Itthon felépített egy egymilliárd forintot meghaladó árbevétellel bíró, főleg adótanácsadó, könyvelő és számviteli cégcsoportot, majd kiköltözött az Egyesült Államokba, hogy ott vezesse a vállalat amerikai ágát. Lovász György, az ICT Európa cégcsoport egyik alapítója és vezérigazgatója keveset szerepelt a sajtóban az elmúlt évtizedben. Most Connecticutból jelentkezett be, online beszélgettünk vele arról, miért költözött családostul a tengerentúlra, hogyan képzeli a vállalat jövőjét a nagy könyvelőcégek otthonában és milyen tevékenységgel nem ajánlja, hogy valaki az amerikai piacra lépjen.
Forbes.hu: Hogyan lehet az, hogy valaki felépített egy bő egymilliárd forint árbevételű cégcsoportot, mégis ennyire elkerülte a sajtó figyelmét? Alig szerepeltél a médiában az elmúlt bő 10 évben.
L. GY.: Jó kérdés, nem tudom. Nem kerültük direkt a sajtót, de nem is figyeltek fel ránk. Annyi mindennel el voltunk foglalva, hogy nem is volt különösebben tudatos PR-tevékenységünk az elmúlt évtizedben. A stratégiánk a személyes megkeresés volt, nem a hirdetések. Abban hiszek, hogy oda kell menni az ügyfélhez és személyesen elmondani neki, kik vagyunk és milyen színvonalú szolgáltatást nyújtunk. A tradicionális könyvelőcégek híre inkább szájról szájra terjed, vagy a klasszikus reklámokhoz nyúlnak. Mi viszont megkerestük az ügyfeleket, ami a szakmánkban nem megszokott, ez volt a sikerünk egyik alapja.
Forbes.hu: Szóval kőkemény sales az egész. Rámenős vagy?
Nem is kérdés, az üzletben rámenős vagyok. De lehetek bármilyen jó sales-es, ha a nyújtott szolgáltatás nem a lehető legjobb, nem lesznek ügyfeleink.
A saját sales-csapatomnak is mindig elmondom: nem porszívóügynökök vagyunk.
Nagyon komoly szolgáltatást tudunk bemutatni, magas hozzáadott értékkel, amely aztán eladja saját magát. Sokszor tapasztaltam, hogy bemutatjuk magunkat az ügyfélnek és később, amikor tényleg eljut arra a pontra, hogy lépjen, emlékszik arra, ki járt nála személyesen is. Ezután pedig tartósan tudtuk szolgáltatni azt, amit vállaltunk.
Forbes.hu: Tavaly ősszel hagytad el végleg az országot és költöztél az Egyesült Államokba. De már egy évtizede tervezgeted. Miért akartál menni és miért most?
Olyannyira terveztük, hogy a feleségemmel már a megismerkedésünkkor is beszéltünk a kiköltözésről, a gyermekeinkkel pedig otthon angolul beszéltünk, hogy megszokják a nyelvet. Most, hogy kint vagyunk, megfordult a dolog: ha otthon vagyunk, magyarul beszélünk. Egyrészt bőven volt kitekintésem korábban is Amerikára. A testvéreim itt élnek, rengeteget voltam kint régebben is, erősen kötődöm az országhoz. Másrészt üzletileg: nehéz meghatározni, mikor jut el oda egy cégcsoport, hogy megvesse a lábát az amerikai piacon. Úgy érzem, mostanra értünk el oda, hogy át tudjam adni a cégcsoport operatív vezetését és nem a napi, csak a heti szintű munkában és a stratégiaalkotásban részt venni. És kiköltözhettem vezetni az cég amerikai ágát.
Forbes.hu: Mennyire folysz bele az otthoni céges ügyekbe?
Hetente sok, akár 8-10 telefonos meetingen veszek részt az otthoniakkal, akár több órásakat is. Úgy építettük fel a céget, hogy egyfajta vezetői szemlélet hassa át: a teljes vezetésnek képben kell lennie a vállalati ügyekkel. Ez rugalmasságot is biztosít a csoportnak, sokkal gyorsabban tudunk reagálni új helyzetekre.
Forbes.hu: A hazai cégcsoportot mindenképp meg akarod tartani? Nem tervezed az eladást?
Nincs tervben. Az, hogy mindenképpen meg akarjuk-e tartani évtizedes távlatokban, még nem tudom. Azt hiszem, hogy minden cégnek van egy életciklusa. Előbb vagy utóbb minden vállalathoz érkeznek ajánlatok. Szóval, ha majd komoly ajánlatot kapunk, eldöntjük, de egyelőre nem tervezek semmi ilyesmit.
Forbes.hu: Mikor érkeztél meg Amerikába és hogy állsz az akklimatizálódással?
Szeptember végén költöztem ki, körülbelül három-négy hónap volt, amire az első feladatokon túl voltunk: adminisztratív dolgok, beköltözés a saját házba, óvodába írattuk a gyerekeket, berendezkedtünk és így tovább. Az aktív munkát februárban kezdtem el.
Forbes.hu: Könyvelő cégként belépni a nagy könyvelőcégek, a big four országába…ez inkább bátor vagy botor lépés?
Három irányban gondolkodunk és dolgozunk. Az egyik irány a klasszikus SSC formájú kiszervezések. A Russell Bedford Inernational nemzetközi könyvelői hálózat tagjai vagyunk, nekik számtalan amerikai partnerük van, többször felmerült már, hogy szerveznének ki Magyarországra munkát. A másik, hogy amerikai vállalatok európai terjeszkedését segítjük. De a harmadik irány az, ami a legnagyobb érdeklődésre tart számot: magyarországi cégeknek segítjük az Egyesült Államok piacára való belépését.
Elég meglepő, én sem gondoltam volna, hogy ez lesz a legnépszerűbb szolgáltatásunk. És hidd el: a legtöbb magyar cég nem kérné a big four szolgáltatását az amerikai piacon.
Annyira drágán dolgoznak, ami a legtöbb magyar cégnek nagyon komoly tétel lenne. Ismerjük a hazai céges kultúrát és a vállalkozókat, egyszerűen könnyebben adunk hasznos tanácsot, mint egy amerikai szakember.
Forbes.hu: És a helyi konkurencia?
A magyar kapcsolat miatt nagyon speciális a területünk. Főleg magyar cégeket segítünk a külföldi piacra, ez kicsi, szűk szegmens. Amerika pedig óriási, otthoni léptékkel felfoghatatlanul nagy piac.
Forbes.hu: Mekkora az új piacra belépés tőkeigénye?
Inkább úgy válaszolnék: az, hogy egy cég vezető beosztású embert delegáljon az Államokba, éves szinten 120-150 ezer dolláros tételt jelent. Utána, hogy mennyibe kerül az alkalmazottakat felvenni és megtartani, nagyban függ, hogy milyen beosztásúak. Most, a járvány után az irodák fenntartása olcsó, rengeteg a home office, tehát teljesen más léptékben, tőkeigénnyel skálázható egy üzlet. A mi esetünkben pedig szerencsés, hogy nem feltétlenül kell neki itt lennie velünk minden szakembernek, sok mindenben támaszkodhatunk a hazai irodára.
Forbes.hu: Hány emberrel indítottátok el az amerikai irodát?
Öten vagyunk. A konkrét munkában használunk alvállalkozókat is, a jogi oldalon, illetve bizonyos fajta, helyi adótanácsadáshoz szükséges is.
Forbes.hu: És mekkora növekedést tervezel?
Ötéves távlatban szeretném, ha húsz fő dolgozna az Egyesült Államokban.
Forbes.hu: Milyen ügyfelek szeretnének belépni a tengerentúli piacra?
Konkrét cégeket nem mondhatok. De tevékenységi kör alapján nagyon vegyes a kép. Az egyik csoport az online értékesítők: azok a cégek, amiknek már évi 2-3 millió dolláros, éves értékesítésük van az amerikai piacon, de irodát is alapítanának. A második csoport a gyártó cégek: például építőipari beszállítók, akik szeretnék megvetni itt is a lábukat. E körben már nem csak a klasszikus könyvelési-számviteli szolgáltatást nyújtjuk, hanem új ügyfeleknek is bemutatjuk őket. A harmadik csoport pedig a komplex szolgáltatások iránt érdeklődők, akiket komplett piacra lépés érdekel: például csomagolóanyag-gyártók, digitális szolgáltatók, marketingcégek, rendszerüzemeltetők, nagyon vegyes a kép.
Forbes.hu: Mi az a tevékenységi kör, amivel egyáltalán nem ajánlanád a piacra lépést?
Ez egy jó kérdés. Az amerikai piac hatalmas, nemcsak méretében, de vásárlóerejében is. Ráadásul a magyar piacon vállalkozóként érvényesülni…hát, az egy kőkemény út. És egy nagyon-nagyon jó tréning, szóval aki otthon érvényesült, az szerintem máshol is fog.
De ha feltétlenül mondanom kell valamit: az élelmiszer-piacot és a ruhaipart mondanám. Brutálisan erős piac mindkettő, elképesztően nehéz lehet bejutni, talán még én sem javasolnám.
Forbes.hu: Hány ügyfeletek van, amelyik Amerikába tart?
Nagyjából 25. Mind magyar cégek. Örömteli, de számomra is meglepő: azt gondoltam, hogy lassabb folyamat lesz ekkorára növelni a tengerentúli ágat.
Forbes.hu: Mennyit kell tanulnia egy könyvelőnek, hogy az amerikai számviteli szabályokat is ismerje?
Az a szerencse, hogy az amerikai és a magyar rendszer alapjaiban és teljesen más (nevet). De számomra nem most kezdődött a tanulás, korábban is voltak ingatlanbefektetéseim Amerikában, cégeken keresztül, találkoztam azokkal a számviteli elvárásokkal, amikkel most az ügyfeleink is. És ahogy mondtam: 10 éve arra készülök, hogy kijöjjünk. Amúgy nagyon változó, hogy az ügyfelek milyen szolgáltatást igényelnek, mire van szükségük. Nyilván az alapszolgáltatásainkat mindenképp: könyvelés, bérszámfejtés, minden, ami számvitel. De sok egyéb kérdésben kérik a segítségünk: vízumkérelmektől a cash-flow és üzleti terveken át egészen odáig, hogy konkréten melyik államban és melyik városban telepedjenek le.
Forbes.hu: Teljesen más szabályok vannak nálatok, Connecticutban, mint a szomszédos New Yorkban?
Nyilván a rendszer hasonló, de az egyes szabályokban vagy mondjuk az adófizetési kötelezettségben óriásiak lehetnek az eltérések.
Forbes.hu: Nagyon érdekel: melyik államban a legnehezebb megtelepedni? Hol vannak a legösszetettebb, legbonyolultabb szabályok?
Talán Kalifornia és New York.
Forbes.hu: Komolyan? Azt hinném, hogy New York a vállalkozás a fellegvára.
Üzleti szempontból az is. Iszonyatos vásárlóerő koncentrálódik itt, a Bostontól Washington DC-ig tartó övezetben. De magasabbak az adók és bizonyos tevékenységeket sokkal nehezebb űzni.
Floridában például konzervatív az üzletpolitika, tehát igyekeznek minden akadályt elhárítani a vállalkozások elöl, minél kevesebb terhet rakni rájuk, és hagyni őket fejlődni, arrafelé ez a legfontosabb szempont.
Forbes.hu: Üzleti szempontból mennyire nehéz megszokni az amerikai közeget?
Nyilván: az a vásárlóerős és intenzitás, ami ebben az országban van, magyar szemmel nehezen érthető. De ami teljesen idegen, az az üzleti mentalitás. Egy példa: egy New York-i, óriási építőipari multi egyik vezetőjével beszélgettem nemrég. Óriási cég rengeteg befektetéssel, rengeteg alkalmazottal.
Tudod, hogy hány ember dolgozik náluk azon, hogy a fizetetlen számlákat behajtsa? Senki. Egy sem. Mert nincs rá szükségük. Na, ez egy óriási különbség a két ország üzleti mentalitása között.
Borítókép és képek: ICT Finance Zrt.
