Üzlet

A covid vége vagy a hidegháború csúcspontja?

Osztovits Ádám
2022. február 22. 13 perc olvasás

Kicsit több mint két évvel ezelőtt történt egy banálisnak tűnő esemény, ami alapjaiban változtatta meg az egész világ hétköznapjait. Vendégszerzőnk írása arról, milyen párhuzamok vonhatóak a világháborúk és a világjárvány között, és arról, milyen lehetséges forgatókönyvek jöhetnek a jövőben.

Fiatalkoromban úgy képzeltem, hogy a következő világháború nukleáris pusztítás lesz, esetleg az űrben játszódik, és egy kibertámadással indul. Mára az a sejtésem, hogy évekig éltünk már a covidnak csúfolt III. világégésben, de végre – akárcsak 1945 elején – bizonyossá vált a remény, hogy lassan itt a béke. De fellélegezni (pedig de jó is lenne maszk nélkül) mégsem tudunk, mert az orosz–ukrán helyzet hirtelen eszkalációja a hidegháború legsúlyosabb napjait (az 1962-es kubai rakétaválságot) idézi.

Az alábbiakban néhány érdekes (vigyázat: némiképp ijesztő) párhuzamot vonok a világháborúk, hidegháborúk, nagy járványok és a koronavírus elleni globális küzdelmünk között. Nem lévén történész, csupán nagy vonalakban fogok párhuzamokat felvázolni, a cikk második részében pedig arra fókuszálok, hogyan keveredhetünk ki a járványból és milyen változásokat fog előidézni a jövőben. Örömmel várom a konstruktív hozzászólásokat!

Kicsit több mint két évvel ezelőtt történt egy banális esemény: akkori tudásunk szerint egy rossz higiéniai körülményekkel terhelt közép-kínai piacon, denevérpiszokból induló fertőzés és annak kezdeti elhallgatása. Na és? Hasonlóan, ugyan ki gondolta volna 1914-ben, hogy Gavrilo Princip szarajevói merénylete lesz a kiindulása egy világszintű háborúnak? Habár megtervezett volt, 1939-ben pedig néhány, lengyel egyenruhába bújtatott német katona álságos támadása egy rádiótorony ellen volt a casus belli. (Kis érdekesség, hogy a II. világháború kiváltó okát egyre több történész inkább az ún. sanghaji incidenssel magyarázza – már megint Kína.)

Az apropó mögött persze évtizedes folyamatok zajlottak. Az I-II. világháborúk kitörése mögött meghúzódó egyik okként a gyarmati és gazdasági érdekeltségi rendszerek újraírását, a nyersanyagokért és piacokért folyó verseny élesedését, és az ellenfelek/szövetségi rendszerek megmérettetését szokták felhozni. Hát nincs ez másképp most sem: a globális piacokért zajlik a küzdelem, színes epizódjai (egyben harci történései) ezen törekvéseknek az új-kínai selyemút kiépítése, az amerikai-kínai exportkorlátozások, az EU-orosz szankciók, a Perzsa-öböl ellenőrzéséért is folyó iráni-izraeli potenciális nukleáris verseny, vagy a Kína–Hongkong–Tajvan konfliktus.

Az egyes érdekcsoportok közötti polarizáció is hasonlóan éles, mint világ-, vagy a hidegháború legsúlyosabb éveiben: gondoljunk csak az amerikai társadalom soha nem látott megosztottságára, a brexitre, vagy a keleti és nyugati EU-s tagok közötti konfliktusra. Kiegészülve azzal, hogy itt már nemcsak országok és kormányok, hanem nagy technológia cégek, politikai mozgalmak, NGO-k, LMBTQ-csoportok és környezetvédők is színre lépnek a saját érdekükben. És az értékes nyersanyag sem csak az olaj és gáz, hanem inkább a szilícium, a lítium, a személyes információk vagy a víz, a finanszírozás pedig nem hadikötvényekből, hanem tőzsdéről, forró pénzből, vagy akár bitcoinból történik.  

A sok párhuzam jól mutatja, hogy a helyzet némileg hasonlít a több mint száz évvel ezelőtti puskaporos hordóra, azonban fontos különbség, hogy amíg a világháborúk kitörésének hátterében nagyhatalmi döntések sorozata állt, a koronavírus-járványt – mai tudásunk szerint – egy véletlen baleset robbantotta ki.

Na, de vissza az egyszerűbb hasonlatok világába, mielőtt túlságosan konteósra sikeredik ez a cikk. A világ- és hidegháborúk definíció szerint egyidejűleg több kontinensre, óceánra terjednek ki és számos áldozattal járnak. Nincs ez másképp most sem:

  • A koronavírus elleni küzdelem sokkal több országban zajlik, mint az első, második világháborúban és a nagy spanyolnátha járványban (együtt). És csak reméljük, hogy a halottak és sebesültek száma nem fogja elérni azt a sok tízmilliót, mint az előzőekben – ugyanis időarányosan előbbre tartunk. A covid áldozatainak száma világszerte két év alatt már átlépte a 5,5 milliót, a fertőzötteké/sebesülteké pedig a 300 milliót is.
  • 1945 óta nem voltak ilyen mértékű és tartósságú korlátozások, sokan most élik át először, hogy mi az, hogy kijárási tilalom, milyen is, amikor országosan zárnak be üzleteket, akadozik a szállítás és közlekedés. Ezek a fránya maszkok pedig vegyvédelmi felszerelésekre, gázálarcokra hajaznak.
  • Az orvosi ellátás, a kórházi kapacitások kritikussága is a háború jellemzője. Csakúgy, mint a logisztika: az lesz a nyertes, aki a saját terméke, szolgáltatása piacra vitelét, akár alternatív utakon keresztül is meg tudja szervezni. A gazdaságban ez az e-kereskedelem, vagy a helyi beszállítói hálózatok szerepének felértékelődését jelenti. A védekezésben pedig a vakcina kifejlesztésének és előállításának gyorsaságát, szállításának megszervezését.
  • És itt vannak a frontok. Kevésbé közismert pl. az afrikai hadszíntér történései és jelentősége a II. világháborúban. Én sokáig nem értettem, miért tankozgatott a sivatagban ide-oda éveken át 1500 kilométereket Rommel és Montgomery. Hasonlóan keveset tudunk az Afrikában zajló, a pandémia alatt felerősödött modernkori befolyásszerzésről, amiben most épp Kína és India viszi a prímet. Azt viszont a saját bőrünkön is érezzük, hogy tőlünk pár száz kilométerre keletre nemcsak egy jelentős front van, de minimum falat fognak felhúzni és kettéosztanak egy országot.

2022 februárjában úgy érezhetjük magunkat, mint a szövetségesek 77 évvel korábban. Valószínűnek tűnik, hogy a vírus elleni háborút meg lehet nyerni, hiszen van egy immár havi 2 millió, sőt, egyre növekvő mennyiségben gyártható hatásos fegyver, a vakcina. Közben aggódunk, mert az orosz–ukrán helyzet a kubai rakétaválság legsötétebb napjait idézi, amikor amerikai városokban a légi riadóztatást gyakoroltatták a lakossággal.

Fast forward. >> Tekintsük át felgyorsítva, hogy mi is történik a végjátékban, de leginkább a trendeket a nagy háborúk és járványokat követően. Anno sem volt ez gyors és könnyű győzelem, történt pár igen komoly ellentámadás (ma: mutánsok, omikron, negyedik és ötödik hullám). A Távol-Keleten is végleg fordult a kocka – napjainkban ott is tömegessé vált a kínai vakcinázás. Amennyiben szerencsésen gyorsul fel az idő és a vírus elleni küzdelem, reális esély lehet, hogy ahogy 1945-ben, idén májusban és szeptemberben az európai és más hadszíntereken is végső győzelmet hirdethetünk. Az oltóanyagok tömeges gyártásával reálissá vált, hogy a Föld lakosságának 70 százalékát be lehessen oltani őszig (még ha kissé nehézkesen is) , ráadásul a vakcinák mellett elérhetőek a tüneteket és korai fertőzést enyhítő, a súlyos következményeket kezelő gyógyszerek is. Nem a kínálati oldal lesz tehát a szűk keresztmetszet, a pandémia endémiává szelídül és megtanulunk majd gond nélkül együtt élni vele. 

Ami még nem világos a fenti párhuzamban, az az, hogy miként is fog ez az egész folytatódni.

A világháborúk végével egy rövid, de fontos időre eljött a katarzis élménye. A sok szörnyűség, halott, pusztítás és elszegényedés után nagyszüleink megélhették a fellélegzés, megtisztulás, újrakezdés lehetőségének érzését. Lássuk csak, mi minden jó várhat ránk:

Gazdasági fellendülés

Törvényszerű, hogy a nagyobb járványok, háborúk vagy válságok után fellendülés következik be. Ez annyira igaz, hogy a tavalyi, bőven covidos év is már visszapattanás volt, a legtöbb (fejlett) ország GDP-növekedési kilátásai pedig a pandémia előtti idők másfél-kétszerese a The Economist, a The Telegraph és a PwC post-pandémiával foglalkozó publikációi alapján. Ennek egyik oka a meglóduló fogyasztás, de van fontosabb szerkezeti oka is.

Újabb iparosodás és automatizáció

Az I. világháborút és spanyolnáthát a telekommunikáció, villamosenergia-ipar forradalma követte, a második világháborút pedig az űr- és számítástechnikáé. A háborúk és pandémiák rámutatnak az ember halandóságára, kiszolgáltatottságára, a munkaerő-hiányra, volatilitására, ami újabb automatizációs, robotizációs hullámokat indít el. A covid-időszak talán legnagyobb eredménye, hogy kiteljesítette a digitalizációs forradalmat az élet és gazdaság sok területén.

Növekvő mobilitás és innováció

A járványokat és háborúkat túlélők minden korban bátrabbá és mobilisabbá váltak. Legyen szó új vállalkozás indításáról, új munkamódszerek bevezetéséről, új munkahelyről, új hazába, vagy csak új házba költözésről. Habár a covid alatt bezárkózó világban korainak tűnhet erről beszélni, de elég csak korunk legnagyobb munkáltatói kihívását (The Great Resignation – a nagy felmondási, munkahelyváltoztatási trend) és a folyamatos, jelentős migrációs hullámokat néznünk. És vivát home office!

Gazdagodás

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a globális válságoknak csak vesztesei vannak, és mindenki szegényebb lesz – de ez csak a pénzügyi krízisekre igaz. A történelem azt tanítja nekünk, hogy a háborúk és járványok alatt a megtakarítási hajlandóság – és a fogyasztás időbeni kitolása – rekordszinteket ér el, átlagosan megduplázódik. Elmúltával pedig – elsősorban a fejlettebb gazdaságokban és a közép- és felsőosztályban – további gazdagodást idéz elő. Most sem lesz ez másképp, nemcsak a milliárdosok, de a milliomosok és privátbanki ügyfelek száma is jobban növekszik, mint valaha. A halálozások és tragédiák árnyékában nem volt túl ildomos beszélni róla, de remek tanulmányok vannak a covid különböző iparági, vállalati nyerteseiről is (például itt).  Tulajdonképpen az átlagos munkavállalók és állampolgárok is „felértékelődnek” a munkaadók és kormányok szemében. Csökkenő munkanélküliség, növekvő fluktuáció, fokozódó verseny a munkaerőért és szavazókért – párosulva a kevésbé szigorú üzleti és költségvetési korlátokkal – alapozzák meg a béremelést és választási kedvezményeket.

Igen, de…

Így a vége fele nem akarom lehúzni a cikk hangulatát, de érdemes kis hidegháborús kijózanodásként áttekinteni a lehetséges negatív kimeneteket.

Az újrakezdési, fogyasztási boom, egyéni és közköltekezés hamar pénzromláshoz, inflációhoz vezethet. Kiegészülve ingatlan-, vagy start-up-lufival, a kripto-deviza válsággal, a chip-, alkatrész- és munkaerőhiánnyal, a termelő beruházások csökkenésével pedig egy nagyobb lejtmenethez érkezhetünk el – láttunk sajnos ilyet 1921-ben és 1946-ban. A világháborúk lezárása pedig mindig azonnal kitermelte az új szövetségi rendszerek és ütközőpontok kialakulását. Reméljük, az amerikai–kínai, ukrán–orosz, európai föderalista villongások nem a következő háború jelei.

A legveszélyesebb konfliktust talán a fokozódó társadalmi, gazda(g)sági, politikai egyenlőtlenségek, a kormányokba és közintézményekbe vetett bizalom csökkenése idézi elő. A bizonytalanoknak és szegényeknek jövőkép hiányában nincs mit veszíteniük. Így volt ez a kolerajárvány utáni felkelések, az I. világháborút és spanyolnáthát követő felfordulás és a nacionalizmus felé fordulás, a II. világháborút követő kommunista előretörés, vagy legutóbb az ebola-járvány után fokozódó afrikai erőszakcselekmények esetében. A tömegek lázadása a digitális korban ráadásul még kiszámíthatatlanabb és veszélyesebb. 

Katarzis igen, de a folytatás ne így legyen!

Osztovits Ádám
a PwC közép-kelet-európai régiójának stratégiai igazgatója

A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.