Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Fotó: David Pupaza

Eltitkolt vagyonok: pontozni fogják a megbízható cégeket, de tényleg ez a jó megoldás?

Csodafegyver vagy sok hűhó semmiért: gondolatok a tényleges tulajdonosi nyilvántartás bevezetése kapcsán. Vendégszerzőnk írása. 

Al Capone óta tudja a világ, hogy az okos bűnözőket a pénztárcájuknál fogva lehet elkapni. Filmben is feldolgozott történet, hogy a híres chicagói maffiózóra az FBI nem tudott egyetlen gyilkosságot se rábizonyítani, végül 1931-ben adócsalás miatt ítélte 11 év börtönbüntetésre a bíróság. Al Capone filmbe illő történetének az az egyik legfontosabb mondanivalója, hogy

a nyomozók néha jól teszik, ha nem a gyilkos fegyvert, hanem a pénz útját követik vissza.

Erre azonban a bűnözők is rájöttek és kicsit más módszerekkel ugyan, de nemcsak a gyilkos fegyvereket, hanem a pénz nyomát is eltakarítják.

Globális iparág: elrejteni a vagyonokat

Az elmúlt évekig a globalizált pénzügyi rendszerek rendkívül jó lehetőségeket biztosítottak azoknak, akik valamilyen oknál fogva el kívánták rejteni a vagyonukat. Mindenkit más motivált, valaki a börtönbüntetéstől, más pedig a volt házastárs vagyoni igényeitől tartva rejtette a vagyonát postafiók-vállalkozások mögé.

A Bahamák: nemcsak a turisták között népszerű. Fotó: Georgy Trofimov

Ezek általában olyan helyeken kerültek bejegyzésre, amik nyaralási helyszínnek sem utolsók, viszont a banktitok-szabályaik és az adóparadicsomi státuszuk miatt az adótervezésben is kiválóak. Ez majdnem tökéletesen működött, amíg olyan hatalmas adatszivárogtatási botrányok, mint a Panama Papers, Bahama Leaks, vagy éppen a Lux Leaks nyomán

az államok nem azonosították, hogy az eddig szőnyeg alá söpört probléma nagyobb, mint azt előzetesen gondolták volna.

Ez egy hosszú évek során átívelő folyamatot indított útjára, ami a bankszámla-információkhoz való hozzáféréstől a tényleges tulajdonosi nyilvántartásig vezetett. És még hol a folyamat vége.

Valami megváltozott

A világ vezetői ugyanis azt azonosították, hogy hiába van nekik ingatlan-nyilvántartásuk, amelyikben az ingatlanok tulajdonosai be vannak jegyezve, ha ez egy adóparadicsomban nyilvántartott vállalkozás nevén van. Akire a hatóságok kíváncsiak, az a cég mögött található tulajdonos, aki viszont nem látszik az ingatlan tulajdonosánál. Gondoljunk csak bele, ha Al Capone tudta volna, hogy a Bahamákon be tud jegyezni egy Gangster Ltd-t, amelyik aztán ingyenesen engedi használni neki a saját ingatlanait és kocsiját, akkor lehet, sose készült volna film a híres maffiózó elítéléséről. Tanulva az államok a Panama Papers eredményeiből, nagyobb hangsúlyt helyeztek a tényleges tulajdonosok megismerésére. Ezt eleinte a hatóságok csak maguk használták,

mostantól viszont már külön nyilvántartásban is gyűjtik és a külföldi adóhatóságoknak vagy éppen a válófélben lévő házastársaknak is megmutatják, hogy ne lehessen elbújni a cégek mögé.

Mi a helyzet Magyarországgal?

Magyarország is eleget téve nemzetközi kötelezettségeinek 2021. május 21-én kihirdette a tényleges tulajdonosi nyilvántartás létrehozását tartalmazó törvényt, amely még több információhoz engedi hozzáférni a hatóságokat, különösen pedig a nyilvántartást vezető Nemzeti Adó- és Vámhatóságot (NAV).

A szabályozás a számlavezető bankokra telepíti az ügyfeleiktől beszerzett adatok összegyűjtésének és adóhatóság felé való átadásának kötelezettségét. Az adatok helyességéért és naprakészen tartásáért azonban a szabályozás hatálya alá tartozó cégek felelősek.

Feltehetjük a kérdést, hogy mi garantálja, hogy ők tényleg a valós tulajdonsokat jelentik le. Az adóhatóság ennek kiszűrésére vezet egy „megbízhatósági” nyilvántartást, amelyikben ún. „TT index”-en pontozzák a nyilvántartott cégeknek és ha ez túl alacsony értéket kap, akkor bizonyos korlátozások lépnek életbe a céggel szemben. A bankoknak és más hatóságoknak jeleznie kell a NAV felé, ha a munkájuk során az érintett céggel kapcsolatosan eltérő adathoz jutnak hozzá.

A bejelentésekkel büntetőpontok járnak, így csökkentve a társaság megbízhatóságát.

Ezek alapján akkor minden fent bemutatott probléma megoldódik és mostantól pontosan lehet tudni majd a cégek, alapítványok és bizalmi vagyonkezelések bonyolult hálója mögött megbújó tulajdonosokat?

Valószínűleg nem.

Bár egy nagyon fontos lépésről van szó, ami bizonyos körben segíti a gazdaság kifehérítését, viszont az intézkedés koránt sem tűnik csodafegyvernek. Mint a legtöbb esetben arról van inkább szó, hogy hatalmas adminisztrációt rakunk a bankok és az ügyfeleik nyakába, aminek az eredményeként az amatőr adóelkerülők és különösképpen a tisztességes, csak éppen figyelmetlen adózók fogják a legtöbb felszólítást kapni a NAV-tól. Ez az esetek többségében inkább csak apróbb bosszúsággal fog járni a tisztességes vállalkozások számára, viszont a hatalmas bürokrácia eredményeként félő, hogy pont a profik és a „nagy halak” fognak kicsúszni a NAV hálójából.

Ahhoz a helyzethez tudnám hasonlítani ezt, mint a vagyonosodási vizsgálatok tapasztalatai alapján bevezetett szabály, ami előírja, hogy csak közjegyzői okiratba foglalt kölcsönöket lehet figyelembe venni a vagyonosodási vizsgálatkor. Mivel a közjegyzői eljárás nem az olcsóságáról híres, így pont azok nem fognak így szerződni a jövőben sem, akiknek nincs adóeltitkolási szándékuk.

Viszont éppen azok, akik előre tudják, hogy jöhet az adóhatóság ellenőrizni, fel tudnak készülni erre is.

Összességében az a véleményem, hogy az államok célja, hogy felvegyék a harcot az adócsalókkal és bűnözőkkel szemben, helyes. Ebben pedig szükséges, hogy a hatóságok ismerjék a cégek és alapítványok hálója mögött megbúvó személyeket.

Erre azonban a választ valószínűleg nem az újabb adatszolgáltatások bevezetésében, hanem a digitalizációban, a big data elemzésében és a mesterséges intelligencia bevonásában érdemes keresni.

A pozitív hír, hogy ezzel a magyar adóhatóság is tisztában van és egyre intenzívebben próbálja alkalmazni ezt saját eljárása során is. Amíg ezt nem sikerül tökéletesíteni, addig pedig maradnak az olyan adatszolgáltatások, amin kis szerencsével nem csak a figyelmetlen adózók, de a tényleges adócsalók is fennakadnak.

Czoboly Gergely,
a Jalsovszky Ügyvédi iroda szakértője

Borítókép: David Pupaza

Oszd meg!