, akik közösségi finanszírozási kampány (crowdfunding) keretén belül a maximáls forrást össze tudták gyűjteni, összesen 120 millió forintot (az oldalon ez is rekord). Az állandó kísérletezés tartja az induláskori szenvedélyt az alapító csapatban és beépült a Nyúl-DNS-be is. Megnéztük, mire költik majd a pénzt – és beszélgettünk arról is, isznak-e majd az emberek 1300 forintos magyar prémium sört, ha megjönnek az első megemelt rezsiszámlák. Az alapítók közül Sajgó Álmossal és Szuda Jánossal beszélgettünk.
Forbes.hu: Mennyi volt a múlt havi villanyszámla, és féltek-e a következőtől?
Sajgó Álmos: Jelenleg olyan 1-1,2 millió forint a havi áramszámlánk, ez januártól fog majd jelentősen változni, az idei évre fixáltuk az árakat. A technológia nagy része elektromos árammal működik, a sörfőzés is elektromos kazánokkal történik, illetve a hűtés is jelentős energiaigénnyel jár.
A kérdés nyilván arra vonatkozott, hogy most nagyon sok válság és az ezzel járó kockázat rakódik egymásra. Mi a legnagyobb kihívás jelenleg?
Álmos: Az energiaárak mellett az alapanyagárak is jelentősen drágultak. A maláta éves alapon 50-60 százalékot, sokkal drágábbak a csomagolóanyagok, de a szállításon keresztül a magasabb üzemanyagárakat is megérezzük.
Szuda János: Hogy jót is mondjak: kihívás volt eddig az is, hogy meg tudjuk főzni azt a sörmennyiséget, amennyit vásárolnak tőlünk.
Álmos: Olyannyira igaz ez, hogy idén is – annak ellenére, hogy volt egy kapacitásbővítésünk télen – kénytelenek voltunk máshol bérfőzésben készíteni bizonyos söröket ahhoz, hogy ki tudjuk szolgálni az igényeket.
Így bővül tovább a Fehér Nyúl | Fotók: Sebestyén László (19 kép)
Ekkora méretű cégeknél az önmagában gondot szokott okozni, hogyha bejön egy-két új tulajdonostárs, akár befektetőként. A sikeres crowdfunding kampányotokban 120 milliót vontatok be – és ezzel lett 283 új tulajdonosotok is. Miért épp így szereztetek tőkét?
Álmos: Kettős célt szolgált a kampány. Az egyik nyilvánvalóan a tőkebevonás volt, hogy bizonyos fejlesztéseket előre tudjunk hozni. A másik cél kifejezetten a „crowd” volt. Már amikor a sörfőzdét terveztük és helyszínt kerestük hozzá, akkor is fontos volt, hogy alkalmas legyen arra, hogy meg tudjuk mutatni embereknek, ide tudjanak jönni megkóstolni a söreinket, tudjunk képzéseket tartani, vagyis, hogy egy közösség is kialakuljon a főzde körül.
Aki bizalmat szavazott nekünk, még szorosabb kötődést alakít ki a főzdével, nemcsak a Fehér Nyúl tulajdonosa lesz, hanem „marketingese”, „sales”-ese, egy közösség részese, ami együtt viszi tovább a márkát.
Találkoztatok már az új tulajdonosokkal?
János: Még nem, nagyon közel vagyunk a kampány zárásához, jogilag és pénzügyileg sem zárult még le ez a folyamat. Az első találkozónk majd szeptemberben lesz, csak a héten fogjuk az első üdvözlőlevelet is kiküldeni.
Álmos: Már most is több megkeresést kaptunk, segítséget ajánlottak bizonyos dolgokban. Látható, hogy itt sokan nem csak egy pénzügyi befektetésként tekintenek erre, hanem részeseivé akarnak válni valaminek.
A kampány
Alapvetően a kapacitásbővítés miatt kellett pénzt szerezniük – organikus növekedéssel is meglett volna a tőke, de a fejlesztéseket előre akarták hozni, hogy ki tudják szolgálni a megnövekedett fogyasztói igényeket.
A cég 10 százalékát osztották szét az adományozók között, magasan a minimum 50 milliós cél felett, végül 120 milliót vontak be.
A főzde már korábban felkért három elismert szakembert arra, hogy képviseljék majd az új tulajdonosok érdekeit. Bauer Tamás, médiaszakember, Jankovics László gazdasági szakember és Lantos Csaba befektetők vállalták a szerepet – ők lettek a vezető befektetők. A kisbefektetők egyedi kedvezményeket, szolgáltatásokat és exkluzív főzeteket kapnak a pénzükért cserébe. A kampányt a Tőkeportálon keresztül szervezték meg.
A kampány elején elmondtátok, mire költitek majd a pénzt, de azóta a vártnál is jobban felfutott az infláció, az energiaárak is elszabadulnak – kell majd költenetek ezeknek a kockázatoknak a kivédésére is?
Álmos: Már a kampány elején tervben voltak különféle költségcsökkentő és hatékonyságnövelő beruházások.
Kapacitásbővítés – az általános erjesztő kapacitásunk növelése –, a különlegesebb szortimentünk, például a fahordós érlelésnek a bővítését terveztük eredetileg. Emellett beszéltünk arról, hogy egy teljesen új termékvonalat is indítanánk. Természetesen ezeket is végrehajtjuk, de talán a hangsúlyok fognak egy kicsit módosulni, nyilvánvalóan reagálnunk kell arra, hogy közben azért történtek dolgok a nagyvilágban.
Mennyire tudjátok kivédeni ezeket – mondjuk azzal, hogy hosszabb távú szerződéseket köttök a beszállítókkal?
Álmos: Valamennyire lehet fixálni az árakat, de nagyjából 1-2 évet tudunk előregondolkodni. A gabonaárak most olyan hektikusan mozognak, hogy ennél hosszabb távú szerződést egyetlen malátagyártó sem fog bevállalni, de a méretünkből fakadóan sem tudunk hosszabb távú szerződéseket lekötni.
János: Ha megnézed egy egység sör költségszerkezetét, abban a maláta nem képvisel akkora súlyt, tehát az ár elmozdulása itt nem mozgatja meg annyira a teljes költségstruktúrát.
Erre jön rá még az árfolyamhatás, a kettő együtt azért már jelentős, nem?
János: De, így van. Azt is érdemes hozzávenni, hogy akkor, amikor a most drágábban adott malátát gyártották le, még nem volt ilyen energiaár-sokk, ebben a piac „előre dolgozott”, vagyis ez a magas ár nem teljesen indokolt. Bőven benne van a pakliban, hogy elértük a tetejét a drágulásnak.
Szuda János a tőkepiacon és a bankszektorban is dolgozott, most boldogan épít sörfőzdét. Fotó: Sebestyén László
Ezek az ársokkok mennyire szűkítik a mozgástereteket? Tudtok-e, akartok-e árat emelni, például?
János: Idén már kétszer emeltünk árat, és azt láttuk, hogy utána is tovább nőtt a forgalom – az áremelkedés mértékén felül, azaz darabszámra is többet adtunk el. A vásárlókör bővül, ezt látjuk évek óta, különösen igaz ez ránk, akik a prémium kategóriában vagyunk.
Ezzel azt is mondod, hogyha jönnek majd a megemelkedő rezsiszámlák, az nem feltétlenül fog nektek visszaesést okozni?
János: A dinamika lehet, hogy lassulni fog, de ettől függetlenül továbbra is növekedést várunk.
A kommerszebb, nagyipari sörökért 1000-1200 forintot is elkérnek ma már Budapesten. Jó ez nektek?
Álmos: A vendéglátás egyre drágább, így az áraink egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ez a segítségünkre van.
De a nagy gyárak nagyobb büdzsével, nagyobb marketingkampányt is tudnak tolni: akciós, 369 a pilseni, idd azt.
Álmos: Alapvetően azt gondoljuk, hogy a sör egy közösségi ital.
Ez mindig meg fog maradni, az emberek közösen beülnek valahova, ahol tudnak jó söröket inni és beszélgetni.
Ezt nem fogja kiváltani az otthoni sörivás, még ha a fogyasztás egy része valóban átkerülhet majd az otthonokra. A prémiumkategóriát ez hosszabb távon nem veszélyezteti.
János: Sőt, ha azt vesszük, hogy mekkora az a célközönség, aminek a mi söreink eladhatóak, akkor még mindig egy kis réteg az, aki ismer minket. Még ha az infláció vissza is fogja majd a teljes sörfogyasztást, a prémium kisüzemi sörök tortája ezen belül bőven növekedhet, erre van tér. Egy aktívabb márkaépítéssel mi épp erre készülünk, hogy növelni tudjuk a részarányunkat a teljes fogyasztásból.
Mennyi most az állandó söreitek aránya a szortimenten belül, és mennyi a kísérleti darab?
Hét-nyolc állandó termékünk van, ami egész évben elérhető, emellett vannak szezonális sörök és úgynevezett kísérleti sörök – ezek egyszer készülnek el, és addig vannak piacon, amíg el nem fogynak. Idén kb. 40 fajta új sörünk lesz például. Ami azt jelenti, hogy majdnem minden héten van egy új termék. Ehhez igen jelentős innováció tartozik, házon belül nagyon nagy erőforrásokat fordítunk arra, hogy folyamatosan kövessük a hazai és nemzetközi trendeket, lássuk, hogy milyen új alapanyagok, technológiák jelennek meg, és ezeket alkalmazzuk mi is, hozzátéve a saját ötleteinket. Az alapsöreink teszik ki a volumen 70 százalékát, a maradék 30-ba tartozik ez.
János: Fog ez még feljebb menni szerintem 60-40-ig, de az jól látszik, hogy a visszatérő vásárlók ráállnak valamilyen alapsörre, de van olyan típus, ami egy-egy szórakozóhelyen megy nagyon jól.
A kísérletezés és a kíváncsiság a főzde DNS-ének a része, ez látszik, de mennyire fenntartható ez ilyen alapanyagárak mellett?
Álmos: Ezt biztosan nem fogjuk elengedni, és ennek két oka van. Az egyik teljesen piaci: erre van igény. Nagyon sok az olyan sörfogyasztó, aki egy sört egyetlen egyszer kóstol meg, függetlenül attól, hogy mi a kedvence – és nagyon sokan járnak célzottan sört vásárolni: azt keresik, amit még nem ittak.
Emellett meg hát azért mégiscsak ez egy hobbiból született: mi is otthoni sörfőzők voltunk, nem idegen tőlünk ez az attitűd. A Fehér Nyúl márkának így része lett a folyamatos újdonságkeresés, a kísérletezés az új típusok felfedezése vagy a régi sörtípusok felelevenítése.
Az új piacok felfedezése, az export mennyire cél most?
János: A pandémia ezt eliminálta, pedig egyre aktívabbak voltunk, az EU felébe már így is szállítottunk, volt, ahova több raklappal, és volt, ahova jóval kevesebbet. Az értékesítésünk 8-15 százalékát tette ki eddig, ezt szeretnénk legalább 30-35 százalékra fölvinni. Az amúgy egy főzde minőségéről is sokat elmond, hogy a külföldi piacon képes megmérettetni magát.
Álmos: Hollandia stabil exportpiacunknak mondható, de szállítunk Belgiumba is, Szlovákiában, Csehországban is ott vagyunk, de Franciaországba, Olaszországba, Svájcba, Németországba is ment szállítmány, vagy például Macedóniába és Bulgáriába is.
Ebben a terjeszkedésben a név segít vagy ellenkezőleg?
Álmos: Már akkor cél volt az export, amikor a főzde nevéről gondolkodtunk és úgy voltunk vele, hogy ez inkább segít. A mi piacunkon a különlegesség sokat jelent. Ékezetes betűk, furcsa dolgok azért ezek! A magyar névválasztás biztosan nem hátrány külföldön.
János: Azt látjuk, hogy a többi sörfőzde sem írja át a nevét, mondjuk angolra, külpiacokon, hanem megtartják az eredetit, még ha nem is lehet kiejteni.
Van növekedési dilemmátok? Egy olyan méret, ami fölött a Fehér Nyúl már elvesztené a varázsát?
János: Nekünk az mindig alapvetés volt, hogy a minőségből nem adunk lejjebb. Egy kisüzemit nem az tesz kisüzemivé, hogy kis tételben csinál valamit, hanem hogy folyamatosan megbízható és magas minőséget produkál – és egyébként változatosan csinálja azt, amit csinál, új ízeket hoz, kísérletezik.
Álmos: Ezt alapvetően az attitűd dönti el: leginkább az, hogyan fejlesztünk terméket? Ott van-e az a fajta szakmai szabadság, hogy kísérletezz, vagy csak a megtérülést vizsgáló elemzések dönthetnek arról, milyen sört viszel piacra? Nálunk ez a felfogás egy elkötelezetten képviselt és ténylegesen végrehajtott dolog. A hazai méretekhez képest egészen elképesztő, hogy az Egyesült Államokban milyen méretekben képesek főzdék hozni ezt az attitűdöt. A hazai három nagy sörgyár valamelyikével összevethető volumenben, amit ott egy craft beer brewery tud.
Nekünk nem célunk ennek az elérése, mert egy teljesen más piacon dolgozunk. Azt gondoljuk, hogy a további növekedésre a jelenlegihez képest még bőven van lehetőség.
Nem szeretnénk azért a végtelenségig nőni, mert egy idő után azért ez átfordul valami teljesen másba, de egy egészséges méretet szükséges elérnie minden kisüzemi magyar sörfőzdének ahhoz, hogy hosszú távon fenn tudjon maradni.
Sajgó Álmos otthoni sörfőzéssel kezdte. Fotó: Sebestyén László
Pokolra jut-e a kisüzemi, ha bekerül egy kiskerlánchoz?
Álmos: Ha igen, akkor mi már ott vagyunk! Azt gondoljuk, „mindenki ismer minket”, de hát ez rohadtul nincs így. Nézd, a kraft sör azért még mindig egy zárvány, egy buborék, ezek a csatornák szükségesek ahhoz, hogy még több emberhez eljussunk. Az állandó söreinkkel vagyunk jelen, ami remek belépő szint, ha valakinek felkeltjük az érdeklődését.
Számtalan termékünk viszont nem elérhető ott, vagyis az egyediséget nem veszítjük el, csak azért, mert több polcon is meg tudunk jelenni.
János: Az a kapacitásmennyiség, amivel itt, a magyar sörforradalomban elindultak a kis főzdék, nem volt fenntartható. Nagyon sok emberrel, nagyon drága technológiával kevés sört gyártottunk. Ahhoz, hogy ez tudjon működni és hosszabb távon is gondolkodni lehessen benne, ahhoz az egyetlen út a bővülés.
Vége van a nagy magyar sörforradalomnak azzal, hogy a Sparban a mainstream sörök mellé tudtak kerülni a kisüzemi magyar versenyzők?
Álmos: A magyar sörforradalomnak ott lesz vége, hogyha minden valamelyest is gasztronómiailag nyitott ember, amikor mondjuk a sörre gondol, akkor nem az jut eszébe, hogy az a fűnyíráshoz egy valami hideg, szénsavas valami. Akkor lesz vége, ha majd elgondolkodunk, hogy mit fogunk főzni vacsorára, és ahhoz milyen sör illene – vagy amikor meglátsz egy jó sört, megveszed, és kitalálod, hogy mit főzzél hozzá.
A sörforradalom majd valahol ott ér véget, éri el a célját, amikor közös tudássá válik, hogy miről is szól a craft beer.
A forradalom tehát még tart, de a hőskorszakon azért már túl vagyunk. A piac mennyire érett, mennyire lett komoly a verseny a hazai főzdék között?
János: Még bőven megvan „az” a hangulat egyébként, sőt exportban abszolút segítjük is egymást. Egy ilyen nyitott és befogadó közegben ezt nem is szabad másképp csinálni.
Álmos: Régen, ha nyitott egy új hely, mindenki ott volt, tudtunk egymással beszélni. Ma már annyi az új brand, rengeteg az új termék, hogy elveszett ez a közösségi élmény, de az attitűd valóban megmaradt. A barátságok, a szakmai kapcsolatok ugyanúgy megvannak, ezek nem kerültek veszélybe. Egyszerűen felgyorsult az idő.
A prémium szegmensen belül technológiailag talán a legnehezebb utat választottátok, nem pasztörizáltok, hanem szűrtök, satöbbi – közben láthatóan több lábon is álltok. De mások már nyitottak sörházat, ti nem – még nem?
János: A pandémia előtt feltettük ezt a kérdést, és most újra elő fogjuk venni, mert azt látjuk, hogy minden szempontból nagyot tud dobni egy saját sörház. De azért ebben őrült nagy kockázatok is vannak, láttunk már főzdét, aki ezen vérzett el. Ráadásul nem vendéglátósok vagyunk – én közgazdász, Álmos mérnök! Mi csak úgy megyünk bele valamibe, hogy alfától omegáig tüzetesen átvizsgáljuk, mivel állunk szemben. Szeretnénk sörházat és keressük a lehetőségeket. Az is lehet, hogy majd egy újabb crowdfunding körrel jövünk ki, és majd annak a keretében.
Álmos: Régi terv, csak egyszerűen kompromisszumokat nem szeretnénk kötni. Amit erről elképzeltünk, azt konzekvensen végig szeretnénk vinni, ehhez keresünk partnert. Biztos, hogy meg fog valósulni, most még egy kicsit várni kell.
A taproom előtt: teljesen véletlen, hogy csak az újságírók előtt van sör. Pénteken és szombaton megnyitják a teraszt is. Fotó: Sebestyén László
A versenytársaknak biztosan fájni fognak a magas árak, nektek így most nagy előnyötök, hogy van elkölthető 120 millió forintotok. Szóba jöhet más főzdék felvásárlása?
János: Egyelőre nincs tervben ilyen. Kisebb főzdékkel lehet, hogy együtt dolgozunk, ilyenről van gondolkodás. Persze nem zárom ki, hogy klasszikus cégfelvásárlásba belemenjünk, de azt nagyon-nagyon meg kell nézni, hogy milyen hozzáadott értékkel bír. Ezt egyelőre nem látjuk, de 2-3 év múlva, amikor ebből a forrásból még előrébb kerülünk, és még erősebben és még hatékonyabban működünk, akkor nem zárható ki, hogy körbenézzünk a piacon.
Lesz piaci konszolidáció a gazdaság lassulása miatt, zárnak majd be főzdék?
János: A pandémia alatt is volt már egy ilyen szűrő, amikor azok a főzdék kerültek nagyon nagy bajba, akik nem diverzifikálták az eladási csatornáikat, jellemzően csak a vendéglátósok felé értékesítettek. Ez volt az első ilyen sokk. A változásokra kell tudni jó válaszokat adni, alkalmazkodni kell. Darwin is azt mondta, hogy nem az győz, aki a legerősebb vagy a leggyorsabb, hanem aki a legjobban tud alkalmazkodni.
Mire készüljünk, hogyan alakul majd a söripar következő 3-5 éve? Sok országban esik kedvezőbb adókulcs alá, ha alacsonyabb alkoholtartalmú az ital – lesznek ilyen sörök is?
Álmos: Alapanyag tekintetében elképesztő, ami az elmúlt 10-15 évben végbe ment, alapvetően ez a komlóról szólt. Folyamatosan mennek most is az új nemesítések, újabb és újabb keresztezések, mindenféle fajták jelennek meg. Ez egy jelentős motorja az új termékeknek. Rengeteg technológiai újdonság is megjelent.
Valóban, látható, hogy az alacsony alkoholtartalmú sörök felfutnak, az ennek a gyártásához szükséges technológiák is fejlődnek. Jelenleg, például, alkoholmentes sört kis üzemben nem lehet elfogadható minőségben gyártani, ez egy technológiai kérdés, az elmúlt években nagyon sokan kezdtek azzal foglalkozni, hogy elérhető legyen ez a terület a kisebb sörfőzdéknek is.
Jelentősen növekedni fog az alacsony alkoholtartalmú és alkoholmentes, vagy közel alkoholmentes söröknek az aránya a kraf beer-en belül is, ez erős trend a világon.
Mentek a trendekkel is, ami érthető, de közben egyedinek is kell maradni, mert azt keresik a vevők.
Álmos: Igen, a kampányban ezért is volt az egyik cél, hogy egy új termékvonalat indítsunk. Ebben nyilvánvalóan csatlakozunk bizonyos trendekhez, de ott már konkrét elképzeléseink vannak, hogy hogyan szeretnénk azokon belül egy saját utat képviselni.
Mi lesz ez a termékvonal?
Álmos: Itt most részleteket sajnos még nem árulhatok el, de annyit mindenképpen, hogy nem csak hagyományos élesztőket fogunk alkalmazni a fermentáció során. És itt azért kinyílik a világ.
