Anna Stépanoff neve aligha cseng ismerősen, holott az általa alapított kódsuli lassan minden fontos európai városban jelen van. A Belorussziában felnőtt, ma Párizsban élő Anna a Harvardnak és a Sorbonne-nak fordított hátat, hogy globális programozóiskola-hálózatot építsen. Január közepén Budapesten is megnyitnak.
Anna Stépanoff nem a belorussziai diákok tipikus pályáját követte – az legalábbis nem mindennapos, hogy valaki a minszki állami egyetemen kezdje az iskoláit, majd Amerikában a Harvardon, és Párizsban a Sorbonne-on folytassa. „Szerencsém is volt, a kilencvenes években megpályáztam egy helyet a Harvardon, és felvettek” – mondja Anna, aki közgazdasági majd társadalomtudományi képzések után Párizsban a PhD-iskolát is elkezdte. Legszívesebben egyetemi professzorként képzelte el magát, de kis idő után unalmasnak találta a doktori iskolát és az azzal járó tanítást a Sorbonne-on, így inkább az üzleti világ felé kanyarodott.
„Az egyetem furcsa volt és merev, nem szolgálta az innovációt”
– mondja a világ legnívósabb iskoláiról úgy, hogy közben most is Párizsban él, és saját cégének párizsi campuszából ad a Forbesnak videóinterjút.
Anna Stepanoff, a Wild Code School alapítója (Fotók: WCS)Az egyetem – az ő ízlésének – oldschool légköre és a saját cégalapítás között volt két évnyi roppant hasznos McKinsey-s tanácsadói munkája is. Itt tapasztalta meg, hogy a technológiának óriási szerepe van, bármilyen üzletágról legyen szó, hogy informatikusokra, programozókra, fejlesztőkre mindenhol hatalmas igény van, és hogy mekkora a kereslet a bootcampekre is, vagyis a nagyon rövid, de nagyon intenzív programozói képzésekre. És mivel Annát a legjobban mindig az oktatás érdekelte, e-edukációval foglalkozó startupversenyekre, hackathonokra kezdett járni.
Aztán egy franciaországi hackathonon egyszer bedobott egy ötletet, maga köré szervezett egy kis csapatot, és egy gyakorlatilag ébren töltött hétvége alatt összeraktak egy prototípust. Egy évvel később már élesben csinálta majdnem ugyanezt: otthagyta a tanácsadói munkát, és megszületett a Wild Code School (WCS).
„Nem bootcamp, mert annál hosszabb és mélyebb tudást ad, de nem is hagyományos informatikus képzés, mert annál sokkal rövidebb és intenzívebb.”
2014-ben járunk, az iskola első kampusza egy francia városban, La Loupe-ban nyitott meg, amit két éven belül további négy francia város követett: Bordeaux, Lyon, Orléans és Toulouse. „Franciaország nagyon sokat fejlődött az elmúlt években – mondja, amikor felvetem, hogy egyébként nem ez a leginnovatívabbként számon tartott ország Európában – Párizs például most már talán a második helyre zárkózott fel London után, ha azt nézzük, hogy hol tudják bevonni a legtöbb tőkét a startupok.”
Reggeli a párizsi kampuszon, ők úgy hívják: Wild Breakfast. Időnként sokan összeülnek egy közös reggelire: jelenlegi és volt diákok, és a WCS csapataHárom évvel az indulás után a WCS-nek is bizalmat szavaztak a befektetők. Előbb 300 ezer eurót kaptak angyalbefektetőktől, majd jött egy komolyabb, 3 millió eurónyi tőkebevonás (Series A) az Alter Equitytől, és ezzel párhuzamosan ugyanennyi hitelt is felvettek. 2018 szeptemberében ez a pénz újabb franciaországi kampuszok nyitását tette lehetővé, majd tavaly októberben, következő mérföldkőként, Brüsszellel elkezdődött az európai terjeszkedés.
És azóta sem lassult a tempó: idén tavasszal fölkerült a térképre Berlin, Madrid, Lisszabon és London, 2020 januárjában pedig újabb öt nyitás következik: Amszterdam, Barcelona, Dublin, Milánó és Budapest. Ezekkel együtt már 24 iskolája lesz a WCS-nek, de Anna álma az, hogy 3-5 éven belül „mindenhol ott legyünk a világban, és az első számú IT-iskolaként emlegessenek minket”. A további terjeszkedéshez most újabb tőkére nincs szükségük, köszönhetően annak, hogy a tervek szerint jövőre nyereségbe fordulnak.
Nők előnyben
Budapesten január 13-án indul az első, 5 hónapos kurzus, legfeljebb 15 fővel, és végig angolul. A felvételiztetés már zajlik, mindenkinek háromkörös interjún kell átesnie ahhoz, hogy bekerüljön a csapatba. A beugró feladatként először kell kreálni egy honlapot (elvileg nulla tudással is lehet bátran jelentkezni, megadják hozzá a kellő segítséget), majd két személyes interjún is jól kell szerepelni.
A képzés aztán öt hónapon át minden nap teljes elfoglaltságot jelent, és 1,3 millió forintba kerül. Ösztöndíjra van lehetőség, legalábbis a most januárban induló kurzusra öt női ösztöndíjat biztosan kiosztanak, ezt a WCS a She.hu-val és az Egyenlítő Alapítvánnyal közösen adja.
Hogy több nő kapjon szerepet az IT-üzletágban és a technológiai cégeknél, azt Anna a kezdetektől fontosnak tartja. Ez nemcsak ott érhető tetten, hogy az eddigi kurzusokon a résztvevők 30 százaléka nő volt, hanem hogy például néhány hete döntöttek arról, hogy összesen 230 ezer eurónyi friss ösztöndíjjal segítik a hozzájuk jelentkező nőket.
Csoportmunka a berlini kampuszon: sok lánnyal, kevés cipővelEgyébként a résztvevők összetétele meglehetősen heterogén szokott lenni: 18 és 58 év között bármi előfordult már (az átlagéletkor körülbelül 30), jönnek frissen végzett egyetemisták, hogy programozni is megtanuljanak, vállalkozók, akik jobban szeretnék érteni a fejlesztőik nyelvét, álláskeresők, akik vonzóbbá akarják tenni a cv-jüket, de akár informatikusok, hogy felfrissítsék vagy kiegészítsék a tudásukat.
A program végén „jó minőségű junior webfejlesztőkké” válnak, ahogy Szittya Márton, a budapesti kampusz vezetője mondja, és az eddigi statisztikák alapján tízből kilencen el tudnak ebben a szakmában helyezkedni.
A legnemzetközibb és a legmezítlábasabb
Nem mondhatni, hogy a WCS elsőként hozná be a kódoktatást a magyar piacra, inkább az merülhet fel aggályként, hogy van már legalább egy tucat versenytárs, amely hasonló piacot próbál lefedni. Anna ettől nem tart, sőt azt mondja:
„Inkább örülök, hogy van verseny. Ez jó jel, azt mutatja, hogy van erre igény, van ennek piaca.”
„Tudunk róluk, szurkolunk nekik” – ezt már Bálint Viktor mondja, aki egy másik programozó iskola, a történetesen hasonló nevű Codecool nemzetközi terjeszkedéséért felel. Szerinte mindig jó, ha háttérrel rendelkező, komoly szereplők jönnek be a hazai piacra, mert ez azt mutatja, hogy van potenciál a magyar IT-szektorban és a digitális tehetségek számának növelésében.
Mindeközben azt tapasztalja, hogy a közelmúltban volt a hazai piacon egy tisztulás, többen bezártak, és csak azok tudnak talpon maradni, akiknek bizonyított modelljük van arra, hogy valóban sikeresen tudják a hallgatóikat átképezni, és új karrier felé terelni. Szerinte ezért van nagy jelentősége a Codecool által kínált utólagos, állásgarantált fizetési konstrukciónak is, de van még egy fontos trend, amire szerinte minden programozóiskolának egyre jobban figyelnie kell: „Bár a piacon nagy a hiány, már nem annyira a junior fejlesztőkből. Egyre inkább a tapasztaltabb, érettebb emberek kellenek, kérdés, ki tud elmozdulni, és ilyen irányba is szolgáltatni.”
Ami a WCS kurzusainak anyagát illeti, abban valószínűleg van átfedés a konkurensekkel (javascript, react és node programnyelveket oktatnak majd), hiszen általában azt tanítják, amire az adott piacon a legnagyobb az igény. „Viszont senkinek nincs ilyen nemzetközi jelenléte, és a többieknél nem kizárólag angolul folyik az oktatás és minden kommunikáció” – mondja Anna. Ezt a nemzetközi érvényesülés miatt ők mind a 24 kampuszukon így csinálják, mint ahogy az is a céges kultúra része, hogy minden WCS-iskolában mindenki mezítláb, zokniban van jelen.
Az utóbbi egy jól kommunikálható marketingfogásnak tűnik, de Anna állítja, e mögött filozófia van:
„Ha leveszed a cipőd, másképp érzed magad. Ha szabad a lábad, az elméd is szabad, könnyebben változtatod a helyed és kreatívabb leszel”.
Egyszer a Szilícium-völgyben maga is meglepődött, amikor egy San Francisco-i kódsulinál viszontlátta a mezítlábas kultúrát. „Kölcsönösen egymásra csodálkoztunk. Egymástól teljesen függetlenül jutottunk ugyanarra”.
Nyitókép: A Wild Code School Berlin kampusza (Fotó: WCS)
