Celebek & üzlet = Forbes-nyár

Majka és Hajós András az ország két szegletében nőttek fel. András pesti, újlipótvárosi úrifiú, Majka ózdi vagány. Közös címlapinterjújuk egy jelentős része mégis arról szól, miért lettek jóbarátok, miért köti […]

forbes_cover_aug_hq

Bővebben

puskas_1100

Bedobtak egy-egy ezrest, az állami bank meg hozzájuk vágott 16 milliárdot

Oszd meg!

Egy hónap sem kellett hozzá, hogy az állam bankja pályázaton kiszórjon 16 milliárd forintot – másfél évvel a történtek után végre rekonstruálhatjuk, hogyan jutott ennyi közpénz egy Rogán Antalhoz köthető piaci szereplőhöz. 


  • Előzmények: előre lehetett tudni, ki fog nyerni

  • Miért érdekes Gubicza Ágoston és Boris Mihály alapja?

  • Két nap alatt meggondolták magukat – nyertek is

  • Ilyenek a piaci viszonyok egy állami bank szerint


2015 végén, karácsony előtt 9 nappal tizen ültek össze a Nagymező utca egyik legelegánsabb és legnagyobb irodaházának egyik tárgyalójában. Egy óra és 57 percnyi megbeszélés után távoztak a felek. A vendégek határozott elképzelésekkel érkeztek, és nem is akartak engedni – de aztán egy nap alatt meggondolták magukat. Mindezen 16 milliárd forint sora múlik aztán. Az elegáns irodaház az állami Eximbanké, a tárgyalás témája pedig egy tender, amiről 15 nappal korábban még a teljes magyar alapkezelői szakma sem tudott, pedig ők lettek volna a célközönség.

Mindezt egy most nyilvánosságra került jegyzőkönyvből tudjuk, aminek köszönhetően másfél év után végre rekonstruálhatjuk, hogyan osztott ki 16 milliárdot az Eximbank 2015 végén.

Előzmények: előre lehetett tudni, ki fog nyerni

A piacon megszokott átfutási idő töredéke alatt zavarta le azt az alapkezelői pályázatot az állami Eximbank 2015-ben, melyen végül a Rogán Antalhoz köthető pályázó lett a befutó. Két évvel ezelőtt karácsony előtt került kiírásra a tender, az Eximbank egy 10 milliárdos és egy 6 milliárdos befektetési alapot indított, ehhez keresett alapkezelőt. A kiírás értelmében innovatív, startupcégekbe kell befektetnie az alapkezelőnek, az egyik alap pedig export fókuszú (hiszen maga az Exim is az exporttámogatásra jött létre). Mivel az EU által támogatott ún. Jeremie-programban 2009 után 28 befektetési alap jött létre, nem túlzás azt állítani, hogy a piac ki volt éhezve egy ilyen pályázatra, hiszen ezek az alapok tavaly ilyenkor zárták befektetési szakaszukat. Az Eximbank mégsem verte nagy dobra a dolgot, majd 2016 elején a Forbesnak még azt sem volt hajlandó elárulni, ki lett a nyertes.

Ez pár hónap után kiderült (a pályázati eljárást idővonalra raktuk, lásd lejjebb az infogarfikát!). Ahogy előre sejteni lehetett, az a GB&Partners lett a befutó, akire az egész piac számított (a pályázatban olyan, szakmai szempontból nem releváns megkötések voltak, melyek eleve lekorlátozták a lehetséges ajánlattevők számát). Az Eximbank ugyanakkor nem volt hajlandó elárulni, mi alapján választotta ki a győztest, és mit vállalt a GB&Partners a pályázatában. Ez már csak azért is komoly probléma, mert az Eximbank a kiírásban nem várt el önrészt a pályázóktól: vagyis a 16 milliárdot egy az egyben kívánta átadni a győztesnek, miközben ez az iparág meglehetősen kockázatos (és így ezt a kockázatot egyedül az állami bank futja).

A Forbes pert indított a közérdekű adatokért, a képviseletünket a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) látta el, az első fokú ítélet szerint az Eximnek ki kellett adnia a pályázatokat és ahhoz kapcsolódó dokumentációt. Ezt végül a bank megtette, mindent nyilvánosságra hozott honlapján, nem fellebbezett a döntés ellen.

Miért érdekes Gubicza Ágoston és Boris Mihály alapja?

A GB&Partners Gubicza Ágoston és Boris Mihály alapkezelője, a bankjával a közélet elitjéből is kibukott Töröcskei Istvánhoz köthető Jeremie alapokat vettek át, és vitték tovább ezen a néven. Majd pályáztak az Eximnél is. Mint korábban rávilágítottunk, a titkolózás mellett azért is furcsa az egész ügy, mert a bank igazgatóhelyettese az a Puskás András, aki korábban – az akkor még polgármester – Rogán Antal helyettese volt az V. kerületben. Úgy tudjuk, Puskás is a Pasa park lakóparkpban lakik, akárcsak Rogán Antal. Erről a bank korábban nem nyilatkozott, az viszont korábban a Nol.hu-n megjelent, hogy Puskás és Rogán feleségének van közös ingatlanja a Pasa Parkban, ahol Boris Mihály is lakik, legalább is a cégadatok szerint. Ő a másik tulajdonosa Gubicza Ágoston mellett a nyertes alapnak. Gubicza Ágoston mostani felesége Rogán első felesége, közös háztartásban nevelik Rogán elsőszülött, legidősebb gyermekét.

Puskás András, Rogán Antal egykori helyettese, az Eximbank üzleti vezérigazgató-helyettese

Puskás András, Rogán Antal egykori helyettese, az Eximbank üzleti vezérigazgató-helyettese. Fotó: Eximbank

Két nap alatt meggondolták magukat – nyertek is

Összesen négy alapkezelő volt, aki részt vett végül a 16 milliárdos tenderen, ebből három pályázat volt értékelésre alkalmas. A végső nyertes GB&Partners mellett az OTP tőkealapja, a Portfolion, illetve a wallis-os Veres Tibor milliárdoshoz köthető Venturio is eljutott a bírálati körig.

Három bírálati kategória volt, ezek közül a szakmai tapasztalatnál objektív mércékhez igazították a kapható pontszámokat (hány befektetése volt az alapnak, hány senior szakembere van, stb.). Az üzleti koncepciót három szempontból vizsgálták, az ugyanakkor már a pályázati kiírásból sem derült ki, hogy pontosan mi az, amit itt nagyra értékelt volna a kiíró. A most nyilvánosságra hozott bírálatból sem derül ki, hogy mi alapján pontozott le vagy fel valakit az Eximbank. Az egyéb értékelési szempontoknál egy objektív szempont volt, a másik kettő megint csak elég szubjektív (konzisztencia, megalapozottság), ugyanis a kiíró itt sem jelezte, pontosan mik az elvárásai.

Érdekes, hogy noha a pályázati pontszámoknál a seniorokra a Portfolion magasabb értéket kapott – objektív mérce alapján -, mint a nyertes GB & Partners, az üzleti koncepcióra utóbbi kapott több pontszámot. Ami azért is furcsa, mert a Boris-Gubicza páros megelehetősen általánosan fogalmazza meg terveit, konkrét célszektorokat nem, csak példákat említenek a pályázatukban.

Ami a legfurcsább az egészben, hogy az alapkezelési díjra és a sikerdíjra a GB&Partners magasabb pontszámot kapott, mint a nagy vetélytárs Portfolion. Borisék ugyan 0,05 százalékponttal kevesebb alapkezelői díjat jelöltek meg, de sikerdíj gyanánt már jóval többet kértek – végül. Az Exim honlapjára feltöltött pályázatokban ugyanis még 3 százalék szerepel alapkezelői díjként. Vagyis az eredeti pályázatokban még ennyiért vállalta volna az alapkezelést a cég – ami magasabb, mint a piaci átlag. Sőt, ezt egy személyes megbeszélésen is megvédték, a pályázati eredményhirdetés előtt néhány nappal azt mondták a díj mértékét firtató kérdésre, hogy azon nem kívánnak változtatni. Íme, részlet a beszélgetésről készült jegyzőkönyvből:

Exim-GB&Partners tárgyalás a bank alapkezelői pályázatáról (részlet a jegyzőkönyvből)

Exim-GB&Partners tárgyalás a bank alapkezelői pályázatáról (részlet a jegyzőkönyvből)

Két nap elég is volt hozzá, hogy mindezt újragondolják, és levelet írjanak az Eximnek, hogy 2,45%-os díjat fognak kérni.

A GB&Partners levele az Eximnek egy nappal ezután, hogy közölték, nem engednek az alapkezelői díjból

A GB&Partners levele az Eximnek egy nappal azután, hogy közölték, nem engednek az alapkezelői díjból.


A másik két pályázó jócskán a 3 százalék alá ígért, a Portfolion 2,5%-os alapkezelői díjat tartott reálisnak, a Venturió ennél is kevesebbet, 2,23%-ot.

A GB&Partners végül levelet írt az Eximnek, miszerint tovább elemezték a piaci viszonyokat, a saját jövőbeni terveiket és ennek fényében mégiscsak kevesebb díjat kérnek.

A pályázatuk beadása és e között mindössze 7 nap telt el: kérdés, milyen nagy horderejű változások álltak be, ami rábírta őket a szóbeli egyeztetés után, hogy a díjból drasztikusan lefaragjanak?

Ilyenek a piaci viszonyok egy állami bank szerint

2015 végén és 2016 elején is próbáltuk megtudni, miért ilyen szűk hatéridőkkel operált anno az Eximbank a tender kapcsán. A válasz mindig az volt, hogy ez egy “piaci pályázat”, aki ennyi idő alatt nem tud összerakni egy korrekt anyagot, az a versenyszférában is nehezen érvényesülhet. Ezek után kifejezetten érthetetlen, hogy a kiíró Exim miért nem vette figyelembe, hogy

a három pályázó közül kettő nagyobb összeget is berakott volna az alapba – csak egy valaki nem. Illetve ez nem igaz, hiszen a milliárdos állami tőke mellé a végső nyertes is rakott magánforrást: ezer forintot. Nem, nem tévedés, tényleg ennyit tettek be. Nyertek is.

A Portfolion és a Venturio 1-10% erejéig maga is részt vett volna befektetőként az alapban, sőt attól sem zárkóztak el, hogy ha ez nem jönne össze, akkor társbefektetőként egyes céltársaságokba is beszállnának. Ettől a végső nyertes eleve elzárkózott, és alaponként ezer forint magánforrást tett az állami milliárdokhoz. Hogy miért? Erre az Eximben is kíváncsiak voltak, a már említett szóbeli megbeszélés jegyzőkönyve szerint, a GB&Partners részéről itt elhangzik: nem akarnak befektetőként is megjelenni az alapban, de “ellensúlyozni kívánják az Exim 100%-os részesedését” (az 1000 forint nyilván jelképes összeg, a lényeg, hogy így papíron az alapkezelő is befektető lesz). Noha a beszállóra a piaci sztenderd a minimum 1 százalék, Gubiczáék még ezt sem voltak hajlandóak bevállalni.

Nem döntöttek rosszul, az, hogy nem voltak hajlandóak saját szakállukra kockázatot vállalni, nem jelentett hátrányt egy állami kockázatitőkealap-pályázaton.

Az sem tűnik piackomformnak, hogy a GB&Partners az alapok teljes vagyonát lejegyezte volna azonnal (ezt is a felek tárgyalásáról készült jegyzőkönyvből tudjuk). Ilyen alapoknál az induláskor jellemzően az alap teljes méretének 10%-át jegyzik le, vagyis ennyi pénzt adnak oda az alapkezelőnek, hogy kezdje meg a munkát, a további részleteket pedig befektetésenként adják oda. Az elbírálásról szóló dokumentum szerint utóbb itt is önmérsékletre intette magát a GB&Partners, mert a jegyzésre 1 milliárd forintot kért előre (16%), majd a további részleteket arányosan elosztva negyedévente kívánta lehívni. Miközben szóban az Exim többször is jelezte, hogy kifejezetten a piaci gyakorlatnak megfelelően szeretne eljárni.

Pályázatában a GB&Partners azt írja, hogy csak akkor fektethet be az alap, ha minimum 50%-ot szerez egy társaságban, de ezt még az Eximbank is vitatatta, mert szerintük a szükséges kontroll ez alatt is elérhető (az alapkezelő 25%-os korlátot is elfogadhatónak tartott végül). Ez azért is érdekes, mert azt már a Jeremie-programban is láthattuk, hogy az ilyen magas tulajdoni arány könnyen megölheti a további, esetleg külföldi, befektetés lehetőségét, és ezzel együtt a növekedést.

Érthetetlen, ha a cél tényleg egy piaci alapú mechanizmus beindítása volt, hogy hogyan gondolhatja valaki, hogy ilyen tulajdoni arány mellett, vegytiszta állami, tehát még csak nem is magánforrásból száramzó befektetéssel, tartós növekedés elérhető.

A piaci logika eleve idengedkedik az ilyen méretű állami szerepválallástól, arról nem is beszélve, hogy az alapkezelő kijelentette, befektetőként nem kíván beszállni (ami önmagában még nem is lenne baj), de annak a lehetőségét sem vetette fel, hogy a piacról szerezne finanszírozást. Ez viszont komoly gond lehet, ha egy cég növekedési szakaszban van.

Banki oldalról pedig az lehet aggályos, hogy a bírálati mátrix mellett a pályázati dokumentációban nem szerepel, hogy a végső nyertes üzleti tervéről mit gondol a bank compliance részlege, pedig egy ilyen mértékű forrás-kihelyezésnél nyilvánvalóan nekik is szóhoz kellett jutniuk.

Minden esetre nem megnyugtató, hogy egyetlen hivatalos dokumentum sincs arról, hogy a két alap nem jelent túlzott kockázatot a bankra nézve.

A pályázati anyag átolvasása után nem meglepő, hogy azt a felek titkolták. A GB&Partners egy 10 nap alatt összeállított anyaggal, pontosabban egy 7 és egy 8 oldalas leírással (befektetési politika) győzte meg az Eximet. A két dokumentum jórészt megegyezik, de hát az Eximbank sem vesződött azzal, hogy a két alap pályázatait külön-külön bírálja el, azokra ugyanis egy pontszámot adtak mindenki esetében. Ez már amúgy a bírósági tárgyaláson is kiderült, és már akkor megdöbbentünk rajta.

 

Ezeket láttad?
Címkefelhő