Az “ingyen” prémiumszolgáltatásnak megvan az ára: nem is sejtjük, mi mindent tud rólunk a keresőóriás. A Google szerverein ott van az is, mit csináltunk tegnap este.
A Google óriási vállalattá nőtte ki magát indulása óta, most már hatalmas holdingcégbe, az Alphebetbe szervezik rengeteg tevékenységüket. Termékeiket sok millióan használják naponta, nem túl meglepő, hogy rengeteg adatot kezelnek. Azzal mégis elég durva szembesülni, hogy mennyi mindent tud rólunk a cég. Ráadásul, ezek csak a felhasználók által is elérhető adatokat, bizonyos funkciókból kiderül, hogy még ennél is biztosan többet tudnak (például, hogy mikor, milyen eszközről, honnan használatuk a szolgáltatásaikat).
Mivel nem kötik az orrunkra, különböző forrásokból csak tippelni lehet, a Google összesen mennyi adatot kezel. Elég nagy ívű becslés, de a cég elvileg 10-15 exabájtnyi adat felett őrködik. Csak, hogy érezzük, ez milyen sok: 1 exabájt = 1 milliárd gigabájt. A mai okostelefonokban átlagosan 32-64 gigabájtnyi tárhely van. A Google ennek a rengeteg adatnak a kezelésére Bigtable (nagy tábla) néven saját adatbázisrendszert épített. De miből áll össze ez a hatalmas adattömeg azon kívül, ami mindenkinek eszébe jut, például az emailezés, a dokumentumok tárolása és a Föld feltérképezése?
Tudják, mit szeretünk
Aki bejelentkezve használja a Google szolgáltatásait, annak legalább van némi kontrollja: beállíthatja például, hogy a Google személyre szabott reklámokat jelenítsen meg róla. Ugyanitt, látszik az is: tudják az életkorunkat, nemünket, érdeklődési körünket, kedvenc témáinkat, internetezési szokásinkat. Az adatok itt elérhetőek, és itt kapcsolható ki a személyre szabás is.
Hol jártunk
Mostanra eléggé eldugták, de ha csak nem írtuk felül az androidos telefonunk alapbeállításait, a Google valójában naplózza, hogy percre pontosan hol jártunk, az egészet pedig rárakják egy dátum szerint kereshető térképre, eléggé félelmetes. Viszont jól jön, ha részegen találtunk egy remek kocsmát, és máskor is szeretnénk visszamenni oda, csak nem emlékeztünk, hol volt.
Mire kerestünk
Szintén, ha nem kapcsoltuk ki az alapbeállítást, és bejelentkezve szoktunk keresni, akkor jobb tudni, hogy a Google valójában elmentette az összeset. Ide kattintva megnézhetőek a keresési előzmények.
Az oldal külön gyűjti a youtube-os kereséseket, képkereséseket, sőt, azt is, amit valaha beírtunk a Google Térképbe. Az adatok legalább egyenként is törölhetők.
Mit mondtunk
A Google-nek van egy Magyarországon kevésbé ismert szolgáltatása, a Google Now, ez olyasmi, mint a Siri az Apple-től és a Cortana a Microsofttól: egyfajta személyes asszisztens, aki hangutasítások alapján próbálja kitalálni, mit szeretnénk, és mondjuk felolvassa az aznapi időjárást vagy a legfrissebb híreket.
A cég gyűjti azt is, mikor mit mondtunk a telefonnak, ha gyakran használjuk a funkciót, elég félelmetes lehet az eredmény: kiemlékszik már arra, amikor a sokadik rossz válasz után elküldte a fenébe az egész szoftvert. Hát, a Google.
Szerencsére az összes itt felsorolt adat csak adott felhasználónak elérhető. Meg persze a Google-nek.
Mit csináltunk a szolgáltatásokban
Mára szintén eléggé eldugták a Google Dashboardot: itt szolgáltatásokra lebontva megnézhetjük, pontosan miből mennyi volt adott hónapban, vagy mióta használjuk a szolgáltatás. Ugyanitt beállítható az is, ha havonta kérünk értesítést aktivitásunkról.
A Google egy helyre gyűjti:
- A Google Chrome-ban szinkronizált könyvjelzőinket, jelszavainkat, kiegészítőinket, egyéb tartalmakat.
- A Cloud Print szolgáltatással valaha kinyomtatott dokumentumainkat.
- A telefonunkban lévő névjegyeket.
- A Google Fotókba feltöltött képeinket, a Zenébe feltöltött számainkat, a Play-ből letöltött alkalmazásinkat, és itt van összegyűjtve az is, ha vettünk könyveket a Google Playben.
- A Gmailben lefolytatott beszélgetéseink számát, azt, hogy hány levelet dobtunk a kukába, mennyi e-mailt kaptunk és küldtünk.
- Az Adsense-aktivitásunkat (ezek azok a hirdetéseket mi illeszthetünk be saját weboldalunkra, a Google pedig végigolvassa a tartalmat, és megpróbál releváns hirdetést megjeleníteni a felhasználónak)
- Adwords-aktivitásunkat: ez a cég hirdetéskezelő rendszere, saját kampányainkat gyűjtik itt.
- Az Alerteket: ezek a kulcsszavakra beállított figyelmeztetések, például adott témai híreiről kapunk így linkeket, akár valós időben.
- Azt, hogy hány Analytics-fiókunk van, és hányszor néztünk rájuk: ez látogatottság-mérő szolgáltatásuk.
- Azt, hogy milyen androidos eszközeink vannak. Itt kezelhetjük is ezeket, például meg lehet csörgetni a telefont, ha épp nem találjuk, de lokalizálhatjuk is, ha azt gyanítjuk ellopták (és a tolvaj még nem kapcsolta ki). Egy másik gombbal zárolhatjuk a telefont, ha ez nem lenne automatikusan beállítva. A harmadikkal vigyázzunk: törli a telefon teljes tartalmát, ezt csak akkor nyomjuk meg, ha máshol is megvannak az adataink, vagy ha nem akarjuk, hogy rossz kezekbe kerüljenek (és nem volt titkosítva a telefon, se zárolva).
- De olyan maradványokra is rátalálunk, mint a Google+-ban létrehozott márkaoldalak.
Magyarországon elég erős márka a Google, de talán nem gondolunk bele, mennyire rá vagyunk utalva, milyen sok szolgáltatását használjuk nap mint nap. Talán, miután végignéztük saját listánkat, kicsit máshogy nyitjuk majd meg a Gmailt a következő levélhez.
