Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Elindult az űrturimzus: egyre többen építenének odaföntre szállodákat is. Nemcsak vicces próbálkozók vannak

Az emberek számára határtalanul vonzó az űr, és azok a röviditalok, amiket ha nem harapunk be, elúsznak előlünk. Pedig meghalni a Földön is lehet. Az űrturisták megjelenésével egyre komolyabban merül fel, hogy űrhotelekre is szükség lenne. Nem csak vicces indulók vannak ezen a csak most születő piacon. 

Földünk tele van rendkívül barátságtalan helyekkel, ahol már az életben maradás is komoly feladat. Elég pár tíz méter mélyre merülni ahhoz a tengerben, hogy a testünk ellenünk forduljon. A nitrogén narkózis már 30 méteres mélységben megjelenik, ez csőlátást okoz, emellett az alkoholfogyasztáshoz hasonlóan megnövekedett önbizalommal és emellett csökkenő kézügyességgel jár. A tudományos megalapozást teljesen nélkülöző, ellenben jól hangzó és könnyen megjegyezhető martini-szabály szerint minden tíz méter egy martininek felel meg. Vannak persze megoldások – ezért külön ipar a szaturációs búvárkodás – amelyek megoldják ezt a problémát, de azok hozzák magukkal a saját gondjaikat.

Egy martinit kérünk a búvároknak! (Fotó: Ian Kennedy // CC-BY-SA)

Ha nem hagyjuk el a szárazföldet, akkor is találunk vacak helyeket. Nagy magasságban a ritka oxigén a probléma. A sarkvidéken a bordarepesztő hideg és a depressziót indukáló sötét teszi nehézzé az életet.

Oka van annak, hogy a világ talán leghidegebb pontján – egy befagyott tavon – felállított Vosztok sarkkutató állomás kutatói megtanultak borsókonzervből vodkát párolni. Nem mintha ez megoldás lenne arra, hogy nincsenek olyan helyen, ami igazán alkalmas az emberi életre.

Mindenhol jó, de legjobb lent

A fenti helyekben egy közös dolog van: mindegyik sokkalta jobb, emberbarátabb, lakályosabb, mint az űr. Ezért érthetetlen egy kicsit, hogy az emberiség annak ellenére vágyik a bolygóközi térbe, hogy már tudja, hogy mi van ott.

Az űrből ugyanúgy nehéz gyorsan visszatérni a Földre, ahogy a mélységi nyomáshoz alkalmazkodott szaturációs búvár sem léphet ki a szabad levegőre azonnal.

Ez igaz az űrhajósra és az űrturistára is. Rájuk azonban lesnek egyéb veszélyek is a földihez hasonlóvá alakított benti klímában is.

Bernal-gömb belseje Rick Guidice rajzán (Kép: Nasa Ames Research Center)

A mikrogravitáció nem tesz jót az emberi testnek, ezt a NASA Kelly ikerkísérletéből tudjuk. Mint ahogy a kozmikus háttérsugárzás, ami ellen a Föld magnetoszférája védi a bolygón lévőket. Az űrben külön védelmi rétegre van szükség ez ellen, ha eltávolodunk a Földtől. Ez a védőréteg az űrbázis, űrhotel falába van építve. Erre ugyanúgy gondolnia kell annak, aki szállodát épít 400 kilométer magasan, mint arra, hogy mikrometeoritokkal sem jó ütközni.

A luxusjárat már elindult

Az ősz elejének híre volt, hogy mindegyik űrversenyző milliárdos járműve elérte nagyjából a Kármán-vonalat. Ez a 100 kilométer magasan lévő vonal az űr határa, ahonnan ugyan már látszik a Föld görbülete, elsötétül az ég, de még igen messze van az a pálya, ahonnan az ember nem esik vissza. A Nemzetközi Űrállomás átlagosan 400 kilométeres pályán kering például. De az első lépést megtették Musk és vetélytársai, tönkremenő fedélzeti vécékkel és pontatlan leszállásokkal dacolva kijutottak.

Ami nincs rögzítve, az elrepült a Spacelaben (Fotó: NASA)

Űrhotelek létesítésére már korábban is voltak tervek, de eddig működő űrállomást csak államok hoztak létre. Az amerikai Spacelab, az orosz Mir, a több nemzet által összedobott ISS vagy a kínai Tienkung űrállomás sem a kényelmes időtöltésre van vagy volt tervezve. A Spacelaben dolgozó űrhajósok munkaterhelése ráadásul olyan kemény volt, hogy egyszer még sztrájkba is léptek.

A jövő egyik eszköze a felfújhatós modul? (Fotó: NASA)

A Nemzetközi Űrállomást meglátogató turistáknak ugyan nem kell úgy dolgozniuk, mint egy űrhajósnak, de a téren osztoznak az asztronautákkal.

Egy űrhotelben a személyzet és a látogatók valamennyire el lennének választva.

Ahhoz viszont, hogy ez egyáltalán létrejöjjön szükség van olyan modulokra, amelyekből lehet űrállomást építeni. A Bigelow Aerospace felfújhatós modulja jár a legközelebb ehhez. A tesztpéldányt, ami a Bigelow Expandable Activity Module nevet viseli, 2016 áprilisában csatlakoztatták az űrállomáshoz és a tervek szerint 2028-ig használatban marad.

A Bigelow ugyan nem szállíthat fel saját fizetővendégeket, de a privát űrcégek közül egyedüliként mondhatják el magukról, hogy van hardverük az űrben. A cég ki is használja a lehetőségeit, beszéltek már saját holdbázisról is. A koronavírus-járvány miatt azonban elbocsátásokra kényszerültek, ezért az űrhotel építés is lassan halad, ha egyáltalán halad.

Toroid kolónia, szintén régi NASA terv (Kép: Rick Guidice // NASA // közkincs)

Új gyerekek a blokkban

Nem mindenkit akadályoz a koronavírus, idén tavasszal

a 2019 óta létező Gateway Foundation bejelentette, hogy 2027-re üzembe helyezik a világ első űrhotelét.

A tervek legalább is elsietettnek tűnnek ahhoz képest, hogy a cég egy anyacsavart sem állított Föld körüli pályára. Sőt John Blincow, az alapítvány vezetője sem járt az űrben, viszont 24 éven keresztül vezetett mindenféle nagy repülőgépeket.

3D-s render az űrállomásról

Ha a 2027-es határidőt teljesen tarthatatlannak tartjuk, mert ennyi idő alatt egy Quechua sátrat sem tudna felverni a csapat, akkor maradnak kérdések. A csoport első terve, a Von Braunról elnevezett állomás 24 darab 12*20 méteres modulból állt volna, amik egyesével is nyolcezer köbméteresek, ami nagyjából negyven üdülőhajónyi teret ad ki. Ez a terv 1500 főnek adott volna helyet, és havi 3000 látogatóval akarták üzemeltetni. A 2027-es határidőhöz egy új terv készült, a Voyager Station 24 lakómodulból áll, amiben 500 négyzetméteres űrlakosztályok és kisebb kabinok is helyet kapnak. És természetesen űredzőteremben lehet a földinél nagyobbat ugrani, a bárban pedig sztárok énekelnek majd.

Elhinni ráérünk, ha az első Gateway alkalmazott elindul felmászni az űrig tartó paszulyszáron a zsebében egy maroknyi csavarral.

Az mindenesetre ígéretes, hogy a Voyagert támogató cégek között akad olyan is – például a Nanoracks – amelynek van már hardvere az űrben.

Ökölszabály: amiből csak 3D-s render van, az nem létezik még

Az űrlétesítmény építési verseny legújabb indulója pedig maga Jeff Bezos, aki ipari parkot szeretne építeni. Október végén jelentette be, hogy az Orbital Reef nevű magánűrállomása akár a következő évtized közepére is elkészülhet. Bezos szerényebb tervekkel rendelkezik, úgy érzi, hogy akár tíz embert is kit tud majd szolgálni a 2025 és 2030 között megnyitó weekend házában. Az Orbital Reef hasznos területe összevethető lesz a Nemzetközi Űrállomáséval, az építők között pedig olyan cégeket emlegetett a milliárdos, akik már valóban készítettek űreszközöket.

A lakómodulokat a Sierra Space szolgáltatja, amelyik már dolgozik felfújható űrmodulokon egy ideje, de partner a Boeing is, ami szintén otthon van az űrben.

A milliárdos nem csak a saját pénzét kockáztatja. A NASA CLD, azaz kereskedelmi űrállomások (Commercial LEO Destinations) programja több ilyen kezdeményezést fog támogatni, hogy az ISS-nél olcsóbban üzemelő alternetívát találjanak. Ez a cégépítési módszer pedig működik, a SpaceX-nek is segített, hogy támogatást és előzetes megrendeléseket kapott az amerikai néptől.

Nem tudnak ezek semmit a hotelekről

Az űrhoteles üzlet legviccesebb, és egyben legrövidebb életű kísérlete az 1999-ben a Hilton International által kidolgozott terv volt. A Space Islands nevű elképzelés szerint az űrsikló üzemanyagtankjaiból építették volna fel a Hilton Orbital Hotel nevű szállodát, ami úgy nézett volna ki, mint a 2001: Űrodüsszeia hajója.

A Space Islands igazgatója szerint a 47 méter hosszú üzemanyagtartályok újrahasznosításával 6-12 milliárd dollárból ki lehet hozni az űrállomást. Ez akkori áron a készülő ISS harmadát sem tette ki. A projektből nem lett semmi, de pár újságcikk őrzi a nagyszabású ötlet emlékét. Jó ilyenkor felidézni a mondatot, amit a Jurassic Park filmben a park alkotója olyan gyakran elismétel: nem spóroltam semmin.

Oszd meg!