Igazi érzelmi (és értelmi) hullámvasúton vagyunk túl, a Cápák Között ötödik évadának harmadik adása is bővelkedett a fordulatokban. Jöjjön hát a „rövid” összefoglalóm az első sorból: a Cápák közül.
Cápák közül Balogh Petyával
Immár a Cápák között üzleti showműsor 5. évada fut az RTL-en. Balogh Petya a műsor egyik cápája, azaz befektetője. A friss széria részei után ismét megírja hétről hétre a Forbes.hu-ra, milyen volt egy-egy adás a kamera másik oldaláról nézve.
Ha az előző adás egy felvételi feladatsor lett volna, akkor kémia, matek, környezetismeret és testnevelés volt a sorrend.
Elsőnek Péter és fia, István érkezett, a „varázsdobozzal”, ahogy a feltaláló hivatkozott a csodálatos cipősdobozára. Az egész forgatást körbelengte a Jamie és a csodalámpa hangulata, a hétköznapi csodák iránti vágy.
Az energiaképlet, amiben a matek sem stimmelt
Milyen jó lenne, ha az energiaellátás, a hulladékfeldolgozás, a környezetvédelem nagy problémái egyszerre és profitábilisan oldódnának meg! Nem kell más, csak egy masina, a CHR700-as, amibe bemegy minden ami rossz és kijön belőle minden ami jó.
Egy gép, ami megeszi a szelektív hulladékot, abból környezetterhelés nélkül áramot, kőolajat és szenet gyárt.
Az alapelve az 1920-as években feltalált Fischer-Tropsch eljárás, amivel a gázt vagy hidrogént cseppfolyós szénhidrogénekké lehet alakítani. Egyes országok, ahol sok a szén és a földgáz, de kevés a kőolaj, a mai napig ezzel az eljárással állítják elő a közlekedés számára nélkülözhetetlen üzemanyagokat.
Fotó: Sallak Dóra / RTL
Péter kérése pedig nem volt kisebb, mint hogy egymillió eurós befektetésünkből építhesse fel a referenciaüzemet, pénzünkért 49% tulajdonrészt kínálva. Sajnos Péter nem volt a téma szakértője, de született üzletember sem, és valószínűleg az iskolában nem szerette a kémiát. Ugyanis szerintem nem jött ki a matek (sem).
Alacsonyabb energiatartalmú hulladékanyagból magasabb energiatartalmú értékes kőolajat csak úgy lehet előállítani, ha közben energiát táplálunk be a folyamatba, úgy biztosan nem, hogy közben rengeteg energiát is kitermelünk. Sajnos maga a csodát hajtó eljárás sem a hatékonyságáról híres, ráadásul nem is olcsó. „Vegyestüzelésű” módban pedig nem is szívesen működne, azaz egyáltalán nem mindegy, hogy mivel etetjük.
Végül minden cápa nagyon udvariasan kiszállt, egyedül András cápatársam állt bele a nyilvánvaló kimondásába, hogy
ez egy mániás képzelgés, amit el kellene inkább felejteni.
Sajnos a feltalálót nem sikerült lebeszélni, így ő ha pénz nélkül is, de töretlen hittel távozott.
Amikor a gyors matek a jó matek
Második hősünk rögtön egy gyors matek teszttel indított, amiből kiderült, hogy még egész jól tudunk fejben számolni, és az is, hogy István és András a Radnóti matektagozatán tanultak. Leckeadónk Zola, a RapidMatek tulajdonosa volt. Tiktokon közel negyedmillió követője van, akik egyenesen zabálják a videóit, amiben megmutatja, hogy a számok világa egyszerű és tanulható.
Fotó: Sallak Dóra / RTL
Sajnos a diákok hajlamosak egy kétfokozatú skálán értékelni magukat: vagy hülyék, vagy jók matekból. Ennek oka is van, hiszen ez az egyetlen tárgy, amit nem nulláról tanulunk újra négyévente kicsit máshogy, hanem a teljes iskolarendszerben folyamatosan egymásra épülő szinteket húzunk fel. Kicsit olyan, mint amikor fakockából próbálunk tornyot építeni. Ha valamit már az alapoknál elrontunk, akkor megette a fene az egészet. És talán ez az egyetlen igazán hasznos tárgy, amit utána egész életünkben használunk, szemben mondjuk az Aranybulla dátumával és a kovalens kötésekkel. (Bár egy kicsit több kémiai ismeret biztosan segített volna előző vállalkozónknak.)
Zola célja, hogy megtanítson egy országot matekul, és az év 365 napján elérhetővé tegye a teljes felsőtagozatos tananyagot. És ha végez a matekkal, akkor feldolgozza a többi tárgyat is hasonló élvezetes, könnyen fogyasztható formában.
És ahogy Zola matekot tanít, úgy kevesen mások tanítják ezt. Ehhez húszmillió forintra van szüksége, cserébe tizenöt százalékot ajánlott a leendő cégéből.
Végül a vállalkozó minden cápától kapott egy ajánlatot, de tudtam, hogy nekem ő kell, neki pedig én. Legaktívabb oktatástechnológiai angyalbefektetőként én tudok a legtöbb segítséget és tapasztalatot adni neki, és ezt ő is tudta. 20 millió forintért 20 százalékot kértem, de mellé mentorálást és szakmai segítséget ígértem, amit ő örömmel el is fogadott. Remélem együtt vissza tudjuk hozni azt a pillanatot, amikor Magyarország erős volt matekban!
Egy egyszerű ruhakölcsönző – vagy a jövő, amire még nem vagyunk készen?
Harmadik áldozatunk Sára volt, aki Amszterdamból érkezett haza, ahol az egyetemen körforgásos vállalkozásokról tanít, és ő maga is ilyet épít. Önbevallása alapján klímaszorongó, és ez az egyetlen szó nagyon jól összefoglalja sokunk viszonyát az éghajlatváltozáshoz. Szorongunk, mert tudjuk, hogy baj van, de nem feltétlenül tudjuk, hogy pontosan mit kellene tegyünk ellene. Sári cége a viccesen magyaros nevű Palanta, ami nemzetközi fogyasztóknak is érdekesen hangzik, de mégis kicsit kikacsintósan magyar (a Palanta sztoriját korábban a Forbes.hu-n már megírtuk).
Platformot épít, amin keresztül designer ruhákat tudunk eredeti áruk töredékéért kibérelni, egy 65 eurós havidíjért pedig egyszerre három ilyen ruha lehet nálunk kölcsönbe. Kár, hogy alig használja valaki. Az utóbbi egy év alatt összesen 20 előfizetőig sikerült eljutni, ami lehangolóan kicsi szám, hiába optimista a vállalkozó.
Moldován András viszonylag hamar kivillantotta foga fehérét, és páros lábbal beleállt a vállalkozónőbe, miután először annak öltözetébe akadt bele, végül a cégértéken borult ki.
Egy havi 1300 eurós bevétel mellett a hétszázmilliós cégérték tényleg elég meredek, ahogy a 370 ezer eurós kérés is irreális.
Végül a kegyelemdöfést egy végtelen éleslátó összegzéssel adta: ez egy ruhakölcsönző, huszonegy előfizetővel.
Fotó: Sallak Dóra / RTL
Szabina kitért arra, hogy a magyar piac még sehol nincs ehhez gondolkodásban, itthon még nem cuki, hanem ciki a használtruha. Ez a trend nyugaton már dübörög, ezt példázza az is, hogy Zendaya már csak second hand ruhákat rohd.
Nemrég Bordeaux-ban jártunk feleségemmel, és a belvárosi fashion street-es részen is több használtruha- és használtelektronikai bolt volt a világmárkák boltjai között. A kulturális lemaradásunkat az is mutatja, hogy Sári sem gondolt a hazai piacra nyitni, csak a tőkéért ugrott haza, Hollandiában és Németországban látja a potenciált.
Végül nem kapott befektetést senkitől, ami azért rajta is múlott. Ez a cég jelenleg még nem ér ennyit, és nem is tud felmutatni olyan tractiont, hogy ekkora összeget könnyen találjon bármelyik befektetőtől. Túlárazta magát.
Remélem, hogy Sári nem adja fel, mert hiába egy színes, startupmázzal leöntött, újracsomagolt ruhakölcsönző ez, néha pont erre van szüksége a piacnak ahhoz, hogy valami cikiből cukivá váljon, hogy valami régi és elkopott újra divatba tudjon jönni. Örülök, ha a fast fashion, a végtelen dömping az olcsó és gyorsan feledésbe merülő ruhák kimennek végre a divatból, és a felelős, fenntartható életvitel lesz az, amitől egy gyerek a suliban a jó arcokhoz tartozhat.
Aki megvéd minket saját magunktól
Utolsó vállalkozónk Laci volt, aki ha nem mondja, akkor is tudjuk, hogy mi a szakmája, hiszen tekintélyt és kooperációt parancsoló mérete és karaktere sugallta, hogy amit ő véd, az bizony védve van. És amellett, hogy egy őrző-védő cég egyik tulajdonosa és vezetője, ő viszi az Alf Tini Felügyelet nevű szolgáltatást is. Ennek keretében a szülők megbízásából (és pénzén) bulizó fiatalokat védenek meg önmaguktól és másoktól az éjszakában.
Bár Budapest az egyik legbiztonságosabb főváros Európában, de rémisztő sztorikból azért így sincs hiány. A szolgáltatás amilyen profi, olyan drága is. Egy ferde éjszaka őrzési költsége harmincezertől százezerig terjed, a felügyelni kívánt kamaszok számától függően. Hiába nagy az infláció, ez azért valószínűleg több, mint amit egy este alatt el szoktak inni a védett személyek, és több annál is, mint amit a legtöbb szülő rendszeresen megengedhet magának.
Fotó: Sallak Dóra / RTL
Ehhez mérten a szolgáltatás árbevétele is csak havi 800 ezer forint körül jár, a teljes cég éves százmilliós bevételének apró része. Laci terve az volt, hogy a cápáktól bevont ötmillióból külön cégbe szervezi át a működést, és némi reklámköltéssel értelmezhető méretűre skálázza azt.
Laci méretét meghazudtolva egy nagyon kedves, alázatos ember, néha olyan volt, mint egy hatalmas plüssmaci.
Azt mondják, hogy amekkora az öklünk, akkora a szívünk is. Hát neki mindkettő nagy volt.
És bár mindenki egyetértett azzal, hogy ez a szolgáltatás jó és hasznos, befektetést végül mégsem kapott, de meglepetésre Lakatos István és Balogh Levente egy-egy millió forintot adományozott a vállalkozónak, hogy támogassák terveit. De ami valószínűleg ennél is többet ért, megismerte és megszerette őt egy ország.
És akkor egy kis elemzés így a végére. Vajon kell egy cégvezetőnek szerethetőnek lenni? Az eddigi három adás egyenlege azt sugallja, hogy hiába cuki és emberi valaki, az még önmagában nem garantálja, hogy befektetőt talál. A kedvesség, az alázat, a szerethetőség, ahogy a cukiság is messzire eljuttat minket egy beszélgetésben, de tud akár gyengíteni is egy üzleti ajánlaton. Azaz van olyan, hogy valaki a pénzünk helyett az együttérzésünket nyeri el. A legtöbb befektető igyekszik a szíve helyett az eszével dönteni. És bár a valóságban egy angyalbefektető döntése a legtöbb esetben legalább annyira megérzésen és „kémián” alapul, mint amennyire tényeken, ha túlságosan elragadják az érzelmei, akkor az agya visszavonulót is fújhat. Megijesztheti a túlzott érzelem és visszakorrigál, így végül nincs üzlet. Ahogy Glória (Az idei első adásban szereplő vállalkozónő), úgy Laci is nagyon szerethető karakter volt, reális önértékeléssel, kis tőkeigénnyel, komoly elköteleződéssel a munkájuk iránt. Vajon pont az lett a vesztük, hogy túlságosan megszerettük őket, mint ember és ez elhalványította őket, mint vállalkozókat?
Találkozunk minden vasárnap este hétkor a Cápák Közöttben, az RTL műsorán!
