Tévé előtti időtöltésből lett saját vállalkozás a plüssfigura-varrás. Vida Andrea figurái nem tömegtermékek és nem kínaiak. Még muslica is van!
„Egyszer kaptunk az Etsyn keresztül egy üzenetet, hogy látták a lajhárunkat a webshopban, és rendelnének hat darabot, csak egy kicsit nagyobbat kérnek, hogy jól látszódjon a filmen.” Vida Andrea, aki a történetet meséli, akkor még programozó volt és szabadidejében, jellemzően este, a tévé előtt varrta a „jószágokat”. Elkészült a hat lajhár, és kiderült, egy amerikai filmben szántak neki főszerepet: egy jelenetben nemes egyszerűen cafatokra tépik. A produkció kellékese azért rendelt hatot, hogy a többszöri felvételre is legyen mindig egy ép, de így sem volt elég a hat. „A kulisszák mögött ő folyamatosan varrta össze a széttépett állatokat.” Kiderült, Andrea, a játékkészítő és az amerikai berendező virtuális barátságot kötöttek és egyszer találkoztak is, amikor Katrina Rice Budapesten járt.
Ahogy az persze lenni szokott, végül a széttépős jelenet nem került be a filmbe, de a főszereplő kisfiú ölében néhány másodpercre látható volt A Lajhár. A stáb annyira megszerette a figurát, hogy a forgatás után jött az újabb e-mail, immár a rendező kérésére, hogy a stábbulira rendelnének 200 darabot. „A stábbuli egy hét múlva volt. Visszaírtam, hogy valószínűleg ez életem lehetősége, de képtelenség vállalni. Akkor még a tévé előtt, munka mellett varrtam az állatokat, ehhez egy hónap se lett volna elég. Végül megegyeztünk 100 darabban és egy hónapos határidőben. Bezártuk a webshopot arra a hónapra és az összes családtag varrta a nappaliban a lajhárokat.” Összehasonlításképp most, hogy Andrea már három éve főállásban ezt csinálja, két állandó varrónővel és eseti bedolgozókkal, évente kétezer terméket értékesítenek, nagyjából ezer megrendelésből. A műhelyben van egy számláló, minden elkészült darab után forgatnak rajta, a kerekebb számokat megünneplik, most várják a 4400-at.
Andrea eredetileg matematika-rajz szakos tanár, de sohasem tanított, inkább programozó lett, de az anyagok, a varrás, a kézzel készítés mindig érdekelte. De csak saját mintából, amiben meg térgeometriai tudása segítette.
Vida Andrea és a jószágok // Fotó: Orbital Strangers
És mi lehet olyan izgi egy plüssfigurán? Ráadásul egy olyanon, amiért tízezer forint körüli összeget is elkérnek (az árak persze függnek a mérettől). „Egy kínai figura is lehet édes, nem mondom, de az enyémek egyedi formák, figurák, kiváló anyagokból – és a többségét rendelésre készítem. Amikor varrom, arra gondolok, hogy valaki a világ másik felén valami különlegeset szeretne adni egy szerettének, általában gyerekének, unokájának. Ezért eltöltött egy órát az Etsyn, hogy válogasson, majd vár egy hónapot, hogy megérkezzen. Az a minimum, hogy odafigyelek arra a darabra.” Éppen ezért Andrea szereti, ha minden darabhoz van valami kis köze, dacára az alkalmazottaknak, az utolsó öltéshez például mindig ragaszkodik.
Míg a munka melletti első évben (akkor még csak a Meskán árultak), az első szezon bevételéből újabb anyagokat vett, a második év eredményéből már ruhákat magának, a harmadik évben a nyaralásukat fedezte. Andrea korábban a 77 Elektronikánál dolgozott, majd onnan kilépett, és külsős vállalkozó programozóként dolgozott. Ebből a független vállalkozói informatikusi létből váltott aztán a plüssállatok kedvéért, és most már csak azzal foglalkozik. Később informatikus férje hagyta majdnem teljesen ott az informatika tanácsadó létet, ma már csak néhány projektet vállal. „Most megyek a textilnagykerbe és tömöm a lajhárok hasát” – vallott Vida Gábor a profilváltásról. Andrea szab, varr, ő pedig csinál minden mást, a beszerzéstől, az IT-feladatokon át a vevőkkel való kapcsolattartásig. Két egyetemista gyereket nevelnek. „Korábban nem dicsekedtek azzal, hogy a szüleik informatikusok, most mindenkinek mesélik, hogy a szüleik plüssfigurákat készítenek.”
A saját vállalkozás természetéből fakad, hogy főállás mellett már nem lehetett menedzselni, jelenleg viszont még a felfutási időszakban van, úgy számolnak, öt-hat alkalmazottal fogja eltartani magát az AVida Toys. „Máshogy alakult volna, ha van tőkénk az indulásra, de ugye mi pénz nélkül vágtunk bele, mindig csak a bevételt tudtuk visszaforgatni.”
Az első termékük egy csirke volt, de az első nagy siker a róka lett. Később a névre szóló kutya és a lajhár futottak fel nagyon. Több mint hatvanféle termékük van. A kötelező kutya, maci mellett különlegesek is: például ízeltlábúak (sáska, légy, szúnyog, méh, muslica, pók), madarak (lunda, tukán, pelikán, pingvin, varjú, kivi), tengeri emlősök, rágcsálók, kisemlősök, kétéltűek, hüllők. Nem tartanak egy termékből sokat, inkább a megrendeléstől teszik függővé, mit gyártanak, kicsi a raktárkészlet. „Azért a gyártást megszervezzük, vannak kutya- és lajhárnapok a varrodában.”
A fő értékesítési csatorna a kézműves tárgyak világszintű piactere, az Etsy. Budapesten két kis boltban (Artushka, Le Petit Design) kaphatók a Vida-figurák és vannak viszonteladóik is. Egy német hölgy például régi vásárlójuk, aki német vásárokon árulja a termékeket.
A házaspárt nemrég egy nagy külföldi reklámügynökség (Fred & Farid) is megkereste, hogy a Sea Shepherd egy társadalmi célú kampányához gyártsanak tengeri állatokat. A kampány a tengeri szemét elleni küzdelmet szolgálja, ezért olyan állatokat rendeltek, amelyek zippzáros hasából ki lehet szedni a szintén kézzel készített tengeri szemeteket. Andreáék örömmel vállalták a felkérést, csak akkor kaptak a szívükhöz, amikor az ügynökség belengette, a később rendelésre is kérhető, nyolcféle állatot mégsem Kínában gyártatják majd, hanem Andreával. „Fogalmunk sincs, ez mekkora tétel lesz, de próbálunk más állatokból készletet felhalmozni, hogy ha ezek a rendelések beesnek, tudjuk teljesíteni.”
A vevők hatvan százaléka amerikai (az ottani nagymamák komoly célcsoportot jelentenek), de a világ minden tájáról rendelnek tőlük, viszonteladóik pedig Ausztráliában, Németországban, Amerikában és az Egyesült Arab Emírségekben is vannak. Évi 25-30 millió forintos forgalmat bonyolítanak.
