A Rebusiness podcast legutóbbi adásában Pistyur Veronika vendége Chikán Attila közgazdászprofesszor volt, ahol a kialakuló új világrendről és a jelenlegi gazdasági bizonytalanságról beszélgettek. Podcast-szemle.
„A háború újabb megrázkódtatást és még újabb világrendet eredményezett számos szempontból” – mondja Chikán, aki szerint a koronavírus-járvány nélkül is világos volt, hogy ez az új világrend a vállalati működést is meghatározza. A világrend alatt gazdasági aspektusokra, nem pedig a politikai szövetségekre, kapcsolódásokra, kilátásokra gondol.
Chikán ezután a recesszió előzményeiről beszélt. „A nyolcvanas évektől kezdődően világos volt, hogy az, amit most neoliberális rendszernek, gondolkodásmódnak hívunk, és amelyik a demokratikus piacgazdaságban, a partícipációban találta meg a szervezeti formáját (…) az egy nagyon pozitív szakasza volt az emberiség fejlődésének.
De az is egyre világosabbá vált az évtizedek során, hogy olyan ellentmondásokat is szült, amelyek előbb vagy utóbb vissza fognak ütni.”
Ilyen ellentmondás például az, hogy tartós egyenlőtlenségek jöttek létre a társadalom rétegei között országokon belül és az országok között is, a távolságok pedig egyre csak növekednek. Ennek ellenére a közgazdász hitt ebben a struktúrában, jónak találta, de az említett pozitív szakasz már lezárult.
Butaság, hogy véget érne a globalizáció
A műsorvezető ezután arról érdeklődött, egykori gazdasági miniszterként hogyan kezelte magában a tényt, hogy azok az elvek, amikben hitt, a valóságba sokszor nem átültethetőek. „Ha adott esetben én felismerem azt, hogy bizonyos elveket nem lehet abban a formában alkalmazni, ahogy korábban gondoltuk, akkor elgondolkozom rajta, hogy van-e értelme annak az elvnek. És utána megnézem azt, hogy milyen kompromisszumokat kell kötni ahhoz, hogy ez beilleszthető legyen, vagy hozzáilleszthető legyen az új fejleményekhez.”
Példaként hozza a globalizációt, szerinte butaság, hogy a globalizáció a végéhez érne, csupán csak más formákban fog megjelenni. Úgy látja, továbbra sem csak német alkatrészekből fogják összeszerelni a német autókat, de a döntési kritériumok – amik szerint kiválasztják azt, hogy a világ melyik tájáról jöjjön ez az alkatrész – változni fognak.
A globalizáció és a nemzetközi együttműködés megmarad, csak más szempontok alapján dől el az, hogy kivel és mivel kötünk üzletet.
(…) Nem maradnak el a költségvetési megfontolások. Ezentúl is fontos lesz, de a az ellátás biztonsága sokkal erősebb szempont lesz, mint ahogy ez korábban volt.”
Merre halad a jövőnk?
A jövőbeni lehetőségekről azt mondja, az emberiség nem tudja, milyen irányba akar menni.
Azt tudjuk, merre nem akarunk menni, de ha egy utat lezárunk, akkor az nem jelenti azt, hogy tudjuk, melyik lesz a másik út.”
Hozzáteszi, nemcsak a klímakatasztrófa kérdése vagy a digitalizáció társadalmi hatásai lehetnek aggasztóak, hanem a virtuális valóság, az automatizáció és a robotok megjelenése is alapvetően változtatják meg az életünket. Mindezek ellenére Chikán optimista marad, szerinte a jövő embere ugyanolyan kreatívan fogja megoldani a felmerülő problémákat, ahogy az őseink tették. „Megítélésem szerint vannak általános emberi értékek. Ezek valamennyire meghatározzák azt, hogy mik azok az irányok, amerre egy optimista ember el szeretne indulni. Az emberi szabadság, a tisztelet, a tolerancia (…). Biztosan lehet sorolni jó néhányat, amiben szinte teljes körű egyetértés van, hogy mint elv, érvényesek.”
Chikán szerint a problémát az értékek konkrét megvalósulása okozza, hiszem azok egymással is összeütközésbe kerülhetnek.
Az, hogy egy társadalom hogyan válaszol ezeknek a konfliktusoknak a kezelésére, az már nagyon nagy mértékben az aktuális politikai elitnek a gondolkodásától, irányultságától függ.”
Úszni a víz nélküli medencében
A közgazdász 28-29 éves korában találkozott a fenntarthatóság gondolatával, először Amerikában.„Akkor Magyarországon valamelyik bélyegen még az inotai erőműnek kéményéből kiáramló füst jelezte a fejlődést és a fejlettséget.” Chikán szerint ma az állami korlátozások jelentik a legerősebb ösztönzést a vállalatoknak a környezeti károk elhárítására, de az oktatás jelentőségét is kiemeli. A fogyasztó önmagától nem fog megvilágosodni, a vállalatok hiába várják. „Nem arról van szó, hogy jöjjünk és várjuk, amíg a fogyasztó megvilágosodik, csak ez a végső megoldás a vállalati oldalról nézve.”
Chikán azt mondta, a környezetvédő céloknak mindig lesz pénzügyi és gazdasági korlátai, amiket a vállalatok nem fognak feláldozni a nyereségszerzés és a fogyasztói igények kielégítésének érdekében. Ezt pedig nem lehet számon kérni tőlük. „Félreértés ne essék, én azt gondolom, hogy határozottan ez a fejlődés iránya, a társadalmi tényezőket minél erőteljesebben figyelembe kell vennünk.
Csak azt nem szeretném, hogyha kimernénk a medencéből a vizet, és úgy akarnánk, úszni, mert nyereség nélkül társadalmi értelemben nem lehet továbblépni.”
Chikán Attilával és fiával legutóbb a március Forbesba készítettünk címlapinterjút. A közgazdász beszélt többek között arról hogy valójában miért váltották le a miniszteri posztról 1999-ben, megosztották gondolataikat a rezsicsökkentésről és más populista politikai döntésekről, illetve szóba került, hogy miként látják a klímavédelem helyzetét.
A Rebusiness podcast Chikán Attilával készült adását itt lehet meghallgatni.
