Egy művész, egy törzs-vevőkör által rajongott termék és a manufakturális lét küzdelmeinek találkozása. Baglyas Erika tíz éve indította el a Dot for You márkát, legismertebb dizájn notesze az Irka nevű határidőnapló. A különleges kollekciót még az Iparművészeti Múzeum kortárs dizájn gyűjteményébe is beválogatták, a 2025-ös Irka mégis az utolsó. Beszélgetés egy antivállalkozó kisvállalkozásáról, a vakhit hajtóerejéről és arról, hogy miért kell az élethez varázslat.
Forbes.hu: Tíz éve elindítottál egy márkát, az egyik legstabilabb dizájnterméked, az Irka kollekció az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe is bekerült, a 2025-ös Irka most mégis az utolsó. Mi történt?
Baglyas Erika: Több oka van. Amikor 2015-ben az elsőt terveztük (ez volt az Irka 2016), akkor az emberek még sokkal nyitottabbak voltak a papíralapú tervezőkre. Tíz év alatt nagyon sokat változott az, ahogy menedzselik a mindennapjaikat, és ahogy használják a digitális eszközöket. Szűkült a piac és az elérhető célközönség, miközben nagyon olcsón elég jó tömegtermékek jelentek meg.
Szándékosan mondom az elég jót, mert nekem mindig a nagyon jó a vesszőparipám, de azt látom, hogy sokszor az elég jó is elegendő.
Mi a kezdetektől prémium terméket készítettünk, nem is akartunk a tömegtermékekkel versenyezni, és nem is tudunk.
„Amikor a könyvelő olyanokat mondott, hogy vállalkozói igazolvány, bezárt a fülem. Aztán rájöttem, hogy ezeket muszáj megtanulnom” – Baglyas Erika, a Dot For You alapítója / Fotó: Sebestyén László / Forbes
Világos, hogy a prémium és kézműves papírárunak biztosan szűkül a piaca, de közben azt is látom, hogy veletek egyidőben több hasonló magyar manufaktúra megjelent a piacon. Mintha ti is húztátok volna a többi márkát, amiből azt is hihetném, hogy mégiscsak van erre érdeklődő és vevőközönség.
Azért meg kell nézni, hogy közülük ki van még most is a piacon.
Mai fejeddel mit csinálnál másképp?
Sokat gondolkodtam ezen. Például az nehéz, hogy a tervezéstől az értékesítésig mindent te viszel. Pusztán a tervezés önálló vállalkozás lehetne, ahogy a gyártás is. Mi az egész gyártási folyamatot végigkísérjük, alvállalkozókkal, bérgyártásban készülnek a termékeink, de mi menedzseljük, minden részfolyamatnál ott vagyunk. Egy ilyen egyszerű dolognál is, mint a határidőnapló, sok hibalehetőség van a gyártás során; ahhoz, hogy az szép és jó minőségű legyen, résen kell lenni. És amikor végre vért izzadva elkészül a kollekció, akkor még el is kell adnod olyan áron, ami neked megfelelő. Ez a legnehezebb.
Most például 15 ezer forintért kellene értékesítenünk a webshopunkban az Irkát ahhoz, hogy profitábilis legyen, de tízezerért adjuk, amennyi tavaly is volt.
Próbáltunk tavaly árat emelni, de hiába öntöttük a hirdetésekbe a pénzt, nem működött, van egy plafon.
Mennyibe került a legelső Irka?
5630 forint volt a kiskereskedelmi ára, 310 körüli eurónál.
Mennyit emelkedtek a gyártási és egyéb költségek tíz év alatt?
Majdnem a háromszorosára a kezdetekhez képest. 2015-től ’22-ig még nem volt olyan nagy a drágulás, akkor csak a kétszeresére emelkedtek az árak, de 22-től 24-ig nagyon durván elszállt minden, az energia- és az alapanyagárak miatt a gyártási-, szállítási- és a vállalkozás fenntartási költségei is emelkedtek. Ha lebontjuk az egész folyamatot, akkor indulunk a tervezési költséggel, a grafikusok – mert sosem egyedül dolgozom – munkadíjával, a projekthez kapcsolódó mindenféle marketing anyagok, vizuális anyagok tervezésével.
Utána jön a gyártáselőkészítés: minden szériához mintakönyveket készítünk, alapanyagokkal kísérletezünk, volt, hogy több százezer forintot költöttünk a mintakönyvekre a teljes kollekció gyártása előtt azért, hogy megnézzük, minden jó-e rajta. Erre jön a tényleges gyártási költség, utána számottevő a marketing költség és az egész rendszerünk üzemeltetése, ahol a termékeinket értékesíteni lehet.
A gyártási költség a legmagasabb, amibe mindig előre kell beletenni a pénzt attól függően, hogy hány példányt készítünk. Van más termékünk is, de határidőnaplóból a legtöbb talán ezer darabos gyártás volt egy évben, az utóbbi években pedig már csak 500-600 darabot készítettünk.
Hisz ez olyasmi, amit eleve szűk időablakban lehet csak eladni, nyáron még nem érdekli az embereket, tavasszal meg már nem érdekes.
Néhány hónap vagy inkább hét alatt kell elérnünk a vevőinket leginkább social media hirdetésekkel, de ez egy kisvállalkozásnak nagyon megterhelő, és sokszor nem is értjük pontosan, hogy az adott hirdetés miért nem működik elég jól. Ha lenne egy marketinges stábom, és milliókat tolnánk bele, lehet, hogy más lenne a helyzet.
Mennyire tudtál céges együttműködéseket, nagyobb megrendeléseket behozni?
A privát vásárlóink valahogy mindig bevitték a cégükhöz a dolgainkat, és bekerültem a vállalati szféra látóterébe, amiből lettek céges munkák, és ez nagyon fontos lába lett gazdaságilag a márkának. Igazából ez tartott el bennünket. Nemcsak engem, hanem részben néhány embert is körülöttem. Ebből tudtuk bővíteni a termékpalettát és visszaforgatni pénzt az új termékeink gyártásába.
De például a webshopunkban továbbra is minden saját tervezésű és gyártású maradt, nem húztuk fel a portfóliónkat akár csúcstermékekkel, akár olcsóbb, de jó minőségű, a profilunkhoz kapcsolódó más márkák termékeivel. Pedig ez így utólag jó ötlet lehetett volna.
Gondolkoztál valaha saját Dot for You üzleten?
A vágyaimban, álmaimban persze, voltak ilyen szép Instagram képek egy üzletről, ahol mint kábé itt (a Király utcai Twentysixben beszélgetünk – a szerk.), lógnak a növények a plafonról, és egyszerre üzlet, raktár, alkotótér és minden.
Voltak pillanatok, amikor ebbe majdnem belevágtam, de nagyon-nagyon valószínű, hogy jobb, hogy nem tettem.
Már nem abban a hetedik kerületi bérlakásban van a bázisunk, ahonnan az egész indult, saját tulajdonban vagyunk, örülök, hogy nem kell irodát bérelnem vagy üzletet fenntartanom.
Mikor mentek legjobban a dolgok?
2020–2021-ben nagyon jó céges megrendeléseink voltak. Felemelő volt, hogy a vállalatoknál is van igény magas minőségű, kreatív gondolkodásra, szép munkákat csinálhattunk. De idén például, a márka életében először, egyáltalán nem jöttek a céges megrendelések.
Nem tudom, hogy ki lehet-e ezt így jelenteni, de szerintem gazdasági válság van.
A cégek nagyon óvatosak, azok is eltűntek, akik korábban mindig több száz darabos egyedi, prémium papír tárgyat rendeltek projektekhez, konferenciákhoz, eseményekhez vagy év végi ajándékozáshoz.
Mennyire húznak titeket a karácsonyi vásárok?
Ezek az utóbbi években nagyon felértékelődtek. Egyrészt egy színfolt nemcsak Budapesten, hanem szerte a világban, ahol a vásárlók találkozhatnak a makers-ökkel, másrészt nagyon komoly anyagi támaszunk is lett, de nem csak karácsonykor, hanem egész évben, havi rendszerességgel járunk a Makers’ Market dizájn vásárokba. Motiváló a vásárlókkal való személyes találkozás, kapcsolattartás.
„Előfordul, hogy nem veszed észre, hogy amúgy ez jó. Tehát, hogy elégedett lehetsz akár fele annyival is, mint amit az elején képzeltél róla” – Baglyas Erika, a Dot For You alapítója / Fotó: Sebestyén László
Nem sokkal az indulás után azt írtuk rólad, képzőművészként még a szó, hogy vállalkozás is távol áll tőled. Magad mondtad, hogy sokszor azt érzed, bárcsak elmondhatnád, hogy teljes kétségbeesés az egész, és hogy sikert kommunikálsz, miközben a másnap is bizonytalan. Azért ahhoz képest tíz éve csinálod, felépítetted a Dot for You márkát.
Igen, a lelkesedés, a vakhit nagy hajtóerő.
Sikeres ez a tíz év, vagy nem?
Sokat gondolkodtam már rajta, hogy mi a siker. Az elején van egy elképzelésed, hogy ez egy világhírű márka lesz, van benned egy kép, belső elvárás, emocionális drive, ami húz előre, és ennek szellemében teszel mindent.
Vágyod azt, hogy ez jó legyen, és előfordul, hogy nem veszed észre közben, hogy amúgy ez már jó. Tehát, hogy elégedett lehetsz akár fele annyival is, mint amit az elején kitűztél célul.
Pont tavaly fogalmaztam meg magamnak, amikor karácsonykor kiöntött bennünket a Duna – mert ártéren lakunk egy átalakított hétvégi házban, ami amúgy nagyon támogató környezet –, hogy
a siker igazából az, hogy nyugodt vagy. Ami a békémbe kerül, az nekem túl drága.
Tehát ha a békémet, a nyugalmamat meg tudom őrizni. És persze rengeteget dolgozom, van benne stressz, meg minden, de ha ennek ellenére tudok dolgoknak örülni, mert szép és jó dolgokat hozok létre, és van belőle annyi bevételem, ami kábé elég, akkor én elégedett tudok lenni. Akkor ez siker.
Főleg ahhoz képest, hogy az egész vállalkozósdi mennyire riasztott. Amikor a könyvelő olyanokat mondott, hogy vállalkozói igazolvány, meg hogy milyen nyilvántartásokat kell vezetnem, milyen adókat kell fizetnem, bezárt a fülem. Minden zsigeremmel tiltakoztam.
Aztán az évek alatt a csendes beletörődés állapotába kerültem, és rájöttem, hogy ezeket muszáj megtanulnom. Szakmai segítséget is kaptam, mindenféle képzésekre is elmentem, voltam business coachnál, hogy jobban tudjak navigálni ebben a világban, de inkább egy érzelmes, kreatív ember vagyok, mintsem üzletasszony.
Ezt le se tagadhatnád, az utolsó Irka kollekcióra egy égő szívet terveztél. Szakítottál a szokásos minimalista vonalas és kör motívumoddal, miért pont ezt a szimbólumot választottad?
Nagy dilemma volt, már kész volt a régebbi dizájn folytatása, de végül ezt az ex-voto szívet terveztem az utolsó szériára. A keresztény ikonográfiában az ex-voto jelentése „tett fogadalomból”, „hálából felajánlott tárgy”. A Szent Szív motívum a Jézus szív ábrázolásokhoz kapcsolódik, én nem vallásos értelemben használom, de maga a szimbólum szakralitása és jelentése nagyon közel áll hozzám.
Úgy éreztem, hogy az utolsó IRKA-kollekciónál ez az én hálám azok felé, akik követnek, szeretnek bennünket. Tudom, kicsit érzelmes.
Irka 2025 – az utolsó sorozat darabja egy égő szívvel a borítóján / Fotó: Dot for You
Ezt az ex-voto szívet egyébként nemcsak az Irkára tettük rá, hanem egy kézi domborítási technikával, vékony fémlemezből faliképként, egyedi dekorációnak is készítem. Ez viszonylag új irány, az új Kabala kollekcióm része.
Tegyük is azért ezt tisztába: csak a határidőnapló szűnik meg, de maga a Dot for You márka tovább él, és például van egy új kollekciód.
Abszolút. Egyrészt készleten maradnak a dátum nélküli tervezőink is, és közben megszületett az új, Kabala kollekció. Ez üzletileg azért más, mert nem kell nagyobb szortimentet előfinanszíroznom, nem kell tőkét beletennem, amit egyre nehezebben tudtunk kigazdálkodni, csak a kreativitásomat és az időmet. Egyedi darabokat készítek, amik persze nagyon időigényesek.
A darabáruk pedig lényegesen magasabb, mint egy noteszé.
Igen.
Miért pont ez a képi, eszmei világ izgat most téged?
Körülbelül egy éve kezdtem el kódex illusztrációkat tanulmányozni, bibliai kéziratokat, a Bodmer-kódexet, perzsa kéziratokat, ezekből inspirálódom.
Nem is tudom, talán mert úgy érzem, hogy a varázslat, a misztikum kopik ki az életünkből, ezt szeretném visszahozni.
Amikor látok egy VII. századi perzsa kéziratot, az ott ábrázolt figurákat, teljesen elvarázsol. Nagyon tudok velük azonosulni, nagyon régiek, és mégis nagyon jelenlévő az egész. Mintha érezném bennük az évszázadokon átívelő erőt.
Vagy ha megnézek egy-egy XV. századi észak-olaszországi herbáriumot, aminek a lapjaira olyan növényeket festettek, amik antropomorf tulajdonságokkal bírnak, az is elvarázsol. A céklának arca van, a sárkánygyökerű növénynek szeme, feje és hasonlók. A mandragóra ábrázolás például hihetetlenül gazdag a művészettörténetben: a gyökere ember alakú, a különböző századokban más és más tulajdonságokkal ruházták fel, a középkorban termékenységet tulajdonítottak neki, ezért hosszúhajú nőnek ábrázolták, vagy férfinak, fejéből kinövő gránátalmával, és sorolhatnám még. Ez varázslat.
Képzőművészként indultál, üzletet kezdtél építeni rá. Most kicsit visszatérsz a képzőművészethez, a vállalkozósdit félig elengedted?
Valami ilyesmi, de továbbra is egy vállalkozás keretei között szeretném tartani a tevékenységemet professzionális művészként. Az évek alatt valóban kicsit elfáradtam a mikroküzdelmeimben, a kötészeti kisüzemek megszűnése például nagyon megnehezíti a munkát, a hazai gyártást. Az előállítási-, üzemeltetési költségek meg folyamatosan nőnek, de az eladási árainkat nem tudjuk emelni.
Nagyon szeretnék még különleges, akár papír alapú, minőségi tárgyakat létrehozni és kisebb szériákban gondolkodni, ami még fenntartható, mert nem kell folyamatosan többféle termék több száz darabos raktárkészletében tartani a pénzt, és azon izgulni, hogy mikor adom el.
A kis szériás, akár kísérleti darabokkal művészetileg is jobban tudok azonosulni és úgy látom, hogy márkahű vásárlói oldalról is van igény erre a varázslatra. Mert a törzsvásárlóink igazából gyűjtők.
Összeszámoltad már, hogy mennyi pénzt tettél ebbe bele? Emlékszem, az első beruházásról anno azt írtuk, hogy másfél millió forint volt, de akkor még csak 1-2 éve létezett a márka.
Körülbelül évi 5 milliót biztosan, de volt, amikor többet. Menet közben, amit lehetett, visszaforgattunk, végig kis nyereséggel működtünk, nem voltunk veszteségesek az elmúlt tíz évben. Idén kezdtem először azt érezni, hogy rosszabbak a körülmények, billeg a léc, változtatni kell.
Milyen érzésekkel fordulsz rá a 2025-ös évre?
Várakozással. Most iszonyú fáradt vagyok, szeretek és tudok is sokat dolgozni, de alig várom, hogy január eleje legyen, és ne csináljak két hétig semmit, aztán szeretnék új dolgokat kitalálni. Kell az alkotóidő.
Kiemelt kép: Baglyas Erika 2024. december a Király26-ban / Fotók: Sebestyén László / Forbes
