Fodor Zsolt előbb kitalálta és felfuttatta a közösségépítő vállalati fagyiztatást, majd miután a járvány összedöntötte alatta a piacot, egyedi tervezésű kézfertőtlenítő állomásokkal találta meg a kiutat. A Tündérgombóc és a Szia! projekt története.
Fodor Zsolttal éppen három évvel ezelőtt, 2017 júniusában beszélgettünk először. Dizájnvezérelt fagyis vállalkozása, a saját tervezésű, általa rajzolt és egyedileg legyártatott retro triciklijeivel futó Tündérgombóc akkor egy új üzleti modell küszöbén állt. A tipikusan egyéni vagy baráti fagylaltozást igyekezett céges környezetbe átültetni, és azt elérni, hogy egyre több vállalat lásson értéket az Icetime! néven futó szolgáltatás közösségépítő erejében.
A vállalati bónuszfagyizás be is jött: az első néhány céges megrendelés után tavaly már 140 rendezvényt tartottak, vagyis a Tündérgombóc triciklijei tavasztól őszig rengetegszer gurultak be egy-egy nagy irodaház épületébe, ahol az ott dolgozók az adott napon ingyen (a cég pénzén) és együtt fagyizhattak (kezdettől fogva a Major cukrászda fagylaltjából). „Volt olyan, hogy egy nagy osztrák ingatlanfejlesztő vállalat egyedül 17 000 gombócot rendelt. Minden dolgozójának csak egyet, de 11 irodaházuk van” – említi Zsolt az eddigi rekordot, amit több napon át, 3-4 fagyiskocsi és 8-10 ember párhuzamos „gombócozásával” tudtak teljesíteni.
Ez nem egy filmforgatás, hanem a Tündérgombóc egyik kocsija egy tavaly nyári esküvői bevetésen
Az apró ötletből induló vállalkozás így egész szépen kinőtte magát: a tavalyi árbevétel már 30 millió forint körül alakult, 15 milliós – több év alatt felhalmozott – nyereséggel, lett iroda és nagy teherszállító kocsi, hét tricikliből álló flotta, három alkalmazott, folyamatosan bővülő, exkluzívan erre a célra kreált új ízválaszték és egy stabilnak látszó alaptevékenység 80 százalékos céges és 20 százaléknyi egyéb, döntően esküvői megrendelésekkel. Zsolt közben otthagyta addigi rendes főállását – a Ringier Axel Springer lapkiadó művészeti vezetői posztját – és minden idejében a Tündérgombóc tovább gördítésén dolgozott. Tavaly már az üzlet szezonális jellegét is sikerült némileg kiiktatni – ősztől tavaszig téli dizájnt kaptak a triciklik és puncsot, gyümölcskenyeret, bajor mandulát vittek a megrendelőknek, ez is hozott némi pluszforgalmat. Mint ahogy az idei újdonság is ígéretesnek látszott: közös vállalati reggelizés facsart narancslével, friss péksütivel a reggeli mítingekre időzítve.
Icetime a Docler Holding irodaházában 2019 nyarán
Ebbe az idilli fejlődési folyamatba rondított bele a koronavírusjárvány és az általa hozott totális bezárkózás. Üres irodaházakban, home officeba kényszerült dolgozókkal és ráadásul esküvő- és lagzistoppal teljes kudarc a koncepció. Március elején ez jókora hidegzuhanyként érte a csapatot, Zsolt kénytelen volt elküldeni az alkalmazottakat, és miközben ő maga nekiállt felélni a tartalékait és lázasan kereste a megoldást.
Zsolt mindig rajzolással kezdi. Egy lapkiadó művészeti vezetője volt, 45 évesen kezdett vállalkozni (Fotó: Sebestyén László)
Ez nála – mivelhogy grafikához és dizájnhoz ért – általában rajzolgatással kezdődik. Most azzal a két kérdéssel folytatódott, hogy mim van? és mire van szükség?, amiből elsőre az adódott, hogy befogja a tricikliket és fagylalt helyett fertőtlenítő géllel, maszkokkal, kesztyűkkel szereli fel, majd kitolja őket a Deák térre és Budapest több pontjára. Ez így ebben a formájában azért a fotelben ülve sem tűnt még akkora üzletnek, de a fertőtlenítő állomás gondolata tartósnak bizonyult. Főleg, hogy a vizualitásra kényesen nem látott sehol a piacon igazán esztétikus megoldásokat. Így aztán megint rajzolni kezdett, és megszületett egy dizájnos, átfóliázható, márkázható, a cégek arculatához illeszthető, kommunikációs és reklámfelületként is bevethető szenzoros kézfertőtlenítő acélállomás – a Szia! projekt.
Tausz Ádám reklámszakemberként kezdte, néhány éve bajba jutott cégek felvásárlásával, feljavításával foglalkozik, és feleségével közös cégében rendezvényeket szervez. Egyből fantáziát látott a Szia! projektben (Fotó: Sebestyén László)
Az ötlet finomításához és megvalósításához bevont egy befektető- és tulajdonostársat egy régi ismerős, Tausz Ádám személyében. A pénzügyekhez és stratégiaalkotáshoz értő korábbi reklámszakember (az ACG reklámügynökség egyik volt vezetője és tulajdonostársa) az utóbbi években részben rendezvények – például az Art and Antique képzőművészet vásár – szervezésével foglalkozott, így átmenetileg szintén munka és bevétel nélkül találta magát a márciusi járvány kezdetén.
„Zsolt felhívott, hogy van egy ötlete, pénteken kávéztunk, hétfőn nekiálltunk dolgozni”
– mondja, majd nagyjából kétmillió forint és három hónap alatt kitisztították a koncepciót és útjára indították a gyártást. Lett két prototípus (egy nagyobb és egy karcsúbb állomás), fertőtlenítő gélszállítmány Iránból, egy kis acélgyártó üzem Csényéről, és első körben egy bérleti konstrukció a cégeknek hat, illetve 12 hónapos futamidővel, egyedi arculattervezéssel és a fertőtlenítő folyamatos üzemeltetésével. Az első tapasztalatok alapján ma már nem bérbe, hanem eladják az állomásokat, erre van nagyobb igény, még ha ez egyszeri nagyobb kiadást (darabonként 110–125 ezer forintot) is jelent a cégek részéről.
Fodor Zsolt és Tausz Ádám régi ismerősökből lettek üzlettársak. Zsolt a kreatív, Ádám a pénzügyes és stratégiaalkotó (Fotó: Sebestyén László)
„Bankfiókokban, plázákban, benzinkutakon, gyógyszertárakban, pályaudvarokon, nagyon sok helyről érdeklődnek – mondja Ádám, aki nem tart attól, hogy gyorsan kifutna ez a termék, és egy év múlva már senkinek nem fog kelleni. – Azt tapasztaljuk, hogy a cégek szerint ez a helyzet sokáig velünk marad, mi meg azon dolgozunk, hogy ez egy folyamatosan tovább fejleszthető, több funkciójú kommunikációs felületté váljon, amin új termékeket, akciókat, céges ajánlatokat lehet esztétikusan hirdetni.”
140 centiméter magas, acélból van, fóliázható, újra- és átmatricázható, szenzoros kézfertőtlenítő állomás. Ezt a darabot a Veolia rendelte. Hogy miért Szia? Mert üdvözléskor a kezünkkel intünk, kezet fogunk, és újabban fertőtlenítünk (Fotó: Sebestyén László)
Azt ő sem gondolja, hogy ez kapásból egy aranybánya volna, de már azt sikerként éli meg, hogy alkalmazkodni tudott a helyzethez.
„45 fölött kezdtem vállalkozni, és világosan látom, hogy nem lehet egyik napról a másikra sok pénzt keresni. Mindig az alapokról és lassan lehet csak építkezni, de azt nagyon jó megélni, hogy valami elindult és van eredménye.”
Június végén, amikor beszélgetünk, már éppen a Tündérgombóc is életjeleket mutat. Reggel találkozunk, mert déltől már jelenésük van a tricikliknek, idén még csak a második alkalommal. Máskor ilyenkor már túl vannak a vállalati fagyiszezon felén, de mivel közben előző nap éppen megérkezett a Szia! projekt egyik első nagyobb bevétele is, Zsolt úgy érzi, hogy kezdenek irányba állni a dolgok. „Mindig azt gondoltam, hogy jó lenne több kis cég, amelyik szépen kiegészíti egymást, és termel évi 15 millió forint profitot. Nem kell több, annyi pont elég.”
Borítókép: Fodor Zsolt és Tausz Ádám, a Szia! kézfertőtlenítő állomással (Fotó: Sebestyén László)
