A főváros, a magyar és a nemzetközi olimpiai bizottság két éve egyeztet, és most a politikai konszenzus is ott van egy magyar pályázat mögött, ráadásul Orbán Viktor is kikerült a képletből. Szalay-Berzeviczy Attila szerint nemcsak gazdasági érvek szólnak egy olimpia mellett. De kivel kell versenybe szállnunk, és mikor lenne reális egy budapesti olimpia?
A Budapesti Olimpiáért Mozgalom (BOM) alapítójaként Szalay-Berzeviczy Attila számára az olimpia láthatóan nem sportpolitikai ügy, hanem sokkal inkább országstratégiai projekt. A Forbes új podcastjében, a Deal 2036-ban Zsiborás Gergő főszerkesztővel folytatott beszélgetésben azt mondta: az olimpia körüli vita Magyarországon hosszú ideig szinte kizárólag politikai keretben zajlott, miközben szerinte a kérdés valójában sokkal inkább gazdasági és a jövőtervezésről szól.
Kiszabadulni a mindennapi politika útvesztőiből
Szalay-Berzeviczy BOM-ot még 2005-ben hozta létre meghatározó magyar cégek részvételével, közvetlenül az EU-csatlakozás után. Az alapgondolat akkor az volt, hogy Magyarországnak a NATO- és EU-tagság után új, hosszú távú nemzeti célra van szüksége. Az olimpia ebben az értelmezésben nem maga a végpont, hanem egy húszéves utazás „A jutalma két hét olimpia meg másfél hét paralimpia a végén, de az utazás a lényeg” – fogalmazott.
Szalay-Berzeviczy szerint a nagy infrastrukturális projektek természetüknél fogva elvesznek a rövid távú politikai logikában. Míg a politika négyéves ciklusokban gondolkodik, egy olimpiai felkészülés minimum egy, de inkább két évtizedes vállalkozás. Éppen ezért szerinte egy ilyen cél képes lehet kiszabadítani az országot a mindennapi politikai útvesztőkből.
Magyarországnak komoly történelme van az olimpiai mozgalomban, de az olimpiaszervezés gondolata nem mindig volt népszerű. Szalay-Berzeviczy szerint az egyik legnagyobb változás most az, hogy a korábbi reflexszerű politikai ellenállás jelentős része eltűnt. Ez nemcsak arra lehetőség, hogy újra beszéljünk egy magyar pályázatról, hanem tér nyílhat a párbeszédre arról, milyen olimpiát és hogyan akarnánk megrendezni.
Két éve tárgyalnak, és Orbán Viktor kikerült a képletből
A korábbi viták szerinte sokszor ott értek véget, hogy maga az olimpia pusztán „Orbán Viktor korrupciós projektjeként” jelent meg a közbeszédben, ezért eleve nem jöhetett létre érdemi szakmai párbeszéd. Most szerinte más a helyzet: ki lehet venni a képletből ezt az érvet, és maradhat a szakmai vita. Sőt, elmondása szerint:
„A főváros és a Magyar Olimpiai Bizottság még ’24 októberében elindította a dialógust a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal.”
Vagyis miközben a budapesti olimpia sokak szemében továbbra is távoli víziónak tűnhet, a háttérben már konkrét egyeztetések zajlanak, ezek oda-vissza történő szakmai tárgyalások, amelyeknek a célja egy végleges koncepció kidolgozása: költségvetési modellek, magánforrások bevonása, NOB-finanszírozás, a kockázatok és fejlesztési igények felmérése.
Szalay-Berzeviczy azt állította, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság részéről egyelőre pozitív visszajelzések érkeznek. „A NOB szerint versenyképes lehet ez a koncepció.”
Szerinte a politikában 20 éve nem tapasztalt konszenzus van egy budapesti olimpia mögött, ezt kell nemzeti konszenzussá szélesíteni, de nem szabad ráerőltetni semmit az országra. „Egy társadalmi vitát kell kinyitni, aminek a célja az, hogy az ügy mellé föl lehessen sorakoztatni a nemzetet.” Ha a koncepció mellett a társadalmi támogatás is megvan, lehet visszamenni a NOB-hoz.
Kivel szállunk versenybe?
A legközelebbi kiadó dátum éppen 2036, amikor Németország lehet az egyik nagy versenytársunk, de ők még nem döntötték el, melyik városukkal adják be a nevezést. Az viszont egyértelmű, hogy ők inkább 2040-ben rendeznének játékokat és nem a náci olimpia 100 éves évfordulóján (ugyanaz a földrész ugyanakkor nem kap rendezést egymás után kétszer).
Azt mondta, Magyarország ma sokkal közelebb állna egy olimpia megrendezéséhez, mint 2010-ben. Részben azért, mert az elmúlt másfél évtized sport- és közlekedési beruházásai – még ha sok vita övezte is őket – ma már létező eszközök. „Ezek itt vannak. Most egyet tehetünk velük: gondoskodni kell az utóhasznosításukról.”
Azt is mondta, Athén sokaknak eszébe jut, mint elrettentő példa, tanulni kell belőle. A belpolitikai csatározások miatt a görögök sokat késtek a terveik végrehajtásán és azokat alaposan át is írták az időnyomás miatt. A beruházás ugyanakkor így is hatalmas gazdasági plusz volt nekik és késleltette a gazdaság összeomlását is (ami számos strukturális okból következett be).
A legfelsőbb polcra kerülni
Az olimpia Szalay-Berzeviczy olvasatában bőven túlmutat önmagán: egyfajta országvízióvá alakulhatna át, eleve ezzel a céllal hozták létre a BOM-it is. Egy olyan projektté, amelynek része lehetne az euró bevezetése, az infrastruktúra fejlesztése és egy új növekedési pálya kijelölése is. „Könnyebb úgy a gazdaságnak haladni előre, hogy van valami pozitív inszentíva az út végén.”
Szalay-Berzeviczy szerint egy olimpiarendezés nemcsak a gazdasági modellekről szól, hanem a közösségi élményről is. Párizs és London példáját hozta fel, akik megélték itt a játékokat, életük legmeghatározóbb két heteként emlékeznek rá.
„Erre szerintem történelmi távlatokban igényünk van, hogy végre érezzük magunkat győztesnek, kollektívan büszkének.”
Szalay-Berzeviczy szerint az EU- és NATO-tagság új szintre emelte az országot, meghatározza azt is, mások hogyan gondolkoznak rólunk, innen lenne újabb szintlépés egy olimpia. „Ha megkapjuk a játékok rendezési jogát, akkor azt jelenti, hogy a világ azt mondja rólunk, hogy mi a legfelsőbb polcra vagyunk predesztináltak, hisz limitált azon országok és városok száma, akik olimpiát rendeztek.”
