Az etyeki Öreghegyen évszázados hagyománya van a szőlőtermesztésnek és a borkészítésnek. Ebbe a miliőbe tervezett karakteres feldolgozóüzemet és kóstolót a Bord Építész Stúdió.
Haberl Dániel a húszas évei végén döntött úgy, hogy főállású ciderkészítő lesz. Mindez persze nem a semmiből jött, már fiatalon is érdeklődő, aktív gyerek volt. Gimnazista barátaival borklubot szervezett, az egyik iskolai szünetben pedig az egerszalóki St. Andrea Pincészetnél kötött ki.
„Úgy mentem oda, hogy micsoda, miért kerül ennyibe? És úgy jöttem el, hogy miért kerül csak ennyibe? Eszméletlen mennyiségű munka van vele”
– meséli a nyári gyakorlatról.
A ciderkészítésben szoros szövetségesre lelt édesapjában, valamint néhány barátjában, akikkel megalapította a BudaPrés márkát. (A BudaPrés történetét lapunk 2021. júniusi számában írtuk meg.)
Haberl Dániel az etyeki Öreghegyen, almafák társaságában. Fotó: Orbital Strangers / Forbes archív
De mielőtt belevágtak a komolyabb építkezésbe, Dani több európai tanulmányutat is tett. Dolgozott Ausztriában, Angliában tanfolyamra járt és dolgozott is, Franciaországban – mint fogalmaz –
családi nyaralásnak indult, de cidertúra lett belőle.”
„Honnan jöttél, Dani? Magyarországról? Akkor neked nem lesz gondod.” Mindez Herefordshire megyében, a cider egyik őshazájában, ahol a cidernek még múzeuma is van, Ledburytől nem messze, egy őszi délutánon hangzott el. Október volt, napos, jó idő, de azért angol jó idő, szóval pulcsi és esőkabát kellett. John Worle, a cideralmafák egyik szaktekintélye tartott oktatást, a fiatal Haberl Dániel pedig jól figyelt.
Olyan jól, hogy később elkészítette az első saját almaborát, majd saját márkát alapított, azóta bekerült többek között a Bortársasághoz is, mára pedig felépítette a magyar cidergyártás főhadiszállását.
Skót kockák a hegyoldalban
A BudaPrés új etyeki központja. Fotók: Bujnovszky Tamás (11 kép)
Buda szőlőskertjében, az etyeki Öreghegyen járunk. Errefelé még megmaradt a szőlőtermesztés hagyománya, a szőlőtőkék mellett sok régi présház is van még – ezt testközelből láthatja akár az is, aki az új Budapest-Balaton bicikliúton teker. Ebben a tájban úgy hat az új, idén ősszel elkészült ciderbázis, mint egy űrállomás.
Az alapítás óta eltelt években folyamatosan növekedni tudtak. A feldolgozóüzem egy egyhektáros telken áll, ahol a szőlő helyett almafák nőnek. Természetesen nem ez a mennyiség látja el az egyre ismertebbé váló márkát és az üzemet, a szükséges mennyiség döntő többségét környékbeli gazdáktól veszik. Idén több mint 60 tonna almát dolgoztak fel, ebből nagyjából 40 ezer liter cider lesz. Mindezt a cég új etyeki bázisán termelik meg.
„A tulajdonosok célja egy tágas feldolgozóüzem létesítése volt, ahol minden feltétel adott az almabor előállításához és kóstolásához. Ősszel, a gyümölcsök beérésével teljesedik ki a természet körforgása. Gazdag színek, aromák és textúrák veszik körbe az embert, akár egy tartánmintás gyapjúpulóver melege” – mondja Bordás Péter, a Bord Építész Stúdió alapítója, az épület vezető tervezője.
Az építészeti koncepció fő inspirációs forrása a skót kocka sajátos geometriája volt, ami egyfelől utal a szigetországra, a ciderkészítés egyik őshazájára, másfelől volt egy praktikus oldal is, mely szerint az egyhektáros telken viszonylag kicsi, háromszázalékos volt a beépíthetőség a felszín felett, de ezzel a ferdefalas megoldással növelni tudták a térérzetet az épület belterében.
Igazán látványossá attól vált az együttes, hogy ezt a nyeregtető hagyományos, 45 fokos geometriáját vízszintesen tükrözték, és meg is sokszorozták, így jött létre a végső épülettömeg. Ezt a lejtő esésvonalával párhuzamosan helyezték el a telek felső részén, félig a talajba süllyesztve.
A rombusz keresztmetszetű „alagutak” mindkét vége üvegfallal zárul, így teremtve kapcsolatot a kertben található almafákkal és a tájjal.
Az épületben a különböző rendeltetésű terek három szinten, logikusan elkülönítve helyezkednek el. A terepszint alatti, csarnokméretű térben találhatóak az üzemi területek. Itt történik a gyümölcsfeldolgozás és az erjesztés.
Fölötte található a kiszolgáló szint, a vendégterek, a bár, a fogadó- és bemutatótér, ahonnan teljes panoráma nyílik. A vendégtérből átlátás nyílik a gazdasági udvarba, láthatók a hordók, palackok, és helyenként feltárul a kert és a szabad ég is. A legfelső szinten találjuk az irodákat, a kiszolgálóhelyiségeket, valamint az üzemeltetési- és gépészeti tereket.
Az épület nemcsak nappal, hanem éjszaka is rendkívül látványos: a megnyitott, átlátszó felületeken kiszűrődő fény kiemeli a szokatlanul merész formákat.
Fotó: Bujnovszky Tamás
Ezt a merészséget csak fokozza az anyaghasználat, a beton szerkezeti elemek, a téglány formájú antracit kerámia cserép, az állókorcos fémlemezfedés, az alumínium nyílászárók és függönyfalak, a helyenként felbukkanó modern technológia fémes csillogása.
Ezt a kemény, ipari építészetet a belső terekben némileg puhították a tervezők. A vendégterekben a látszóbeton, a fa, az alumínium és az üveg a meghatározó anyagok. A ferde mennyezeti födémek rusztikus faburkolatai és a svédpadló szintén meleg hangulatot teremtenek a belső terekben.
