Öt (plusz egy) beszédes ábra arról, mi a baj az állami egészségüggyel. A helyzet gyorsan romlik.
“Bimbózik? Robban!” – írtuk egy évvel ezelőtt a Forbes-ban az akkor elérhető 2014-es adatokra alapozva a magánegészségügyi szolgáltatók térnyeréséről. A Szinapszis Piackutató legfrissebb felmérése szerint 2014 és 2016 között is jelentősen bővült a piac, és sokat romlott az állami egészségügy megítélése. A budapestiek körében végzett kutatásból öt (plusz egy) ábrán mutatjuk a leglényegesebb tendenciákat.
1. Az orvosok sem érzik, hogy a betegek biztonságban volnának
Kezdjük mindjárt a legmegdöbbentőbb adattal: az orvosoknak csupán a 21 százaléka (4+17) gondolta úgy, hogy a legutóbbi kórházi, klinikai ellátás során teljes biztonságban voltak a betegeik. Nem azért, mert ők maguk ne tettek volna meg mindent a betegek biztonságáért, csak olyan állapotokat látnak maguk körül az állami egészségügyben, hogy sok esetben ezt nem érzik garantáltnak.
Ugyanerre a kérdésre a laikus betegek pozitívabb választ adtak, körükben sokkal magasabb azok aránya (55%), akik teljes biztonságban érezték magukat az állami egészségügyi ellátásuk során.
2. Ha úgyis fizetnem kell, inkább a magánban teszem, nem hálapénz formájában az államiban
Valami ilyesmi következtetés vonható le a következő ábrából, amelyen a magánellátással kapcsolatos attitűdökre kérdeztek rá a kutatók. Hosszúak a várólisták az állami rendszerben, hálapénzt kell fizetni azért, hogy megfelelő ellátást kapjunk, a magánszolgáltatók plusz szolgáltatásaiért pedig megéri többet fizetni. Az egyetlen bökkenő, hogy hiába fizetünk a magánorvosnak, attól a TB-járulékot is fizetni kell, márpedig azzal a többség inkább egyetért, hogy azért fizet az OEP-nek, hogy ne kelljen még egyszer fizetni máshol.
3. A betegek majdnem fele elégedetlen a tájékoztatással
A betegséggel, terápiával kapcsolatos tájékoztatás, a várakozási idő, a betegre fordított idő csupa olyan kérdés, amivel az állami egészségügyben egyre kevesebben elégedettek. Már két évvel ezelőtt is rossz volt a helyzet, de minden tekintetben lényeges a romlás. A betegtájékoztatásra szánt idővel például csak a betegek 42 százaléka elégedett az állami egészségügyben, nem véletlen, hogy ez az egyik legerősebb motiváció, amiért sokan a magánegészségügyet választják. A kutatásból az is kiderült egyébként, hogy a betegek azt várnák el, hogy az orvos 24 percet foglalkozzon a pácienssel, és majdnem minden második beteg úgy érzi, hogy ezt az állami ellátásban nem kapja meg. A fiatalok (18-35) körében ez különösen fontos szempont.
4. A betegek jogai fontosabbak a magánban
Érdekes kérdés, hogy jogi szempontból látnak-e különbséget a betegek az állami és a magánellátás között. A legtöbben egyébként vagy nem tudják megítélni vagy nem látnak különbséget, akinek azonban határozott véleménye van, az úgy gondolja, hogy a betegek jogai jobban érvényesülnek a magánellátásban.
5. Sokan feleslegesnek érzik az állami járulékfizetést
Beszédes adat, hogy azok körében, akik időnként magánintézménybe is járnak, 47 százalék szívesen elfelejtené az OEP-nek történő járulékfizetést. Pontosabban csak a kötelező 6930 forintos minimumot fizetné, és soha többet nem venné igénybe az állami ellátást. További 32 százalék a jelenlegi járuléka mellett is hajlandó fizetni a magánegészségügyi szolgáltatásokért, és csak 21 százalék mondta azt, hogy maradna az állami ellátásnál és az OEP-nek történő fizetésnél.
+1. Már rég nem a gazdagok kiváltsága
Ez nem annyira ok, mint inkább következmény, sok tényező – részben a fentiek – eredménye. 2014-ben a budapestiek 49, 2016-ban már 60 százaléka vett igénybe valamilyen magánegészségügyi szolgáltatást – ez elég nagy elmozdulás mindössze két év alatt. És annak elég egyértelmű bizonyítéka, hogy magánrendelőbe, magánkórházba, magánklinikára járni már rég nem csak a leggazdagabbak kiváltsága.
