Volt-e extra szigor a Csányi családban? Volt-e extra teljesítménykényszer, csak azért, mert Csányinak hívják őket? Milyen a legbefolyásosabb magyar üzletember gyerekeként felnőni? Interjú Csányi Sándor 3 felnőtt gyerekével.
Csányi Sándor rutinos interjúalany, felnőtt gyerekeit viszont most először faggathatta újságíró. Decemberben több órát beszélgettünk velük, arra voltunk kíváncsiak, mit hoznak otthonról, milyen a világképük, mit akarnak ugyanúgy, és mit máshogy. És egyáltalán: milyen érzés a legvagyonosabb magyar családban felnőni?
A Csányi Attilával, Péterrel és Gabriellával készült közös interjúnk a januári Forbesban olvasható, mindhármukat portréban is bemutatjuk. Kiderül, hogy került Attila a legnagyobb magyar élelmiszeripari vertikum vezérigazgatói székébe, hogy lett Péterből ügyvezető igazgató az OTP-ben, és miből épít startupot a huszonéves Gabriella – a teljes interjú a januári lapban, ez itt egy rövid részlet.
Volt egy mondata Csányi Sándornak a Forbesban (egy korábbi interjúnkban), ami Péter, neked szólt. Azt mondta, hogy megteheted, hogy az apád telefonját nem veszed fel, de az elnökét fel kell venned.
Péter: Most mit mondjak erre? Való igaz, bárhol dolgozik az ember, a főnöknek fel kell venni a telefont. (Nevetnek.) Nem tudom, volt-e ennek bármi üzenete, de egyszer tényleg előfordult, hogy nem vettem fel. Az is igaz, hogy sokszor csak megnyomódik a zsebében a telefonja, vagy egymás után háromszor véletlenül felhív.
Gabriella: Ez tényleg így van. Sokat beszélünk, mindig hívogat minket. (Nevet.)
Volt extra szigor és extra teljesítménykényszer, mert ti Csányik vagytok?
Gabriella: Mindig szerették volna, hogy jól teljesítsünk, de ha nem voltam színtiszta ötös, nem kaptam szobafogságot. Tudták, hogy mik az erősségeink és gyengeségeink, és nem lehet mindenki mindenben jó. Ha 4-est vittem haza, annak is örültek. Nagyon megértő szülőként neveltek, de mindig megvoltak a keretek, amin belül mozogni kellett.
Attila: Olyan dolgokat kérdeztek, amiken magától nem gondolkodik az ember. Hogy alakultam ilyenné? Péter, mondd te!
Péter: Normális esetben egy gyerek mindig megpróbál kicsit többet létrehozni vagy elérni, mint a szülei. A mi helyzetünkben azért ez nehéz lesz, sőt nem is biztos, hogy lehetséges. De ez motiváló is.
Attila: Érzésből kérdeztetek, érzésből válaszolok. Mindig is azt gondoltam, hogy a saját tettek és a saját eredmény fogja meghatározni a saját életminőségemet. Ezért én úgy tekintek magamra, hogy az van, amit én létrehozok. Ha fel kell tekerni a Hármashatár-hegyre biciklivel, akkor ott csak te vagy, nincs család, nincs pozíció. Ha focizik az ember, ugyanúgy fellökik, ha így hívják, ha úgy.
Nem löknek fel jobban, csak mert Csányinak hívnak?
Attila: Ezt nem érzem, de az ellenkezőjét sem.
A teljes interjút elolvashatod a januári Forbesban.
