Az Európai Bizottság még mindig nem fogadta el a magyar helyreállítási tervet, ami a covid utáni helyreállítási pénzek egyik feltétele. A Hvg.hu úgy tudja, hogy a vissza nem térítendő támogatás mellé járó hitelhez a kormány még semmilyen tervet nem adott be. Az idő szorít.
Egy nagy szám
5800 milliárd forint – ennyi a tét a most zajló vitában. Az Európai Bizottság mindeddig nem fogadta el a magyar helyreállítási tervet, ez szükséges ahhoz, hogy Magyarország lehívhassa a neki járó forrásokat.
Ebből 2500 milliárd igen kedvezményes feltételű, vagyis olcsó hitel, amit Budapest először nem kért, majd a háború hatásaira hivatkozva mégis bejelentkezett érte. A Hvg.hu arról ír, hogy forrásai szerint
a magyar fél a hitel lehívására egyáltalán nem adott még be tervet.
Pedig a költségvetési hiány jócskán elszállt már most (az éves tervezett hiány 86 százaléka 5 hónap alatt összejött), Magyarország a héten újra devizakötvényt kellett, hogy kibocsátson (a jegyzés sikeres volt).
Közben elindult a jogállamisági eljárás is, márpedig a források lehívásának egyik feltétele, hogy az EU-tagok nem sértik meg a közösség alapértékeit, így tiszteletben tartják a jogállami kereteket. Ez a hétéves költségvetési ciklusból lehívható források miatt fontos, a helyreállítási pénzek amúgy enélkül is jöhetnének akár.
Miért nem ad pénzt a Bizottság?
Elsősorban a korrupciós kockázatok miatt, ezzel szoros összefüggésben van a közbeszerzések átláthatatlansága.
A Bizottság tulajdonképpen nem lát arra garanciákat, hogy Magyarország a célnak megfelelően költené el a forrásokat.
Az előlegtől már el is estünk, ez több milliárd euró. Az újjáépítési források 70 százalékához is csak akkor jutunk hozzá, ha év végéig sikerül megegyezni, a maradék 30 százalék feltétele pedig az, ha jövő év végéig van egyezség.
A lengyel minta
A Hvg.hu úgy tudja, hogy a Bizottság most azon dolgozik, hogy Magyarország esetében is összehozzák a lengyel forgatókönyvet. Varsó visszalépett az EU által kifogásolt igazságügyi reformjából (ami Brüsszel szerint kikezdte volna az igazságszolgáltatás függetlenségét), az általa leadott helyreállítási tervet pedig a Bizottság elfogadta azzal a feltétellel, hogy Lengyelország több kötelezettségnek is eleget tesz később. Ha ez nem történik meg, akkor az idei forrásokat ők is bukhatják.
Varsó az EU külpolitikájának egyik motorja lett a háború kitörése után, de a nagy brüsszeli összeborulás ellenére is a Bizottság ragaszkodott a jogállamisági feltételekhez, Varsó pedig nemcsak szimbolikus lépésekkel jelezte, hogy ért a szóból.
Az persze az EU-nak is nagyon fontos, hogy ne legyenek finanszírozási gondok Varsóban, sem Budapesten.
Ezek szerint, ha az Orbán-kormány vállal bizonyos kötelezettségeket és hajlandó előre lépni a jogállamisági ügyben, akkor Brüsszel is tud némi rugalmasságot mutatni.
A lengyel forgatókönyvért azonban az Európai Parlamentben egyáltalán nem lelkesedtek, márpedig a képviselők jóindulatára is szükség lesz ahhoz, hogy Magyarország számára ne vesszenek el a források. A tárgyalásokról a magyar fél hallgat, így arról sem tudunk semmit, hogy Budapesten megvan-e egyáltalán a politikai akarat arra, hogy a forrásokat ne bukjuk el végérvényesen.
