Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Csak kevés vakcina ad egész életre védettséget, a rák elleni oltásra még várni kell – Karikó magyar kutatótársa küzd a tévhitek ellen

Pardi Norbert kutatóktól szokatlan közérthetőséggel osztotta meg a oltások, különösen az általa is fejlesztett mRNS-vakcinák működési elvét.

„Még nem sikerült megállapítani, hogy milyen ellenanyagszint felett hatékony a szervezet koronavírus elleni védekezése, ezért javaslom mindenkinek a harmadik oltás felvételét”

mondta a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából az Magyar Tudományos Akadémián (MTA) tartott előadásán Pardi Norbert biokémikus, a Pennsylvaniai Egyetem kutatója.

Pardi jelentős szakmai ismertségre tett szert annak a kutatócsoportnak a tagjaként, amely Karikó Katalin és Drew Wiesmann vezetésével megalkotta az mRNS-vakcinák technológiáját.

Pardi előadása elsősorban az oltássokkal laikusok számára nyújtott megbízható információkat az mRNS-technológia működéséről, azzal a nem titkolt céllal, hogy eloszlassa a keletkezett tévhiteket.

Hogyan alakul ki a védettség?

A vakcina egy olyan biológiai termék, ami állatba vagy emberbe oltva egy kórokozó elleni immunválaszt vált ki, ezt az immunválaszt a szervezet megtanulja és sikeresen alkalmazza a későbbi, az eredeti kórokózó elleni védekezés során – összegezhető Pardi bevezetése.

A befecskendezett oltóanyag a kórokozó genetikai információját tartalmazza, amit különböző, a szervezet számára idegen géneket felismerő sejtek közvetítenek az immunválaszban kulcsfontosságú (4-es és 8-as típusú) T-sejteknek. Ezek a T-sejtek egyebek mellett három fő folyamatért felelnek:

  • beindítják a memóriasejtek (B-sejtek) képződését, hogy a jövőben automatikusan felismerhető legyen a szervezet számára a kórokozó;
  • a B-sejtekkel együtt közvetetten beindítja az úgynevezett plazmasejtek ellenanyag-termelését;
  • felismerik a fertőzött sejteket, melyek ellen sejtmérgeket termelnek és elpusztítják azokat, gátolva a kórokozók felszaporodását.

„Természetes, hogy az ellenanyagszint hosszú távon csökken”

– hívta fel a figyelmet Pardi egy gyakori félreértésre, mikor is a szervezetünkben lévő ellenanyagszint alapján próbálja valaki a védettségét megállapítani. Az ellenanyag egy bizonyos mennyiség felett hatékonyan védi a szervezetet, vagyis a kórokozó nem tud hatékonyan fertőzni, illetve elpusztul a megbetegítés előtt.

Amennyiben az ellenanyagszint már alacsony, a memóriasejtek kulcsfontosságúak: a kórokozó jelenlétének felismerésére újra megemeli a szervezet ellenanyag szintjét, megelőzve ezzel a megbetegedést. Akik nem ilyen szerencsések – különösen gyorsan kifejlődő betegségek esetében –, az ellenanyag-termelés lassabban indul be, mint a kórokozó szaporodása, ezért az oltás ellenére is megbetegedhet az illető.

Az egyes vakcinatechnológiák előnyei és hátrányai (Részlet Pardi Norbert előadásából)

Mint Pardi bemutatta, nagyon kevés vakcina képes arra, hogy az oltást követően hosszú időn át a védettség küszöbértéke felett tartsa a szervezet ellenanyagszintjét. Példaként említette a sárgaláz elleni vakcinát, ami egész életre szóló védettséget ad az oltottnak.

A járványok elleni társadalmi szintű védekezés alapja a nyájimmunitás, amit sokat hallhattunk: egy bizonyos átoltottság felett azok is védve lesznek a fertőzéstől, akik nem lettek beoltva, ugyanis megszakad a fertőzési lánc.

„A probléma, hogy a nagy fertőzőképességű kórokozóknál, a Sars-Cov2 delta variánsa esetében is könnyen lehet, hogy 90 százalékos átoltottság is kell a társadalmi védettséghez” – mondta Pardi.

Sok betegséggel számoltunk le

Több kórokozó esetében is erős bizonyítékokkal állt elő Pardi, hogyan sikerült a történelem nagy járványait letörni az oltásokkal.

  • a torokgyík ellen a 40-es években megjelent vakcina szűk egy évtized alatt közel nullára szorította vissza a betegségben megfertőzöttek számát;
  • a gyermekbénulás elleni, 1956-ban megjelent vakcina hat év alatt megszüntette a járványokat;
  • a feketehimlő a 80-as években teljesen eltűnt.

Miért biztonságos a most „gyorsan” kifejlesztett vakcina?

Pardi szerint rengeteg kérdés merült fel a vakcinák kifejlesztési idejéről, illetve azok biztonságos használatáról. Gyakran 10-15 évbe is beletelik egy vakcina kifejlesztése, de az Ebola ellen már látványosan gyorsan, 5 év alatt kapott végleges engedélyt 2019-ben az addig vészhelyzeti vakcina. Ellenpéldával is élt, a HIV-vírus ellen ugyanis 35 éve nem sikerült vakcinát kifejleszteni, amit befolyásolt, hogy a fertőzötteket sokáig nem lehet felismerni, gyakori a mutációja és sok vírustörzse alakult ki.

Az mRNS vakcinák technológiája lehetővé teszi, hogy a felhasználásig 10 hónap – 1,5 év is elegendő lehet. Pardi szerint ehhez hozzájárult, hogy az engedélyeztetésben a hatóságok is sürgetően álltak hozzá, a nemzeti kormányok támogatása nagy anyagi terhet vett le a cégektől, valamint amint egy-egy fázis ígéretesnek bizonyult, máris indították a következő szakaszt.

Pardi a későbbiekben hangsúlyozta, hogy

bár az idő rövidsége megtévesztő lehet, azonban mivel több tízezer emberen sikerült elvégezni a tesztfázisokat, ezért meggyőződtek a vakcinák biztonságosságáról.

Egy vakcina fejlesztése az alábbi fő lépésekből áll (melyek lerövidültek a Covid-vakcinák esetében):

  • a kórokozó, illetve és a betegséget kiváltó egyedi alkotóelemeinek azonosítása,
  • állatkísérletek a tervezett oltóanyaggal (preklinikai fázis),
  • sikeres állatkísérletek után engedélyeztetés a klinikai fázisra, emberkísérletekre,
  • I: klinikai fázis: kis beoltott csoport vizsgálata, hogy biztonságos-e az immunválasz,
  • II. klinikai fázis: a dózisok beállítása a biztonságosnak ítélt vakcinán,
  • III. klinikai fázis: több tízezres csoporton a megszerzett immunitás vizsgálata, a mellékhatások végső összegzése,
  • végleges engedélyeztetés, a kutatási eredmények hosszadalmas, aprólékos ellenőrzésével.

„Ne legyünk álszentek: ha nem hoz profitot, és a [kórokozó] nem észak-amerikai vagy európai probléma, akkor nagy eséllyel a vakcinafejlesztők nem fognak foglalkozni ezzel”– fűzte hozzá Pardi, mikor erről a költséges és hosszadalmas munkafolyamatról beszélt.

Miért az mRNS?

Az RNS a DNS-hez hasonlóan genetikai információt hordoz, a koronavírus esetében a kórokozó egyedinek tekinthető tüskefehérjéjét használta fel a Pfizer-Biontech, illetve a Moderna. Az ártalmatlanított formájú genetikai információt gyorsan lebomlik, ezért lipid-nanocseppekbe burkolják, ami egyrészt megóvja a lebomlástól, másrészt megkönnyíti az emberi sejtekhez való kapcsolódását.

„Az RNS nem képes beépülni a DNS-be” – oszlatott el egy másik tévhitet Pardi.

A technológia előnye, hogy mivel kizárólag a vírus egy egyedi elemének genetikai állományát használják fel, a vektorvakcinákkal szemben kizárólag ez ellen alakul ki immunválasz, nem pedig az oltás egyéb összetevői ellen. Továbbá nagy előny a technológia rugalmassága, vagyis egy

nagyobb változáson átesett vírus ellen is gyorsan, nagy hatékonysággal lehet vakcinát előállítani.

Pardi szerint is „szerencsés”, hogy a Sars-Cov2 tüskefehérjéje jól beazonosítható, egyedi vírusjellemző, amit a vakcinagyártásban használni tudtak. Forrás: CDC

A kutató nem kertelt, valóban előfordulhatnak komolyabb mellékhatások, amik még kivizsgálásra szorulnak, tipikusan ilyen a fiatal férfiaknál regisztrált szívizomgyulladás. „A Moderna esetében egymillió oltottból 120, a Pfizer-Biontech esetében 30 esetben volt ilyen mellékhatás, ami elenyésző, valamint senki sem halt bele” – mondta Pardi.

Mi lesz az mRNS jövője?

„A következő nagy dobás az influenza elleni vakcina lehet” – mondta Pardi a technológia jövőjéről. Mint ismert, az influenza nagy változékonysága miatt évente új vakcinát kell előállítani, ezért előfordult, hogy a hagyományos technológiával készült oltás mindössze 10 százalékos hatékonyságot ért el – erre lehet hatékonyabb eszköz az mRNS-vakcina. Előrehaladott állapotban van több ismert vírus, például a nagy aggodalmat kiváltó zika-vírus elleni oltóanyag is.

Pardi az általa vezetett kutatócsoport munkájáról megosztotta, céljuk, hogy egy oltásba többféle vírusfehérjét is „be tudjanak csomagolni”, vagyis az oltás a kórokozó több elemének felismerésére és elpusztítására tegye alkalmassá a szervezetet.

A rákos megbetegedések elleni küzdelemben is vannak biztató eredmények, de Pardi lehűtötte a kedélyeket, még igazi áttörést nem értek el a különböző vakcinafejlesztők, több évig kell várni az első eredményekre.

Kicsoda Pardi Norbert?

Pardi Norbert kutatói pályája a Szegedi Tudományegyetemen indult, ahol biokémikus, genetikus szakirányon végezte tanulmányait. Ezt követően 2011-ben a Pennsylvaniai Egyetemen csatlakozott az mRNS-vakcinatechnológia alapjait lerakó kutatói közösséghez. Karikó Katalin és Drew Weissman munkatársaként úttörő szerepet játszott azoknak a nanocseppeknek a kifejlesztésében, amelyek segítenek az új generációs mRNS-vakcinák hatásáért felelős genetikai információt a sejtjeinkbe juttatni. Jelenleg a Pennsylvaniai Egyetem Mikrobiológia Tanszékén vezeti saját laboratóriumát. Főbb kutatási irányai az univerzális influenza és koronavírus elleni vakcina kifejlesztése, de érintőlegesen rák elleni vakcinák kifejlesztésével is foglalkozik.

Oszd meg!