Rengeteg gyógyszerből azért nem lesz semmi, mert a kémiai előállítás után még nem elég tiszták, viszont a megtisztításuk túl drága. A magyar RotaChrom olyan megoldást fejlesztett, amivel jóval olcsóbban lehet tisztítani. Már ott vannak a világpiacon, de tovább terjeszkednek, szabadalmaztattak és bértisztítót építenek Dabason. A befektetők először elhajtották őket. De mi köze ehhez egy franciának és egy másik magyarnak? Mire kell 1,5 milliárd forint, ha már önfentartó a cég?
„Az irodámban három óra háromféle időt mutat: Sanghaj, Dabas, New York” – meséli Németh László, a RotaChrom alapítója. Cége a múlt héten kapott 1,5 milliárd forintos befektetést az a GB & Partners által kezelt EXIM Exportösztönző Magántőkealapból arra, hogy a gyógyszerek tisztítását forradalmasító technológiájukat berobbantsák a világpiacon.
László a Veszprémi Egyetemen végzett vegyészmérnökként, majd a Richternél írta a diplomáját. Ezután nyolc évet dolgozott az egyik vezető japán műszergyártónál, a Shimadzu-nál, és közben elvégezte a kromatográfia szakot (a tudományág a keverékek szétválasztásával foglalkozik). Ezután megcsinálta első saját cégét, amellyel kromatográfiához kötődő új technológiákat hozott be az országba.
Aztán 11 évvel ezelőtt talált egy cikket François Couillard-tól: a kutató megcsinált egy újfajta készüléket; „az agyamban felrobbant ez a hír” – emlékszik vissza.
„2007. január 13-án ültem a TGV-n, és mentem Bretagne-ba az öreghez, és úgy jöttem haza, hogy a hónom alatt volt egy ilyen készülék. A feleségem őrjöngött, mert nem kerítést csináltunk, hanem vettem egy ilyen vackot, de akkor én ebben éltem”
– meséli nevetve.
A laborjában a kollégájával kipróbálták a készüléket, várták, hogy valamilyen fantasztikus dolog történjen, de azonkívül, hogy az elvárt grammokat hozta, semmi extra nem volt. „Felhívtam a Francois-t, hogy ez így nagyon frankó, de nekem kellene egy olyan, ami száz kilókat tud tisztítani. Azt mondta, hogy lehetetlen. És akkor éreztem, hogy ez így nem lesz jó” – mondja.
Egy magyar érte el a legnagyobb áttörést
De mi is az, ami nem lesz jó, és mi egyáltalán ez az egész gyógyszer-tisztítás? Nem egyszerű dologról van szó, de bárki megértheti, aki valaha vásárolt már plázában. Az egész eljárást egy orosz polihisztor, Mikhail Tsvet fedezte fel. „Festő is volt, úgy hagyta ott a vásznat, hogy hígítóba kicsit belelógott a vászon egyik sarka. Reggel azt vette észre, hogy a színek összetevőikre szétváltak, mert felkúszott az oldószer a vásznon, vitte magával az egyik színt, a másikat kevésbé, csíkos lett a végeredmény” – meséli László. Innen indult minden, ma pedig mindezt a gyógyszeripar használja.
Németh László, a RotaChrom alapítója – fotó: Egyed Péter
Egy magyar, Horváth Csaba találta ki, hogy lehet az egész megoldást asztali készülékként hasznosítani, ezt hívják HPLC-nek (High Performance Liquid Cromatography – nagy hatékonyságú folyadék-kromatográf).
A hatvanas évek végén jelent meg az első boltokban kapható HPLC-készülék, a kétezres évekre elterjedt, tízezer számra vannak a világon belőle. A nyolcvanas évekig kellett várni arra, hogy a milligrammos készüléket meg tudják úgy növelni, hogy üzembe be lehessen rakni, és tonnákat tudjanak vele tisztítani. A gyógyszereket tisztító gépek, úgynevezett kromatográfiás eszközök alapvetően két részből állnak: egy úgynevezett állófázisból, és egy mozgóból. Az eddig használt kromatográfiás eljárásokban a mozgófázis valamilyen folyadék, az állófázis szilárd anyag, amit egy nagy csőbe (oszlopba) töltenek. A különböző anyagok különbözően adódnak át a két fázis között, így választják szét őket.
“Képzeljük el, hogy van egy pláza, egyetlen folyosóval, az elején bejárattal, a végén kijárattal, két oldalt pedig boltok. Jön egy busz, leszállnak róla az emberek, fellépnek a folyosón lévő mozgójárdára, mennek előre, és nézelődnek. Ha valaki valami érdekeset talál, bemegy a boltba, ott marad kicsit, a többiek pedig mennek tovább, más máshova megy be. Ha azt akarjuk elérni például, hogy először a férfiak jöjjenek ki a kijáraton, utána a nők, akkor nőket jobban érdeklő boltokat kell a folyosó két oldalára rakni” – magyarázza László. Így kell szétválasztani a molekulákat is: egyesek lekötődnek, mások mennek tovább.
Eltakarítja a romokat, az még egy félmillió euró
A magyar kutatók ott forradalmasították ezt az eljárást, hogy a szilárd részt is mozgóra cserélték, és ezt az egészet ipari méretekben, több száz kilónyi gyógyszer megtisztításához is megoldották. A CPC-nél, azaz ennél a folyadék-folyadék kromatográfnál ugyanaz történt, mint a az első HPLC-gépeknél: Yoshihiro Ito a nyolcvanas években kitalálta a kicsi változatot, François Couillard a kétezres évek elején megépítette, és 2014-ig kellett várni arra, hogy ezt nagy méretben is megcsinálja valaki – ez volt a RotaChrom.
„2010-ig lépegettünk előre-hátra, 2010-ben csatlakozott hozzánk Lorántfy László, aki akkor végezte el az egyetemet. Odadobtam neki a problémát, hogy fizikai-kémiailag meg kéne fogni, újra kellene gondolni. Ő mondott valamit, én azt lefitymáltam, én mondtam valamit, azt ő fitymálta le, elindult egészséges közös gondolkodás. Ebből az lett, hogy mindig előjött új ötletekkel, és én mondtam, hogy ez jó, csak húsz tonna lesz a gép. Jött egy másik ötlettel, igen, de ezt fel kéne lőni az űrbe a súlytalanság állapotába” – meséli László a következő nagy lépést.
Végül szimulációkhoz nyúltak: „Egy ilyen fejlesztésre rengeteg pénzt el lehet égetni. Az embernek eszébe jut egy gondolat, gyorsan megépíti, belekerül egymillió euróba, bekapcsolja és felrobban. Eltakarítja a romokat, az még egy félmillió euró, utána épít egy újat egymillió euróból. Ezt így szokták csinálni, de nekünk erre nem volt 10-15 millió eurónk” – mondja. A szimulációkkal négy év alatt meg is oldották a problémát, viszont meg is kellett építeni a gépet.
A RotaChrom műszere Fotó: Sata Norbert / RotaChrom
László ekkor végigjárta a Jeremie-alapokat, de mindenki elhajtotta, nem érezték az értékét. „Az egyik Jeremie-alaptól már majdnem kaptunk pénzt, amikor a szerencse összehozott egy magánemberrel, aki azt mondta, hogy ad erre 1 millió eurót, építsük meg. Ahogy beszélgettünk, kiderült, hogy már csak felet ad, de kötöttünk egy rövid szerződést, létrehoztuk a közös cégünket, ő 30 százalékos tulajdonosként bejött a cégbe és finanszírozta az első prototípus elkészítését, ami 2,5 év alatt elkészült” – mondja. 2016 elejére működött a világ első ilyen készüléke.
Miért nagy áttörés ez? A gyógyszerek hatóanyagának tisztítása drága dolog, ha a végterméket végül nem lehet drágán eladni, nem éri meg megtisztítani a hatóanyagot – ez végül azt jelenti, hogy sok ígéretes gyógyszer nem kerül forgalomba. A RotaChrom megoldása viszont jóval olcsóbb tisztítást tesz lehetővé, ezért eddig a fiókban hagyott ígéretes gyógyszereket is elkezdhetnek tisztítani vele.
Dabason épül az üzem
2016 októberére a RotaChromnál rájöttek, hogy az organikus növekedés nem lesz elég, mert hamar megjelennek majd a terméküket másoló gyártók. Szabadalmaztatták megoldásukat, ezzel nyertek pár évet. „Akkor megkerestem a Polányi Sándort, mert én olyan álmodó jellegű cégvezető vagyok, aki csak kis cégben tud gondolkozni, mert azt még átlátom, és mindig újat szeretek álmodni” – mondja László. Kellett olyan cégvezető, aki nagyban, menedzserszemlélettel tud gondolkodni, Sándor pedig korábban a Matávnál, Vivendinél, Herendi Porcelánnál dolgozott; végül ő készítette el azt az üzleti tervet, amire most az 1,5 milliárdos befektetést kapták.
„Önfenntartók vagyunk, működnek készülékek Kínában, Indiában, Egyesült Államokban, Európában, folyamatosak az eladások. A tőkeinjekció arra kellett, hogy bátran tudjunk kilépni a világba, bátran tudjuk vállalni az arcunkat. Ki tudjuk tenni magunk, hogy itt vagyunk, megjöttünk” – magyarázza László. A pénzből a céget építik, a bértisztító üzemük prototípusát hozzák létre Dabason – évi másfél tonna gyógyszertisztítás alatt nem éri meg ilyet venni, ezért találták ki ezt a modellt -, majd ezt exportálják bárhová a világon.
