Miki bácsi nyugdíjhoz közeli napközis tanár. Tavasszal többször láttam, hogy beltéren is a tokamaszkviselés nagymestere, akkor harmadikos lányom elmondása szerint pedig többször is mondta a csoportjának, hogy ő ugyan be nem oltatja magát. Végül mégis megtette, okát nem tudom, de az biztos, hogy így is három hete otthon van, csúnyán leterítette a delta variáns.
Most a 4/c-ben egy kislány biztos covidos, egy másik erősen gyanús eset. Ez a szülők közti levelezésből derül ki, az iskola szokás szerint semmit se kommunikál. Ezek a gyerekek még kicsik az oltáshoz, ott ülnek minden nap és várják a sorsukat. Hányan kapják el, majd kiderül, de senkit se érdekel, lényeg a rend, a fegyelem.
Egy másik iskolában a 8/a-ban ketten biztos koronások. Itt a szabály az, hogy a még egészségesek közül akit a szülők beolttattak, azoknak be kell járniuk, akiket nem, azoknak karantén, otthoni tanulás. Az otthoniak most még ugratják is az oltottakat, hogy milyen hülyék voltak, hagyták magukat megszúrni. A tanárokra ugyanez a szabály vonatkozik.
A matek-fizika és a biosztanár ül otthon karanténban, ők a gyerekek szerint nem is rejtették véka alá, hogy oltásesellenesek, nem kértek a szuriból.
Igen, nem elütés, nem sajtóhiba: a biosztanár.
A kérdés az, mennyire lesz pusztító a járvány mostani hulláma
Nyáron még arra a kérdésre nem leltem választ, hogy miért maradt ki Közép-Európa látványosan a negyedik hullámból. Lengyelországtól Romániáig nagyon tiszta maradt mindenki, pedig a szakértők már akkor is azt jósolták, hogy berobban a delta nálunk is. Örömteli volt, hogy nem tette, de mára a kérdés okafogyottá vált, egyértelmű, hogy a negyedik hullám csak késett, most már ideért. A kérdés ma az, hogy mennyire lesz pusztító, ha letolt gatyával várjuk.
Itt tartott Európa szeptember elején.
Itt a múlt héten, lassan egész Magyarország újra vörösbe lép.
A számok magukért beszélnek. A delta terjedése gyorsul. Nagyon keveset tesztelünk, sokkal több a beteg, mint ahányat pozitív tesztekkel kimutatnak. Tavaly pont ilyenkor futott fel a második hullám, ahhoz képest a delta variáns fertőzőképesebb, viszont az emberek bő kétharmada védett: átesett, vagy be van oltva. Közülük sokan lábon kihordják, enyhe tünetekkel átesnek a betegségen.
A tavalyinál lassabban, de egyértelműen nő a kórházban kezeltek, a lélegeztetőre kerülők és a halálesetek száma. Nem árulják el, hogy a súlyos állapotba kerülők között milyen az oltatlanok aránya, csak Zacher Gábor elmondása alapján és a külföldi adatokból sejthetjük, hogy 80 százalék körüli.
Kétharmadnál több kellene
Az emberek többségét ugyanakkor mindez láthatóan teljesen hidegen hagyja. A szakértők eléggé egyetértenek abban, hogy az első 30 ezer halott legalább fele megmenthető lett volna, ha az emberek véleménye helyett a tudományra alapozva, időben jönnek a második és a harmadik hullámban a korlátozások.
De a világszinten legrosszabbak közé kerülő lakosságarányos halálozási arány sem zavarta az emberek többségét, vagy nem is tudtak róla.
A kormány azt harsogja, hogy az oltás az egyetlen jó védekezés, de nem tud érdemben kétharmad fölé menni az oltottsági arány. A szakértők nap mint nap ugyanazt hangsúlyozzák a virológusoktól a Magyar Tudományos Akadémiáig: fontos az egyéni védekezés, mindenekelőtt a maszkviselés zárt térben. Budapesten a buszokon saját mérés alapján az utasok 10-20 százaléka hord maszkot, de jártam az elmúlt néhány napban olyan élelmiszerdiszkontban Edelényben és Hévízen is, ahol tisztes tömeg volt, de egyetlenegy maszkost se láttam.
Általános vélemény: a tudósok csak parázzanak, én meg tudom, mit csinálok.
A kormány magatartása azt üzeni, hogy ő a dolgát elvégezte, van elég oltás, innentől mindenki maga dönt, akinek nem kell, vállalja a következményeit. A másik oldal persze most előválaszt, de közben járványügyben látványosan lapít. Népszerűségvesztést hozna már a maszkviselés ajánlgatása is, nem hogy a bevezetése például a tömegközlekedésben.
Végül is csak tiszteletben tartják az emberek véleményét. Ami egészen jól is hangzik, csak annak a fényében furcsa, hogy ugyanez a kormány elég sok más területen igencsak szeret pontos iránymutatást adni. Arról, hogy kit kell szeretni, kit gyűlölni, mit kell tanulni, hogyan kell élni. És nem túl toleráns a máshogy gondolkodókkal szemben.
Mindenesetre a döntéshelyzetben levők közül világlátástól és politikai oldaltól függetlenül senki se érzi szükségét annak, hogy szembe menjen a népakarattal és például azt az Európában elterjedt gyakorlatot alkalmazza, hogy akkor is óvja az embereket, ha ők ezt momentán nem akarják, vagy pont nem érdekli őket. Lényegében egyedüliként tart ki nálunk a nulla korlátozás, mindenki úgy védekezik, ahogy akar.
Az unortodox illiberalizmusban überliberális módon egyéni döntés, hogy igazolt fertőzött szoros kontaktjaként kedvünk szottyan-e karanténba vonulni, vagy hogy a koronás osztályba járó, még nem oltható gyereket engedjük-e zárt térben bandázni a beoltott, de gyengélkedő nagyszülőkkel.
Igazából csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi változtathatja meg ezt a felállást. Ha nincs akkora mázlink, hogy csak úgy magától javulni kezd a járványhelyzet, az emberek hozzáállásának változása és a kórházak kritikus leterheltsége jöhet szóba. Vajon melyik jön el hamarabb?
