Egy hónap sem kellett hozzá, hogy az állam bankja pályázaton kiszórjon 16 milliárd forintot – másfél évvel a történtek után végre rekonstruálhatjuk, hogyan jutott ennyi közpénz egy Rogán Antalhoz köthető piaci szereplőhöz.
-
Előzmények: előre lehetett tudni, ki fog nyerni
-
Miért érdekes Gubicza Ágoston és Boris Mihály alapja?
-
Két nap alatt meggondolták magukat – nyertek is
-
Ilyenek a piaci viszonyok egy állami bank szerint
2015 végén, karácsony előtt 9 nappal tizen ültek össze a Nagymező utca egyik legelegánsabb és legnagyobb irodaházának egyik tárgyalójában. Egy óra és 57 percnyi megbeszélés után távoztak a felek. A vendégek határozott elképzelésekkel érkeztek, és nem is akartak engedni – de aztán egy nap alatt meggondolták magukat. Mindezen 16 milliárd forint sora múlik aztán. Az elegáns irodaház az állami Eximbanké, a tárgyalás témája pedig egy tender, amiről 15 nappal korábban még a teljes magyar alapkezelői szakma sem tudott, pedig ők lettek volna a célközönség.
Mindezt egy most nyilvánosságra került jegyzőkönyvből tudjuk, aminek köszönhetően másfél év után végre rekonstruálhatjuk, hogyan osztott ki 16 milliárdot az Eximbank 2015 végén.
Előzmények: előre lehetett tudni, ki fog nyerni
A piacon megszokott átfutási idő töredéke alatt zavarta le azt az alapkezelői pályázatot az állami Eximbank 2015-ben, melyen végül a Rogán Antalhoz köthető pályázó lett a befutó. Két évvel ezelőtt karácsony előtt került kiírásra a tender, az Eximbank egy 10 milliárdos és egy 6 milliárdos befektetési alapot indított, ehhez keresett alapkezelőt. A kiírás értelmében innovatív, startupcégekbe kell befektetnie az alapkezelőnek, az egyik alap pedig export fókuszú (hiszen maga az Exim is az exporttámogatásra jött létre). Mivel az EU által támogatott ún. Jeremie-programban 2009 után 28 befektetési alap jött létre, nem túlzás azt állítani, hogy a piac ki volt éhezve egy ilyen pályázatra, hiszen ezek az alapok tavaly ilyenkor zárták befektetési szakaszukat. Az Eximbank mégsem verte nagy dobra a dolgot, majd 2016 elején a Forbesnak még azt sem volt hajlandó elárulni, ki lett a nyertes.
Ez pár hónap után kiderült (a pályázati eljárást idővonalra raktuk, lásd lejjebb az infogarfikát!). Ahogy előre sejteni lehetett, az a GB&Partners lett a befutó, akire az egész piac számított (a pályázatban olyan, szakmai szempontból nem releváns megkötések voltak, melyek eleve lekorlátozták a lehetséges ajánlattevők számát). Az Eximbank ugyanakkor nem volt hajlandó elárulni, mi alapján választotta ki a győztest, és mit vállalt a GB&Partners a pályázatában. Ez már csak azért is komoly probléma, mert az Eximbank a kiírásban nem várt el önrészt a pályázóktól: vagyis a 16 milliárdot egy az egyben kívánta átadni a győztesnek, miközben ez az iparág meglehetősen kockázatos (és így ezt a kockázatot egyedül az állami bank futja).
A Forbes pert indított a közérdekű adatokért, a képviseletünket a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) látta el, az első fokú ítélet szerint az Eximnek ki kellett adnia a pályázatokat és ahhoz kapcsolódó dokumentációt. Ezt végül a bank megtette, mindent nyilvánosságra hozott honlapján, nem fellebbezett a döntés ellen.
Miért érdekes Gubicza Ágoston és Boris Mihály alapja?
A GB&Partners Gubicza Ágoston és Boris Mihály alapkezelője, a bankjával a közélet elitjéből is kibukott Töröcskei Istvánhoz köthető Jeremie alapokat vettek át, és vitték tovább ezen a néven. Majd pályáztak az Eximnél is. Mint korábban rávilágítottunk, a titkolózás mellett azért is furcsa az egész ügy, mert a bank igazgatóhelyettese az a Puskás András, aki korábban – az akkor még polgármester – Rogán Antal helyettese volt az V. kerületben. Úgy tudjuk, Puskás is a Pasa park lakóparkpban lakik, akárcsak Rogán Antal. Erről a bank korábban nem nyilatkozott, az viszont korábban a Nol.hu-n megjelent, hogy Puskás és Rogán feleségének van közös ingatlanja a Pasa Parkban, ahol Boris Mihály is lakik, legalább is a cégadatok szerint. Ő a másik tulajdonosa Gubicza Ágoston mellett a nyertes alapnak. Gubicza Ágoston mostani felesége Rogán első felesége, közös háztartásban nevelik Rogán elsőszülött, legidősebb gyermekét.
Puskás András, Rogán Antal egykori helyettese, az Eximbank üzleti vezérigazgató-helyettese. Fotó: Eximbank
Két nap alatt meggondolták magukat – nyertek is
Összesen négy alapkezelő volt, aki részt vett végül a 16 milliárdos tenderen, ebből három pályázat volt értékelésre alkalmas. A végső nyertes GB&Partners mellett az OTP tőkealapja, a Portfolion, illetve a wallis-os Veres Tibor milliárdoshoz köthető Venturio is eljutott a bírálati körig.
Három bírálati kategória volt, ezek közül a szakmai tapasztalatnál objektív mércékhez igazították a kapható pontszámokat (hány befektetése volt az alapnak, hány senior szakembere van, stb.). Az üzleti koncepciót három szempontból vizsgálták, az ugyanakkor már a pályázati kiírásból sem derült ki, hogy pontosan mi az, amit itt nagyra értékelt volna a kiíró. A most nyilvánosságra hozott bírálatból sem derül ki, hogy mi alapján pontozott le vagy fel valakit az Eximbank. Az egyéb értékelési szempontoknál egy objektív szempont volt, a másik kettő megint csak elég szubjektív (konzisztencia, megalapozottság), ugyanis a kiíró itt sem jelezte, pontosan mik az elvárásai.
Érdekes, hogy noha a pályázati pontszámoknál a seniorokra a Portfolion magasabb értéket kapott – objektív mérce alapján -, mint a nyertes GB & Partners, az üzleti koncepcióra utóbbi kapott több pontszámot. Ami azért is furcsa, mert a Boris-Gubicza páros megelehetősen általánosan fogalmazza meg terveit, konkrét célszektorokat nem, csak példákat említenek a pályázatukban.
Ami a legfurcsább az egészben, hogy az alapkezelési díjra és a sikerdíjra a GB&Partners magasabb pontszámot kapott, mint a nagy vetélytárs Portfolion. Borisék ugyan 0,05 százalékponttal kevesebb alapkezelői díjat jelöltek meg, de sikerdíj gyanánt már jóval többet kértek – végül. Az Exim honlapjára feltöltött pályázatokban ugyanis még 3 százalék szerepel alapkezelői díjként. Vagyis az eredeti pályázatokban még ennyiért vállalta volna az alapkezelést a cég – ami magasabb, mint a piaci átlag. Sőt, ezt egy személyes megbeszélésen is megvédték, a pályázati eredményhirdetés előtt néhány nappal azt mondták a díj mértékét firtató kérdésre, hogy azon nem kívánnak változtatni. Íme, részlet a beszélgetésről készült jegyzőkönyvből:
Exim-GB&Partners tárgyalás a bank alapkezelői pályázatáról (részlet a jegyzőkönyvből)
Két nap elég is volt hozzá, hogy mindezt újragondolják, és levelet írjanak az Eximnek, hogy 2,45%-os díjat fognak kérni.
A GB&Partners levele az Eximnek egy nappal azután, hogy közölték, nem engednek az alapkezelői díjból.
A másik két pályázó jócskán a 3 százalék alá ígért, a Portfolion 2,5%-os alapkezelői díjat tartott reálisnak, a Venturió ennél is kevesebbet, 2,23%-ot.
A GB&Partners végül levelet írt az Eximnek, miszerint tovább elemezték a piaci viszonyokat, a saját jövőbeni terveiket és ennek fényében mégiscsak kevesebb díjat kérnek.
A pályázatuk beadása és e között mindössze 7 nap telt el: kérdés, milyen nagy horderejű változások álltak be, ami rábírta őket a szóbeli egyeztetés után, hogy a díjból drasztikusan lefaragjanak?
Ilyenek a piaci viszonyok egy állami bank szerint
2015 végén és 2016 elején is próbáltuk megtudni, miért ilyen szűk hatéridőkkel operált anno az Eximbank a tender kapcsán. A válasz mindig az volt, hogy ez egy “piaci pályázat”, aki ennyi idő alatt nem tud összerakni egy korrekt anyagot, az a versenyszférában is nehezen érvényesülhet. Ezek után kifejezetten érthetetlen, hogy a kiíró Exim miért nem vette figyelembe, hogy
a három pályázó közül kettő nagyobb összeget is berakott volna az alapba – csak egy valaki nem. Illetve ez nem igaz, hiszen a milliárdos állami tőke mellé a végső nyertes is rakott magánforrást: ezer forintot. Nem, nem tévedés, tényleg ennyit tettek be. Nyertek is.
A Portfolion és a Venturio 1-10% erejéig maga is részt vett volna befektetőként az alapban, sőt attól sem zárkóztak el, hogy ha ez nem jönne össze, akkor társbefektetőként egyes céltársaságokba is beszállnának. Ettől a végső nyertes eleve elzárkózott, és alaponként ezer forint magánforrást tett az állami milliárdokhoz. Hogy miért? Erre az Eximben is kíváncsiak voltak, a már említett szóbeli megbeszélés jegyzőkönyve szerint, a GB&Partners részéről itt elhangzik: nem akarnak befektetőként is megjelenni az alapban, de “ellensúlyozni kívánják az Exim 100%-os részesedését” (az 1000 forint nyilván jelképes összeg, a lényeg, hogy így papíron az alapkezelő is befektető lesz). Noha a beszállóra a piaci sztenderd a minimum 1 százalék, Gubiczáék még ezt sem voltak hajlandóak bevállalni.
Nem döntöttek rosszul, az, hogy nem voltak hajlandóak saját szakállukra kockázatot vállalni, nem jelentett hátrányt egy állami kockázatitőkealap-pályázaton.
Az sem tűnik piackomformnak, hogy a GB&Partners az alapok teljes vagyonát lejegyezte volna azonnal (ezt is a felek tárgyalásáról készült jegyzőkönyvből tudjuk). Ilyen alapoknál az induláskor jellemzően az alap teljes méretének 10%-át jegyzik le, vagyis ennyi pénzt adnak oda az alapkezelőnek, hogy kezdje meg a munkát, a további részleteket pedig befektetésenként adják oda. Az elbírálásról szóló dokumentum szerint utóbb itt is önmérsékletre intette magát a GB&Partners, mert a jegyzésre 1 milliárd forintot kért előre (16%), majd a további részleteket arányosan elosztva negyedévente kívánta lehívni. Miközben szóban az Exim többször is jelezte, hogy kifejezetten a piaci gyakorlatnak megfelelően szeretne eljárni.
Pályázatában a GB&Partners azt írja, hogy csak akkor fektethet be az alap, ha minimum 50%-ot szerez egy társaságban, de ezt még az Eximbank is vitatatta, mert szerintük a szükséges kontroll ez alatt is elérhető (az alapkezelő 25%-os korlátot is elfogadhatónak tartott végül). Ez azért is érdekes, mert azt már a Jeremie-programban is láthattuk, hogy az ilyen magas tulajdoni arány könnyen megölheti a további, esetleg külföldi, befektetés lehetőségét, és ezzel együtt a növekedést.
Érthetetlen, ha a cél tényleg egy piaci alapú mechanizmus beindítása volt, hogy hogyan gondolhatja valaki, hogy ilyen tulajdoni arány mellett, vegytiszta állami, tehát még csak nem is magánforrásból száramzó befektetéssel, tartós növekedés elérhető.
A piaci logika eleve idengedkedik az ilyen méretű állami szerepválallástól, arról nem is beszélve, hogy az alapkezelő kijelentette, befektetőként nem kíván beszállni (ami önmagában még nem is lenne baj), de annak a lehetőségét sem vetette fel, hogy a piacról szerezne finanszírozást. Ez viszont komoly gond lehet, ha egy cég növekedési szakaszban van.
Banki oldalról pedig az lehet aggályos, hogy a bírálati mátrix mellett a pályázati dokumentációban nem szerepel, hogy a végső nyertes üzleti tervéről mit gondol a bank compliance részlege, pedig egy ilyen mértékű forrás-kihelyezésnél nyilvánvalóan nekik is szóhoz kellett jutniuk.
Minden esetre nem megnyugtató, hogy egyetlen hivatalos dokumentum sincs arról, hogy a két alap nem jelent túlzott kockázatot a bankra nézve.
A pályázati anyag átolvasása után nem meglepő, hogy azt a felek titkolták. A GB&Partners egy 10 nap alatt összeállított anyaggal, pontosabban egy 7 és egy 8 oldalas leírással (befektetési politika) győzte meg az Eximet. A két dokumentum jórészt megegyezik, de hát az Eximbank sem vesződött azzal, hogy a két alap pályázatait külön-külön bírálja el, azokra ugyanis egy pontszámot adtak mindenki esetében. Ez már amúgy a bírósági tárgyaláson is kiderült, és már akkor megdöbbentünk rajta.
