Kevin hat éve egy kis, lepukkant helyiségből indult, az idén már 11 milliárdos árbevételre számít. Egyszerű ötletre építette fel cégét, ma már egy kaposvári gyárban készülnek egyedi telefontokjai. Őszintén bevállalta a kezdeti minőségi gondokat, azt, hogy mennyire nem ért a gyártáshoz, és hogy a szülei is támogatták az induláskor. Volt, amit nagyon elrontott, de ma már több, mint 10 európai országba szállítja termékeit.
Az iroda szó túl hivatalosnak tűnik ahhoz a színes-bárpultos-csocsóasztalos helyhez, ami a Mobilredfox Kft. budai központja. Tipikusan az a hely, amit az újgenerációs, fiatal vállalkozók szeretnek cégközpontként elképzelni: több helyen inkább tűnik alkalmasnak egy házibuli helyszínéhez, mint több tucat ember munkahelyének. A cég alapítója, a 21 éves Diller Kevin rövidnadrágban, rózsaszín pólóban, nagy vigyorral köszönt, épp egy meetinget fejeznek be a tárgyalóban.
Az egri Kevin 2016-ban, 15 évesen alapította a cégét, a Mobilredfox Kft. Mobiltokokat akart forgalmazni, nem tetszett neki az itthon elérhető minőség, egyszerűbbnek tartotta Kínából rendelni a tokokat és itthon eladni. Iskola mellett kezdte el az üzletet, saját spórolt és a családtól kölcsönkapott pénzből, összesen 300 ezer forintból rendelte az első készletet. „Az első év nagy flop volt, alig 370 ezres árbevételünk volt” – magyarázza, ahogy rátér a folytatásra, egy kis egri üzlethelyiség bérletére.
Lukasórában gurult át az üzletbe
Kevin vállalkozó családba született. Édesapja, Diller Ulrich ismert és befolyásos heves megyei vállalkozó, a Rádi Pékség tulajdonosa, a ZF Hungária Kft. volt ügyvezetője. Édesanyja, Mlinkó Andrea a családi ingatlanbizniszben utazott. Mindketten a cég körül voltak az alapításánál, édesanyja tag és ügyvezető, édesapja egy ideig tag volt a cégben. Az üzlet első éveiben szülei többször is nyújtottak a vállalkozásnak áthidaló hitelt, de a mostani céges bevételekhez képest elenyésző mértékben. Kevin csak 18 évesen lehetett ügyvezető (születésnapja után egy nappal már az is volt), úgy meséli: sokszor kellett őt édesanyjának visszafognia, ha túl kockázatos döntéseket akart hozni. „Apám volt a legfontosabb mentorom, bármikor fordulhattam hozzá kérdéssel”, de állítja: egyikük sem forszírozta, hogy vállalkozó legyen.
Viszont a vére vitte: már iskola alatt is inkább a biznisszel foglalkozott. Lukasórákban bicajjal gurult át az egri üzletbe, ahol mobiltokok mellett már egyéb, kisértékű termékeket is forgalmaztak.
„Elég lepukkant kis helyiség volt. De egy hétvége alatt kipofoztuk, telepakoltuk színes raklapokkal, jól sikerült az arculat, nagyon jó hangulata volt az egésznek, folyamatosan szólt a zene, csupa diák dolgozott bent.”
Egy egyszerű weboldal adta az online értékesítést, de a fizikai üzlet ekkor még jobban pörgött.
Diller Kevin: Az elején még remegtem, amikor fel kellett hívni a GLS-t.
A 2017-et már 18 milliós árbevétellel zárta a cég, de az összeg nagyja még nem a telefontokokból, hanem az egyéb termékértékesítésből, főleg papíráruból érkezett. Innen szerezték a tőke nagyját, hogy rátérjenek a mai core-bizniszre, az egyedi nyomású telefontokok forgalmazására. Egy évre kivettek egy üzlethelyiséget a Wesselényi utcában, fizikai értékesítésre és a webshop központjának. A Kínából hozott tokokra saját grafikussal terveztettek egyedi mintákat, de a vásárlók is megtervezhették saját darabjaikat.
Ekkorra már magántanuló volt, szülei támogatták abban, hogyha ebben a rendszerben is el tudja végezni az iskolát, nyugodtan vállalkozhat. Naponta ingázott Pest és Eger közt, és mosolyogva mondja: nagyon rosszul működött a cég. „Nem tudtam még menedzselni ezt az egészet. Pénzügyileg is rosszul álltunk. Volt időszak a Wesselényi utcában, amikor nagyon le voltunk pukkanva” – nevet. A vállalkozói létbe is szép lassan tanult csak bele.
„Az elején még remegtem, amikor fel kellett hívni a GLS-t. Amikor 16-17 évesen interjúztattam 25-30 éves embereket, nagyon nehéz volt…”
Az áttörést a 2018-as Black Friday hozta el, komoly akciózással készültek az eseményre. Ekkorra a fizikai értékesítés fölöslegesnek látszott az online-hoz képest, le is álltak vele, a Wesselényi utcai üzletben szinte csak nyomtattak és csomagoltak. A modelljük még mindig a kínai bérgyártásról és az itthoni egyedi nyomtatásról szólt, de már elkezdtek kísérletezni, innoválni a telefontokokat, ami később a saját gyártás alapját adta. 55 milliós árbevétellel zárták azt az évet. Átköltöztek egy újpesti helyszínre, egy 120 négyzetméteres pincehelyiségben rendezték be a raktárat és a nyomtatókat, termékfejlesztésbe kezdtek: a cég egyik fő termékével, a Full Shock tokkal kísérleteztek. A legnépszerűbb telefonokra akartak egyedi készítésű, törésálló tokokat tervezni.
„Ekkor kezdtünk el nagyon agresszívan dobálni.”
És rendkívül agresszív marketingtevékenységbe kezdett, megcélozta az influenszerpiacot és a támogatói tartalmat: a Youtube-on a mai napig a Mobilfoxra és a Diller Kevin szóra keresve legtöbbször fizetett tartalmakba botlik az ember. „Ekkor kezdtünk el nagyon agresszívan dobálni” – magyarázza a videókról, ahol a törésálló tokokat tesztelve folyamatosan dobálják azokat, mutatva a minőséget. A stratégia működött, az online értékesítés nagyon megugrott, 2019-re látta, kicsit vérszemet is kaphatott, nagyon gyorsan akart külföldi piacra lépni.
Külföldi siker és fiaskó
„Szlovákiát nagyon eltaláltuk, azonnali siker volt.” Kevin maga kereste az influenszereket, alkudta ki a szerződéseket, és próbált lavírozni a forráshiány és a növekedés közt: mindent visszaforgatott a növekedésbe, hogy megnyissa a második külföldi piacot, Csehországot. Ami nem úgy sült el, ahogy tervezte.
„Ezt vállalom: az én hülyeségem volt.”
A vonatkozó közösségi csoportokban és Youtube-videók alatti kommentekben egy főleg egy 2-3 évvel ezelőtti periódusban nagyon sokszor jöttek fel fogyasztói panaszok: a tokok minősége nem megfelelő, a festés kopik, illetve a szállításban komoly csúszások vannak. Kevin túl gyorsan akart piacra lépni Csehországban, túl komoly rendelésállomány érkezett be, a cég infrastrukturálisan nem bírta a teljesítést. „Nagyon komoly akciókkal nyitottunk Csehországban, elszámoltam magam. Folyamatosan csúsztunk a szállítással, összekevertük a rendeléseket, rossz minőség érkezett meg a vevőköz.” Azt mondja, már kiküszöbölték a minőségi problémákat, de Csehországban a márka a mai napig nem heverte ki teljesen a három évvel ezelőtti fiaskót. „Folyamatosan feljön a téma a kommentekben, lepattanunk sok influenszerről, emlékeznek, mi történt három éve.”
Az online értékesítés hátán viszont nőtt a cég, Kevin nem tudott leállni a folyamatos terjeszkedéssel: egy új raktárral a háta mögött megnyitotta a lengyel és román piacot is.
A piacra lépés gyakorlatilag egy helyi nyelvű honlapból, előre targetált influenszer-marketingből és a helyi logisztikai partner megkereséséből állt. Mindkét új piac komoly siker volt már az elején, a fogyasztók vevők voltak az egyedi tokokra. Viszont minőségbeli problémáik továbbra is voltak, Kevin nem is próbálja tagadni. „Egyszerűen nem vagyok jó a gyártásban” – ismeri el.
„Mindenki belerakta a szívét-lelkét a munkába, de senkinek sem volt tapasztalata a munkafolyamatban. Nagyon magas selejtaránnyal dolgoztunk végig, ha ki is küldtük a terméket, többször kellett később cserélni a vevőknél.”
Ennek ellenére nagyon pörgött az értékesítés, 2021 végéig már Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lengyelország és Románia mellett Szlovéniában, Horvátországban, Bulgáriában, Görögországban, Hollandiában, Belgiumban is megjelent a márka az online piacon, idén jött még Litvánia is. A vevőknél nagyon feküdtek a teljesen egyedire tervezhető, törésálló tokok és az influenszerek hatása. Kevin a gyártás egy részét hazaszervezte: a két fő termék közül a Pro Shock tokok gyártására Kaposváron nyitottak üzemet egy rész uniós pályázati forrásból és piaci hitelekből. A beruházás 1,5 milliárd forintos, ebből szerelték fel a bérelt ingatlant gyártásra alkalmasnak, szerezték be a gyártósorokat. A másik fő termék, a Full Shock tok továbbra is Kínában készül rendelésre, de azt is tervezi majd hazahozni.
A közösségi véleményekben gyakran feljön, hogy Kevin a „papa pénzén” nyitotta a gyárat és abból is növekszik. Mikor rákérdezek, csak a vállát vonogatja. „Tudom, hogy mondják. Nem tudok vele mit kezdeni.” Üzleti titokként kezelve, de tételesen felsorolja, melyik banktól mennyi hitelt vettek fel, az uniós forrás mekkora részét mire fordították, a felsoroltak egybevágnak a Mobilredfox Kft. pénzügyi eredményeivel. Azt viszont nem tagadja, hányszor kérte apja tanácsát a kaposvári üzem körül. „Ő gyártással foglalkozik, ért hozzá. Nagyon sokat beszélgettünk.”
„Pedig néha érkeznek komolyan vehető ajánlatok a cégre.”
A cég másik feltűnő gyermekbetegsége a weboldal, ami elég csilivili, elég ízléstelen. „Ezzel nem tudok vitatkozni” – nevet fel. A márka jelenleg a 14-24 év közöttieket célozza, ők nem problémáznak a kinézeten. De teljes designváltásra készülnek, júniusban startol az új honlap, már komolyabb külsővel, a célközönséget a 18-30 év közöttiekre akarják kitolni. A cég kiadási oldalának jelentős részei az influenszermarketing, az IT-fejlesztés, egyre többet költenek HR-re és a külföldi piacok megnyitására. Heteken belül két új, nyugat-európai országban is elindítják az oldalt.
A tavalyi 3,2 milliárdos árbevétel után idénre még komoly eredményeket vár, 30 milliós eurós, bő 11 milliárd forintos bevételre számít. Napi 25 ezer tok gyártására van kapacitásuk Kaposváron. Amikor a siker okára kérdezek, azonnal hadarja: igyekeztek mindent máshogy csinálni, mint a többiek. Nagyon rámentek az influenszerekre, folyamatosan videózták, ahogy dobálják a tokokat, a legapróbb részletekig tervezhetővé tették a tokokat. „Romániában és Lengyelországban a vevőket azonnal egy messengeres csetbotra tereltük, ahol végigvezettük őket a kampányon. Ezt akkor ebben az ágazatban senki sem csinálta. Kár, hogy a Facebook megszüntette ezt a funkciót.”
Egyelőre imádja csinálni a bizniszt, nem tervez sem exitet, sem új vállalkozásokat.
„Pedig néha érkeznek komolyan vehető ajánlatok a cégre.”
HR-ügyekkel, egyedi kampányokkal, új piacra lépéssel és operatív ügyekkel foglalkozik. A gyártást – amihez továbbra sem ért – hozzáértő kezekbe adta: a vonatkozó csoportokban már feltűnően kevesebb minőségi panasszal találkozni. Románia a legnagyobb piacuk, utána Magyarország és Szlovákia követi. Egy piacot kellett csak bezárni, Ukrajnát, de nem a háború miatt: a fogyasztói és piaci kultúra volt, ami megakadályozta a sikeres üzletet. Lengyelországban pedig lakosságarányosan nagyon kevés az iPhone (ami márka a Mobilfox-tokok értékesítésének javát adja), így az a piac, hiába az egyik legnagyobb a portfólióban, még kis részarányt képvisel az értékesítési adatokon belül.
Úgy meséli, folyamatosan képzi magát: rengeteg vállalkozásfejlesztő Youtube-videót néz, nagyon sok emberrel beszél és coach-hoz jár. „A coach eseti jellegű: ha úgy érzem, hogy valamiben fejlődni akarok, elmegyek hozzá.” Most épp a nyomást akarja fokozni. Azt érzi, kicsit belassult a csapata, még jobban „felturbózná” őket. Bár a növekedési ütemből nehezen következne bármi, ami „lassulást” jelenthet.
Borítókép és fotók: Sebestyén László
