Csendben világhírű, 200 éves és magyar. Mi az?

Talán olvastad – mert még a Washington Post és a New York Times is lehozta –, hogy januári számunkat idő előtt vissza kellett hívni az újságárusoktól. A Hell Energy tulajdonosai kértek ideiglenes intézkedést […]


Bővebben

Havi százezer töltény fogy egy belvárosi pincében, és mindegyik éles

Szórakoztatóbb dolog az éles lövészetnél csak kevés van, és szerencsére az utóbbi években a lőterek is kezdenek rákapni arra, hogy pár ezer forintért a mezei halandó számára is elérhetővé tegyék a lehetőséget, hogy átküldjön a túlvilágra néhány papírlapra rajzolt gonosztevőt egy pisztollyal vagy akár gépkarabéllyal.  

Egy bibi azért van – ezek az élmények leginkább a főváros külső kerületeiben várnak ránk, ahová autó nélkül macera kijutni, sok helyen csak délután lehet időpontot kapni, mert az élménylövészetetet csak kiegészítésként kínálják a lőterek, és a fegyverválaszték sem túl fantáziadús. Pont ezért tekeredett ki a nyakam kis híján pár hónapja, amikor a belváros közepén, a Nagymező utcában elsétáltam egy pirosra fóliázott kirakat mellett. A Budapest Shooting elég széles arzenállal csábítja az embereket a pincébe, van itt minden a .22-es kaliberrel operáló kis pisztolyoktól kezdve a különleges alakulatoknál használt gépkarabélyokon át az .50-es kaliberű mesterlövészpuskáig.

Advertisement

“Először még a lőlapot sem találtam el” – ezt már Gál Tibor, a Budapest Shooting alapítója mondja a cég emeleti tárgyalójában. A rendőrség kötelékében fogott lőfegyvert a kezében először, de annyira rosszul ment neki, hogy felbosszantotta, és dacból járt gyakorolni. Egy idő után meghozta az eredményt a munka, jöttek a versenyek majd az egyre jobb helyezések, Tibor meg vérszagot kapott, és mire kettőt nézett, már nemzetközi versenyeken is szerepelt egyéniben és csapatban is, kiemelkedő eredménnyel, többek között volt országos bajnok, BM bajnok,  a Law Enforcement Games-en, az Egyesült Államokban egyéniben első, a World Police Games-en egyéniben második (de csapatban első) lett.

Gál Tibor, Budapest Shooting / Fotók: Sebestény Lászl

Gál Tibor, Budapest Shooting / Fotók: Sebestény Lászl

A versenyzéssel egyidőben a rendőröknek is oktatott lövészetet, ám a testülettől elküldték, amikor otthon engedély nélkül végzett újratöltést (az otthoni lőszerszerelés-és újratöltés ugyanúgy külön engedélyhez van kötve, mint a fegyvertartás). Utána dolgozott lőtereken, de közben a nagy dobást tervezgette: saját lőteret nyitni a belvárosban, végül az egyik tanítványa látott benne fantáziát, társultak. A belvárosban nem volt könnyű dolguk, rengeteg szabálynak kellett megfelelniük, például a hangszigetelésnek tökéletesnek kellet lennie, hogy ne zavarja a lakókat a pincéből jövő folyamatos lövöldözés.

A Budapest Shooting nem titkoltan a külföldieket akarja megszólítani: a lőtér vendégeinek nyolcvan százaléka nem magyar, és bár van klubjuk is, a bevételeknek alig tíz százaléka érkezik onnan, de az alapító szerint folyamatosan nő a céges rendezvények, valamint a sportlövészet iránt érdeklődők száma is.

Százezer töltény

A pincehelységben három külön kialakított szektorban lehet a másvilágra küldeni a papírlapokat. A lövészetre online is lehet időpontot foglalni, és a foglaláskor látszik, hogy hány szabad hely van még arra az időpontra. Érződik is, hogy más a célközönség, például az árakon. A standard csomagok húszezer forint feletti összegbe kerülnek, cserébe nincs óriási különbség a kezdőknek összeállított és a rutinosak számára is vonzó kínálatban (a lövések számában igen, minél nagyobb a kaliber, annál kevesebb lövés jár érte).

A csavar a történetben az, hogy a csomagokat extra lövésekkel is lehet bővíteni más fegyverekkel, de ez már nem olcsó, aki szeretne extra adrenalint, mondjuk úgy, hogy meghúzza a ravaszát egy  Steyr HS .50-esnek, annak lövésenként 9 ezer forintot kell perkálni  “Az a koncepciónk, hogy egy lőtérnek olyannak kéne lennie, mint egy jó étteremnek, ahol a vendég kellemesen érzi magát, mert odafigyelnek rá, és minőségi a környezet. Az egy dolog, hogy elmész valahová, lősz egy párat, de nagyon sok helyen a szolgáltatás színvonala alacsony, a lőtér rossz állapotban van, és a személyzet sem túl jól képzett”

Tiborék legtöbb embere aktív szolgáltati viszonnyal rendelkező rendőr, de van köztük külföldi missziót megjárt katona is.

“A Tripadvisoron és a közösségi oldalakon is külön kiemelik a visszajelzésekben, hogy mennyire elégedettek a lövészetvezetőink segítőkészségével, erre vagyok a legbüszkébb” – mondja Tibor.  A lövészetvezetők folyékonyan beszélnek angolul, ez felvételi követelmény is. A fegyverek kezelésének és a lőtér rendjének ismertetése először videós formában történik, mondjuk saját tapasztalat, hogy ezt az ember 0,2 másodperc alatt felejti el, pláne akkor, ha életében először fog fegyvert, mert abban a szent pillanatban, hogy a kezébe kerül, elkalandozik, hogy egyrészt miért van ekkora súlya, meg hogy vajon mekkorát fog durrani meg visszarúgni, és mire meghúzná a ravaszt, már rossz az alapállás, rosszul próbálja megcélozni a lőlapot, rosszul van az ujja a ravaszon, úgyhogy videó ide vagy oda, a lövészetvezető magyarázhat mindent az elejétől élőben.

Az ittasan érkező vendégekre fel vannak készülve, inkább felajánlanak nekik egy másik időpontot, bár az ügyvezető szerint nagyon ritka, hogy valaki részegen akarjon bejönni hozzájuk.

Honnan van fegyver?

“Onnantól kezdve, hogy nyitsz egy lőteret, vonzod a kereskedőket”. A legtöbb fegyvert kereskedelmi forgalomban is lehet kapni, de jól jön a versenyidőszakból visszamaradt kapcsolatrendszer, például az évtizedek óta nem gyártott, második világháborús darabok sokszor gyűjtőkön keresztül találnak gazdára. Amit itthon nem lehet beszerezni, azt külföldön rendelik meg, és miután engedélyeztették itthon a rendőrséggel, átszállítják a lőtérre.

A legolcsóbb fegyverük 150 000 forintba, a legdrágább 3 millióba került.

 

“Az elején próbáltuk azokat a fegyvereket beszerezni, amikkel a vendégek a filmekben és a videojátékokban találkoznak” – teszi hozzá. Jelenleg bő kétszáz darabos az arzenál, és a környéken ők a legnagyobb lőszerfelvásárlók is, egy hónapban simán eldurrogtatnak százezer töltényt. A költségeken itt is tudnak spórolni, az élménylövészethez nem kell drága lőszer, az egyszerűbb, kevésbé precíz töltény is pont ugyanúgy lyukasztja a papírlapot, mint a minőségi társai. A fegyverek élettartama nagyjából húszezer lövésig tart, ezután szétszedik, hatástalanítják, a még felhasználható alkatrészeket félreteszik, a váz pedig marad dísznek. Engem sosem zavart, ha egy lőtéren látszik, hogy aznap sokan megfordultak ott, és szépen csillognak a homokban meg a terem szélén az üres töltényhüvelyek, itt nincs ilyen, amint egy csoport végez, a lövészetvezetők seprűt fognak, és a terem padlójába süllyesztett kalitkába söprik a hüvelyeket, a következő csoport tiszta termet kap.

A közeljövőben tervben van egy kisebb extra szektor megnyitása, ez az ügyvezető alapító szerint még cirka egy hónapot vesz igénybe,

 


 

"Minden értelmes ember önfejűnek tűnik időnként."