A Cápák között ötödik adásának egyik főszereplője egyértelműen Moldován András volt. A másik a szekunder szégyen, ami még így utólag visszanézve is elfogott némelyik vállalkozó kapcsán.
A legelső a Focikvíz volt. Két vállalkozó kedvű drukker apukának az volt az ötlete, hogy csinál egy focis társasjátékot. Láthatóan imádják a focit, nagy álmuk, hogy valami újat, értékeset adjanak a szurkolóknak. Játékukból indulásnak legyártattak kétezer darabot, aminek a nagyja azóta is a garázsban áll. A tervük, hogy másfél év alatt eladják a teljes raktárkészletet – a tízmillió focista országában. Azonban az üzlet lassan indul.
Fél év alatt mindössze 150 darabot sikerült elpasszolni, ezen az árrés kicsivel több, mint a havi minimálbér. Pedig egyikük teljes állásban dolgozik az ügyön.
De hadd kezdjem egy vallomással! Engem semmilyen szinten nem érdekel a foci és semmi, ami hozzá kötődik. Nem szeretem nézni, hallani, tudni róla. Én nem szeretnék több stadiont, több Aranylabdát, több szobrot focistáknak. Nem szeretnék többmilliós focistafizetéseket, közel ezermilliárd TAO-pénzt focitámogatásra költeni. Annyi jobb dolgot tudok elképzelni, amire ezt a pénzt fordítani lehetne. Mi lenne, hogyha ehelyett inkább iskolákat építenénk és tanároknak adnánk? Vagy kórházakat építenénk és ápolóknak, orvosoknak adnánk ezt a sok pénzt? Mi lenne, ha az állam nem mondana le végleg a két legfontosabb funkciójáról, az oktatásról és az egészségügyről? De mindegy, ez csak én vagyok. Egy hülye kocka, aki nem ért a focihoz. Ria! Ria! Hungária!
De azt is tudom, hogy a világban sokan vannak olyanok, akiknek ez a mindenük, akik kívülről fújják a csapatokat, mérkőzéseket és gólokat. Akiknek a szíve helyén labda van. Ráadásul a Focikvíz maga volt a megtestesült hungarikum. Piros-fehér-zöld volt minden benne, csordultig Puskás Öcsivel. Nekem ez már túlzás volt – de ez akár jó jel is lehet, hiszen nem én vagyok a célközönség. Ettől függetlenül biztos el lehet belőle adni több mint kétezer darabot. Maga a társasjátékpiac, labdarúgástól függetlenül is, borzasztóan izgalmas mostanában. Az egyik legsikeresebb társasjátékból, a Catan telepeseiből, több mint 18 millió darabot adtak el eddig világszerte. Úgyhogy társasjátékkal lehet pénzt keresni, ez egy növekvő piac.
Valószínűleg a túlzott digitalizáció ellensúlyozása is segít, hiszen minél több időt töltünk a digitális ketrecünkbe zárva, annál jobban értékeljük az analóg térben a minőségi, közös időt.
Rossz a piac? Vagy a csapat? A befektetőnek mindegy
Szóval a piac adott, és azt gondolom, hogy akár nagy focikluboknak, akár kis focikluboknak jó lehet egy saját társasjáték, a saját csapatuk érdemeivel és a róluk szóló kvízekkel. De mit értek én a focihoz? Mindenesetre a téma nem volt rossz. Maga a próbálkozás és a vállalkozók egy kicsit suták voltak. A sikerhez legalábbis hiányzott a sales, a marketing, a dizájn, és leginkább az ambíció.
Függetlenül a terméktől és a témától az, hogy nem sikerült többet eladjanak ebből, két dolgot jelenthet. Egyaránt jelentheti, hogy a piaccal van probléma, de akár azt is, hogy a csapattal van probléma. Viszont befektetői szempontból teljesen mindegy, hogy melyikkel van probléma, ugyanaz a hatása. Ha rossz a piac, akkor nem fektetek be, ha rossz a csapat, akkor nem fektetek be. Ilyen esetben néha meg sem kell fejteni, hogy melyik volt a nagyobb akadálya a sikernek.
Ahogy István fogalmazott: „Csak olyan vállalkozásokba szeretek befektetni, ahol ha nem is végtelen, de beláthatatlanul nagy a piac.” Ha a vállalkozó sem hiszi el, hogy a termékéből évi kétezer darabot el lehet adni, akkor egy végtelenül optimista befektető sem tud fantáziát látni a cégben. Sok komoly startup befektető alapelve, hogy ha nincs legalább milliárd dolláros piaca annak, amit a cég csinál, akkor nem szállnak be. Kicsit álmodni nem érdemes.
Végül senki nem szállt be, így a vállalkozók pénz nélkül távoztak.
Ér-e 200 milliót egy kartondoboz?
Következő áldozatunk Anett, feltalálta a kartondobozt, amiben gyereket lehet altatni vagy tárolni. Ez a Baby Bed Box. Az ötlete, hogy egy újszülött pont belefér egy nagyobb kartondobozba, és ez milyen jó, hiszen így oda vihetjük a lakásban, ahová akarjuk. Ötletes. Az egyetlen probléma, hogy ezt már a hatvanas években feltalálták Finnországban. Sőt, olyan szinten rápörögtek erre az ötletre, hogy ott minden újszülötthöz ad az állam ajándékba egy ilyen ágyként használható dobozt, megtöltve babaápolási kellékekkel. Amikor Finnországban éltem, egyik barátomnak született kint gyermeke, és kaptak is ilyen bébidobozt.
Akkoriban még egy másik világot éltünk, úgyhogy volt egy kis üveg whiskey, egy szivar is a dobozban, ezt az apukáknak szánták, hogy legyen mivel ünnepelni. (Sok mindenre futja arrafelé. Működő egészségügy, világhírű oktatási rendszer. Bár stadionjuk tényleg nincs sok, az igaz.)
Kutatások szerint nem csak jópofa a babadoboz, de a csecsemőhalandóságot is csökkenti.
És ez a finn csodadoboz mára világszerte kapható, lehet rendelni több gyártótól is online. Tehát, ha lenne rá valós kereslet, akkor már ki lenne szolgálva. Hiszen vannak cégek, akik évi több tízezer ilyet gyártanak. Az, hogy Magyarországon ez nem terjedt el, annak valószínűleg az az oka, hogy aki teheti, az inkább szerez vagy vásárol egy babaágyat, és abba rakja a gyerekét. Vagy szerez egy mózeskosarat, esetleg egy kerekeken guruló babaágyat.
Aki pedig mégis pont ilyen dobozt szeretne, de nem szeret online vásárolni, az berak egy vékony szivacsot egy kartondobozba, és ugyanitt tart. Ami az érdekessége volt a pitch-nek, már azon túl hogy András egy nagyon jót vérengzett, az a cégértékelés volt. Anett a céljai megvalósítására tízmillió forintot kért, ezért cserébe a még nem létező cége öt százalékát kínálva. Azaz a cégét 200 millió forintra értékelte. Az első gyártás, az első eladás, az első alkalmazott előtt. És persze van olyan, hogy egy induló cég tényleg ilyen értéken kap befektetést. De lássuk jól a különbségeket.
Egy induló cég esetében a potenciálját árazzuk.
Azt, hogy mekkorára nőhet. De egy dobozgyártó kisvállalkozás és egy globális piacra törő technológiai cég lehetséges későbbi sikere nagyban eltér egymástól. De még egy induló szoftvercégnek is előbb valamit le kell tenni az asztalra – ha mást nem, akkor egy jó tervet, pár első bizonyítékot és egy harcedzett, profi csapatot –, hogy bárki komolyan vegye őket. Ha a vállalkozó reálisan látta volna a cégét, akkor a tízmilliós befektetésért a cégének egy jelentős részét, mondjuk a felét illett volna felkínálnia. Bár valószínűleg akkor sem kap befektetést.
Vállalkozók vs. másnaposság
Harmadiknak a SIPEX Reset Drink érkezett. Két vállalkozó feltalálta a másnaposság ellenszerét. Ennek a fő összetevője egy Nobel-díjas kutató titokzatos találmánya volt. (Igen, jól tippelsz, kedves olvasóm. A C-vitaminra és Szent-Györgyi Albertre gondoltak.) És igen, alapvetően a C-vitaminos víz tényleg segít a másnaposság ellen. Egy kicsit. De a sok víz is. Vagy egy gyógysör. Végül ezzel a Nobel-díjas termékükkel nem sikerült nagyot robbantsanak. Beletoltak több mint húszmillió forintot és pár év alatt összesen kétmillió forintnyit tudtak eladni belőle. Hát erre mondják azt, hogy ciki. Megmérettettél és könnyűnek találtattál.
A dobozt forgatva, a csomagoláson keresve bármi használható fogódzót, kiderült egy turpisság. Az összetevőlista jóformán üres volt. Savanyúságot szabályozó anyag és csomósodásgátló, no meg a C-vitamin.
András elég keményen beléjük szállt, már én éreztem rosszul magam miatta. Persze kicsit megérdemelt volt, de valószínűleg nem erre számítottak, amikor reggel felkeltek.
Egy szó mint száz, a vállalkozók rájöttek, hogy hiába oldják meg az összes másnapos ember problémáját, ez még túl pici piac. Ebből nem lehet elég pénzt csinálni, így egy sokkal nagyobb piacot kellett válasszanak. Úgyhogy úgy döntöttek, hogy mostantól az általános fáradtságot oldják meg a sportolóknak, az idős embereknek és a fiataloknak is. Amikor elhangzik, hogy az emberiség 30 százalékának oldja meg valaki a problémáját, akkor lehet tudni, hogy ez innentől már teljesen komolytalan lesz. Kezdődhet a Muppet Show. (Persze van erre is megoldás, úgy hívják, hogy kávé.) Ami látszott rajtuk, hogy bizony a szakmaiságuk nem ér fel az ambícióikhoz. Kiderült, hogy egyikük sem feltétlenül ért ehhez a témához, nincs ebben a témában végzettségük. Egyikük állategészségügyi iskolába járt, másikuk táplálkozási tanácsadói tanfolyamra. Nem tűnt hihetőnek, hogy ők fognak egy jelentősebb tudományos áttörést elérni ebben a témában.
Idővel azért az is kiderült, hogy nem csak mi nem hittünk nekik. Ők sem hittek önmaguknak. Ezt a céget már ők is hagyták úszni évekkel ezelőtt, már rég mást csinálnak az életükkel. Jó ötletnek tűnt, megpróbálták. Nem jött be. Most egy műsor kedvéért kicsit felmelegítették, mint a háromnapos lecsót, hátha valakinek megjön az étvágya. Egy befektető nagyon hamar megérzi, hogyha csak neki akarsz valamit eladni, amiben már te magad sem hiszel.
És az sem segített, hogy a kétmilliós eddigi árbevételük után egyből ötvenmillió forintot kértek befektetésként. András alaposan helyretette őket, és végül senkitől nem kaptak befektetést.
Nem kell feltalálni újra az NFC-t
Negyedik vállalkozónk Sebestyén volt. A tipikus szimpatikus ifjú titán. Kedves, humoros, nyílt és alázatos. Terméke, az UrilCard egy digitális névjegykártya. Egy szép, dizájnos plasztikkártya, benne NFC-chippel, hátán QR-kóddal. Szinte bármelyik telefonhoz hozzáérintve mágikusan megnyílik a névjegyünk, amit egy kattintással el is lehet menteni. A régimódi, papíralapú névjegycsencselés új, digitális verziója ez. A legnagyobb különbség talán abban rejlik, hogy a bemutatkozó kör végén az adataink az ügyfél farzsebe helyett a telefonjában lesznek. Azaz, ha pár nap múlva felhívjuk, akkor látja, hogy ki keresi. És ha ő keresne minket, akkor nem kell először végiggondolja, hogy aznap este melyik zakóját hordta.
(True story: Aktív cégvezető koromban rengeteg emberrel találkoztam, így minden nadrágom, zakóm, táskám zsebében tucatjával voltak névjegyek. Párhavonta összekotortam őket egy kupacba az asztalomon, és vagy megpróbáltam beszkennelgetni őket, vagy egyenesen a kukába söpörtem mindet. Viszont ha egy fontos ügyfél elérhetőségét kellett előkerítenem, akkor néha a teljes ruhatáramat felforgattam a kedvéért.)
Persze nem ő találta ki az NFC-t, de még csak a digitális névjegykártyát sem. Volt már ilyenem korábban is. Ami mégis megtetszett, hogy ez itthon még egészen újnak számít.
Több százezer üzletember, értékesítő, ügynök és kapcsolatépítő van az országban, aki még névjegykártyát használ. Bár van más megoldás is, de jóformán üres a piac, pedig már itt a megoldás.
Nem nagyot innoválni kell, nem technológiát feltalálni, hanem egy hatékony terméket létrehozni, és ügyesen online eladni. És Sebi meg tudott győzni arról, hogy ez neki menni fog. A speciálisan fóliázott kártyákról sugárzik a prémium érzet, a „használatbavételi” folyamat egyszerű és praktikus.
A „lakossági” kártyákon túl aktívan tárgyal több nagy üzleti lehetőségről is. Klubokkal, ahol a tagság mellé járhat ilyen kártya. Biztosítótársasággal, ahol az üzletkötők beléptetőkártyáját cserélik majd egy kombinált verzióra, ami egyben a digitális névjegyük is. Rendezvényekkel, ahol a kapcsolatépítés új eszközét a beléptető karszalaggal tudják egyesíteni. Vagyonvédelmi cégekkel, ahol az emelt biztonság mellé extra funkciókat fejleszthetnek, étteremláncokkal a digitális étlapról és hűségprogramokról. Ezekből a lehetőségekből már az első évre kétszázmilliós árbevételt tervez az Urilcard.
A Cápák szépen sorban kiszálltak, de Szabinával mi tettünk egy ajánlatot. Összesen tizenöt millió forintot ajánlottunk a cég harminc százalékáért. De adtunk egy ígéretet is. Ha Sebestyén a nagyratörő terveinek legalább a felét eléri, akkor tíz százalékot visszakap a cégéből. Mi igazából nem technológiát vettünk, hanem egy jó vállalkozópalántára fogadtunk.
Korábbi befektetések: rekordok és egy spinoff projekt
Közben zajlik az élet a többi Cápás befektetéssel is. A tavalyi erős év után hihetetlen lendülettel kezdte 2022-t a Forever Hands. A Cápák között harmadik évadában szálltunk be Lakatos Istvánnal együtt Jankó és édesapja ajándéktárgy-bizniszébe. Az első évüket százmillió forint fölötti bevétellel zárták, joggal féltünk tehát a boldog karácsony után elkerülhetetlenül depressziós januártól. Ehhez képest megint rekordokat döntögetnek, hiszen közeledik a Valentin-nap és zászlóshajó termékük, a páros készlet ilyenkor megy a legjobban. Meglepő tanulság számomra, hogy mennyire könnyűvé vált e-kereskedelemben kiszolgálni a környező országokat is. A vasárnapi adásban lesz róluk egy nagyon klassz összefoglaló, amiből kiderül, hogy mi minden történt velük az utóbbi egy évben.
És kezd tisztulni a kép Mátyás Bence Genesis Sustainable Future cégével is. Ő volt az a vállalkozó, aki az eddigi legnagyobb kéréssel jött elénk – és távozott a legnagyobb ajánlattal is. Egyelőre úgy tűnik, hogy a Marsra tartó rakéták Cápák nélkül fognak elstartolni, de a műsorban látott microchip electrophoresis-alapú szenzoruk kapcsán egy spin-off cég létrehozásáról tárgyalunk velük tovább. A nagyobb projekt tőkeigénye és ambíciója egyelőre túlmutat a mi étvágyunkon, sokkal inkább való az az Európai Űrprogramnak vagy a hazai Űralapnak. A Földön is használható (és eladható) technológiák viszont sokkal gyorsabb megtérüléssel és kisebb kockázattal kecsegtetnek.
Balogh Petya,
a 100. Forbesban a 100 Selfmade magyar összeállításban is szereplő befektető, cápa, startupmentor
A Cápák között új epizódja vasárnap 18.50-kor kerül adásba az RTL Klub műsorán, a korábbi részeket az RTL Most felületén lehet visszanézni.
Második alkalommal készíti el éves jelentését a hazai ökoszisztémáról a Startup Hungary. A Hungarian Startup Reportban nemcsak az elmúlt év eredményeit rögzítik, cél, hogy hosszú távon a szcéna fejlődéséről, trendekről is képet tudjanak alkotni. Ehhez azonban szükséges, hogy minél több alapító, innovátor kitöltse a szervezet kérőívét.
A végeredményt március végén hozzuk nyilvánosságra. A kutatás szakmai együttműködő és exkluzív médiapartnere a Forbes.
A KÉRDŐÍVET ITT LEHET ELÉRNI!