A Cápák között legutóbbi adásában négy befektetési ajánlat is született. Több meglepő húzás is jött a cápáktól, és megint kiderült, hogy a befektetők a vállalkozót és nem csupán cégeket keresnek.
CÁPÁK KÖZÜL BALOGH PETYÁVAL
Immár a Cápák között üzleti showműsor 5. évada fut az RTL-en. Balogh Petya a műsor egyik cápája, azaz befektetője. A friss széria részei után ismét megírja hétről hétre a Forbes.hu-ra, milyen volt egy-egy adás a kamera másik oldaláról nézve.
Cápák között S05E04
A Cápák között ötödik évadának negyedik része keményre sikerült. Piff-paff-csirr-durr, öt vállalkozó jött, négyen pénzzel távoztak, mindez olyan tempóban, hogy csak kapkodtam a fejem. A roppant izgalmas tempójú műsor kapcsán két titkot kell eláruljak.
Először is, amit a tévében pár percben látunk – ahogy egy vállalkozó bejön, pitchel, kap hideget-meleget, majd üres kézzel vagy széles vigyorral távozik – a valóságban akár több mint egy órát is elvisz a stúdióban. A kamera végig forog, minden élesben zajlik, nincs ismétlés és nincs szkript. De vannak unalmas kérdések és még unalmasabb válaszok. Van szakmázás és szőrszálhasogató számolgatás. Ugyanis ahhoz, hogy közel értelmes döntés szülessen, idő kell nekünk, cápáknak. Szerencsére a sok szájtépést nem kell végigülnie a kedves nézőnek a tévé előtt, a tucatnyi kamera hosszú-hosszú felvételeiből a szerkesztők varázslatosan összevágnak egy izgalmas, pörgős műsort. És itt jön a másik titok: a szegmensek nem feltétlenül abban a sorrendben lettek leforgatva, ahogy az adásba kerül, jó eséllyel külön napokon kerültek elénk a vállalkozók. Ezért is viseljük minden alkalommal ugyanazt a ruhát, hogy a végén könnyebb legyen szerkeszteni.
Csekély forgalom, néváltás, nem várt beszálló
Első versenyző párosunk Dévényi Kati és fia, Máté volt. Ha valakinek a családnév ismerősen cseng, akkor jól sejti. Dévényi Tibi bácsi ex-nejét és fiát láttuk. Kati országosan ismert és elismert makeup artist, 27 éve van jelen a szépségiparban. 2020-ban három, nyolcvan pluszos örökifjú hölgytől vett át egy 30 éve működő kozmetikai márkát, melyet teljes név- és arculatváltás után mutatott meg nekünk. Az LPSM skincare néven értékesített liposzómás krémjeihez keresett befektetőt és mentort, hatmillió forintért harminc százalékot kínálva.
Szegény vállalkozónő alig tudta végig mondani a pitchet, András cápa azonnal vitte az egész sztorit. Én meg csak pislogtam, mint a többiek, ha egy technológiai startup pitchel nekik. Szabina sem váratott magára sokat, ő is lecsapott, azonnal megadta, amit kértek. Én tovább pislogtam. És vége is lett. Na jó, a lényeg még kiderült.
Az amúgy is csekély forgalom a névváltással tovább csökkent, a forgalmazók elfordultak. Ezen a ponton már csak a csoda, az RTL nézettsége és egy cápa segíthetett a harminc éves, mégis vadiúj márkának. De bejött a családi matek, két cápa versengett értük, végül Andrással távoztak. És ez az egyik fontos tanulsága ennek a szegmensnek.
A befektetés részben érzelmi döntés.
Aki ügyesebben és előbb alakít ki bizalmat a vállalkozóval, az akár behozhatatlan előnyt szerez. Szerintem szinte minden szempontból logikusabb lett volna Szabinát választaniuk András helyett. Női vállalkozók iránti elkötelezettsége, saját ügyfélköre és kozmetikai termékpalettája, disztribúciója, jól passzoló személyes márkája és imidzse mind-mind őt hozná ki jobb választásnak. De András mindenki előtt, kérdés nélkül bizalmat szavazott nekik, látványos, pozitív gesztusokkal, míg Szabina kedvesen, de visszafogottan mosolygott.
Üzletileg számomra több minden is a befektetés ellen szólt. Ez a piac roppant gyorsan változik és fejlődik, az utóbbi harminc év nem múlt el nyomtalanul. Egy három évtizede még progresszívnek számító receptúra mára már nem biztos, hogy annyira egyedi vagy különleges. Tele a piac natúrkozmetikumokkal, liposzómás csodákkal, és nemzetközi márkákkal.
De a piac alja is telített, mert a nagy drogérialáncok nagyon jó minőségű sajátmárkás termékeivel is nehéz versenyre kelni.
Meglátjuk, hogy mire lesz elég a friss lendület, drukkolok nekik.
Csak a fólia volt okos?
Második áldozatunk Milán volt és a DigiFol okosfólia. A vállalkozó egy laza 500 milliós befektetésért érkezett, 15%-ot kínálva cégéből, ami üvegfóliák forgalmazásával foglalkozik. Azért az barátok között is egy hárommilliárd fölötti cégérték.
A kilencvenmilliós forgalomhoz képest az egy merész kérés, főleg annak tükrében, hogy a terméket készen veszik egy kínai gyártótól.
A pénzből az USA-ban és az Emirátusokban terjeszkedne.
Egyik cringe (ejtsd: krindzs, értsd: kínos) pillanata a beszélgetésnek az volt, mikor Milán szóba hozta, hogy a technológiára szabadalmuk van. Valahogy így zajlott:
– Van szabadalmatok?
– Igen.
– Tényleg szabadalmatok van, vagy valami olyasmi?
– Valami olyasmi.
És persze kiderült, hogy védjegyük van a nevükre, Magyarországra. Ami persze jó, de igazából fabatkát sem ér a nemzetközi piacra lépéshez.
Az sem sokat segített, amikor a vállalkozó bennfentes információra hivatkozva elmondta, hogy szerinte Amerikában ezer milliárd dollárt különítettek el arra, hogy az okosfóliás irodaablakokat támogassák belőle. Ami még egy óceánon túlról nézve sem tűnik igaznak.
Az utolsó mélyen ciki tényre Szabina tapintott rá, mikor rákérdezett Milánnál, hogy van-e tulajdonostársa (van), és az tud-e arról, hogy ő tőlünk vonna be tőkét a cégbe (nem tud). Ez végleg megadta a kegyelemdöfést, minden cápa kiszállt.
Ez a beszélgetés lényegesen több hatalmas bakit hozott, mint az átlag. Egyesével mindegyik komoly hiba egy pitch alatt és jelentős bizalom vesztéshez vezethet.
Analóg és okos mese színházi emberektől
Harmadik csapat hősei: Georgina, Zsófi és Attila, mind színházi emberek. A pandémia alatt leállt a világuk, bezártak a színházak, forgatások is elmaradtak, így otthon unatkozva alkották meg az OkosMesét. Bár a neve mást sugall, egy alapvetően analóg dologról van szó, könyvekről, társasokról, papírdobozokról. A fejlesztő játéksorozat első része a „Kutyás”. Ezt webshopjukban és pár kisebb kisker csatornán dobták piacra, fél év alatt 800 ezer forintos árbevételt elérve. Céljuk, hogy egy színházi roadshow-val az egész országot megismertessék a termékcsaláddal. Ettől várják a nagy áttörést, így ehhez kerestek hétmillió forintot 20% üzletrészért cserébe.
Szabina igazi „nyomozó”, rá is kérdez az egyik gyenge pontjukra egyből. Nevezetesen arra, hogy ha visszatér a színházi élet, akkor vajon kitartanak-e a sztori mellett. Osztom a félelmét, hogy színésznek lenni szerelem és életcél, nem opportunista profithajhászás. Azaz, ha lehet, akkor a legtöbb színész színész szeretne lenni, nem könyvkiadó, marketinges, cégvezető. De ilyen szempontból logikus is a tervük, hiszen három színházi ember a lassúcska könyvértékesítést egy színházi roadshow-val pörgetné fel.
Eszembe is jut a mondás miszerint, ha kalapács van a kezünkben, akkor mindent szögnek látunk.
Hiába cuki és kreatív projekt, amit építettek, a cápák sorra szálltak ki, míg utoljára egyedül István maradt. Ő viszont mindenkit meglepve tett egy ajánlatot, a kívánt pénzért 33% tulajdonrészt kérve. A csapat persze örömmel fogadta el ezt a mentőövet, így ebből is kézfogás lett.
Közösködni a többi cápával? Még mit nem!
Negyediknek Fanni és Miki, két ifjú titán érkezett, a diákoknak kedvezményeket nyújtó platformjukkal, a Diverzummal. Mindkét alapító külföldön tanult, itt döbbentek rá, hogy diákként szinte mindenhol kedvezményekkel csábították őket az üzletek. Hazatérve kicsi országunkba pedig arra, hogy ez itt még egyáltalán nem elterjedt. Pedig a nagy márkáknak hihetetlenül fontos korosztályra céloznak. A fiatal felnőttek a jövő célközönsége, akik éveken belül a legfontosabb fogyasztói szegmensébe lépnek a piacnak. Azok a márkák, akik időben meg tudják őket szólítani és fogyasztóikká tudják őket tenni, hatékonyabban újulnak meg, maradnak örökzöldek a piacon. Akik – akárcsak Zoltán Erika – együtt öregszenek a közönségükkel, szépen lassan kiírják magukat a piacról.
Egy éve indultak el, eddig több mint negyven márka állt be mögéjük. Az üzleti modell egyszerű, a vásárlások után 10% jutalékot kapnak. Így minél több diák minél több pénzt költ a náluk kínált kedvezményekkel, annál több pénzük lesz. A tavalyi évet 120 milliós generált forgalommal zárták, ami tízmilliós saját árbevételt hozott nekik. Applikációs fejlesztési terveikhez húsz millió forint befektetést kerestek, ezért négy százalékot kínálva cégükből.
Levi és András gyorsan felajánlottak négy-négy milliót két-két százalékért cserébe, majd követte őket mindenki más is. Így hamar összegyűlt a húszmillió forint, de négy helyett tíz százalékért. Ilyen mindencápás befektetést legutóbb a Munch kapott, az ételmentő csapatba minden befektető 3 milliót tett, egy-egy százalékért.
És ez így jó is lehetett volna. De mindig akad valaki, aki elrontja ezt a szép képet. Most éppen én.
Ugyanis nekem nagyon tetszett a csapat, és eldöntöttem, hogy nem közösködöm én mindenkivel, inkább viszem egyedül az egészet. Egyedül is felkínáltam a kért húszmilliós befektetést, nyolc százalékért, de rádobva egy kétéves mentorálást és szakmai támogatást.
Ettől kicsit gellert kapott a sztori, a csapat megörülve a nagy érdeklődésnek bevetett egy új ajánlatot. Felajánlották, hogy szálljunk be inkább egy konvertálható kölcsön struktúrával. Ez azt jelenti, hogy adjunk nekik egy húszmilliós kölcsönt és majd, ha 1-2 éven belül ők újabb kör befektetést vonnak be, akkor az ott kialakuló cégértékhez képesti diszkonttal váljon a mi pénzünkből is tulajdonrész. Azaz pénzt most adunk, de tulajdont majd később szerzünk – ha jól mennek a pénzünkből, akkor keveset, ha rosszul, akkor többet.
Ezt hamar elvetettük, ugyanis több kihívása is van egy ilyen befektetési struktúrának. Az első, hogy nem szereti az MNB, hiszen a vállalati hitelezés engedélyhez kötött tevékenység, mi meg nem vagyunk bankok. Másrészt így a következő egy évben a pénzünk maximum 20% kamatot tud termelni, ha minden jól megy, de ugyanúgy a teljes befektetésünket bukhatjuk, ha rosszul. Azaz nem éri meg ilyet elfogadnunk.
Végül némi huzavona után sikerült a húszmilliós pénzbeni és tízmilliós értékű szakmai munkáért 7% tulajdont szerezzek. És így a Roksh, a Munch, a Quantum Diákszövetkezet után újabb StartIt@K&H inkubátoros cégbe szállhatok be. Az eddigiek nagyon jól teljesítenek, így nagy dolgokat várok tőlük is.
Utolsó kishalunk Gergely már rutinos cápavadász. Nem először jár a műsorban. Cégével, a lebomló műanyag evőeszközöket gyártó Vilhemppel két évaddal ezelőtt, 2021 tavaszán pitchelt nálunk. Akkor Moldován András a rá jellemző kedves és támogató stílusban azt mondta: Nem, nem, nem, soha nem.
De a másik négy cápa is nemet mondott a frissen indult, alig egyhónapos vállalkozásra. A nagy kérdőjel az volt ugyanis, hogy képes lesz-e eladni akár egyetlen darabot is a termékéből. Az utóbbi két év nem telt unalmasan, és pont ezt sikerült Gergőnek bizonyítania. Ügyfelei között országos kiskerláncok, hotelek, és burgerező lánc is van. 2021-ben tizenhat milliós, tavaly harminckét milliós bevételt ért el, idén ennek dupláját tervezi. Jelenleg szívószálat és villát gyárt, PLA alapú egyedi receptúrájú anyagból. És mindkét termék nagyon rendben van. A papírszívószálakkal szemben az övé csak azután bomlik le, hogy elfogyott az ital, a favillákkal szemben a saját formatervezésű villája pedig akár egy húsba is beleszúrható. Forradalmi, na! Tőlünk 12 millió forintot kért, ezért öt százalékot ajánlott, a pénzből poharak és kések gyártásához készítene szerszámokat.
Mikor legutóbb nálunk járt, az egyik fő kifogásom a PLA ellen volt. Bár „töményben” a PLA jogilag nem műanyag, de szinte minden más szempontból az. Például abban is, hogy akár évszázadok, évezredek után bomlik csak le. De Gergő receptúrájában növényi rostokkal dúsítja a kukoricakeményítőt, így azok nem csak érdekesebb mintázatot kapnak, de lényegesen hamarabb is bomlanak le, akár a házi komposztban is.
Végül András cápa kitartott múltkori mondata mellett, és kiszállt, de mindenki más tett ajánlatot. Némi versengés után végül Szabinával közös ajánlatunkat fogadta el Gergő, így hat-hat millió forintunkért 6,5%-6,5%-ot szerezve.
Nagyon szeretem az olyan vállalkozókat, mint ő. Akik hisznek magukban, és bárki bármit mond, mennek előre és megcsinálják. Akik hiába kapnak fájó pofont ország-világ előtt, visszajönnek újra.
És itt látszott újra, hogy igazából nem cégekbe, hanem vállalkozókba fektetünk.
Ne feledd, vasárnap esténként hét órától Cápák között az RTL műsorán! Ott találkozunk!