Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Borsi Flóra: A művészvilágban annyit ér a képed, amennyiért megveszik

Borsi Flóra neve kevésbé ismert itthon, noha a fiatal magyar lány munkájával már évekkel ezelőtt felhívta magára a figyelmet többek között a Photoshop fejeseinél is.

Fotós, grafikus modell és pr-es egyszemélyben, ráadásul a szó szoros értelmében nehéz utolérni –  Los Angelest és Hongkongot követően Budapesten töltött néhány hetet, a kávéja mellé kólát kért, három napja nem aludt.

Pályázatból biznisz

Minden azzal kezdődött, hogy még egy általános iskolai fotópályázaton nyert egy digitális fényképezőgépet, innentől kezdve a létező összes szabadidejét annak szentelte, hogy fotózzon, szerkesszen, hobbiból. Aztán 16 éves korában melldaganatot diagnosztizáltak nála. „Elég fiatalon le kellett ülnöm átgondolni, hogy mit szeretnék. Akkor jöttem rá, hogy érdemes lenne komolyan venni a hobbimat. Ennek hatására kezdtem el saját magamat fotózni és a Photoshop-tudásomat ötvözni az önportrékkal. ” Így készültek az első koncepcionális alkotások és innen már nem volt visszaút. Flóra céltudatosan a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre jelentkezett, ahova első próbálkozásra nem vették fel, de aztán sikerült bejutnia és diplomát szereznie fotóművész szakon. Az egyetem után fél évet dolgozott grafikusként egy multinál, de hamar rájött, hogy ez nem neki való. Ahogy Flóra fogalmaz:

„Nem akartam elpazarolni az időmet és a tehetségemet azért, hogy aztán kapjak egy fizetést, amit hülyeségekre költök.

“Nem akartam odaadni a tudásomat egy multinak sem. Nekem ez kizsigerelés volt.” Ekkora már az önmenedzselés és az újabb alkotások között állt, csak egy karnyújtásra volt attól, hogy munkáit több százezer forintért értékesítse. Néhány feltöltött kép alá betűzdelt hashtag pedig elég volt ahhoz, hogy Flóra önportréi eljussanak a világvezető képszerkesztő és fényképfeldolgozó szoftvercégéhez. 20 éves volt, amikor jött egy levél az Adobe Photoshoptól, hogy szeretnék vele reklámozni a 2014-es verziót. Bár az együttműködésért kapott összegről nem beszélhet, máig kötetlen formában együtt dolgozik a céggel.

 Fotók: Sebestyén László

„Nemrég fél éven keresztül az új Phoptoshop-szoftver alfa verzióját teszteltem, ami az iPad-ra jön ki. Ezért cserében nem kaptam honoráriumot, de elvállaltam, mert nekem fontos, hogy a jövő generációja photoshopozhasson egy iPad-en. ”

A felkérések jellemzően a semmiből érkeznek, ám nem lesz mindegyikből szerződés. A Mojo nevű fej-és fülhallgatókat gyártó cég például éveket várt, hogy a magyar lány igennel válaszoljon az együttműködési ajánlatra, Flóra ugyanis nem szeretett volna egy – elmondása szerint – „gyerekcipőben járó” céggel dolgozni. Számára fontos, hogy ha már egyéb grafikai munkákat vállal, azt nagy neveknek tegye.
Sokat kérnek az értékesítők, de így is marad

A huszonéves lány idejének nagy részét a munka és az utazás teszi ki. Amikor nem budapesti lakásában ül a képeket szerkesztve, a kontinensek között ingázik. Egy évben úgy 20 alkalommal látogat el a világ különböző részeire, kiállítások és projektek miatt. Ilyenkor szinte kivétel nélkül saját zsebből finanszírozza az utazást, szállást és egyéb költségeket, bevételei az egyéb grafikai tevékenységekből és az eladott képekéből származnak. A jelenleg kapható legolcsóbb fotója 300.000 forintba kerül, míg a legdrágább 2,5 millió forintot kóstál, függően a befektetett munkától. Ezekből – vegyesen – egy évben átlagosan egy tucatot ad el. Még mielőtt gyors fejszámolásba kezdenék, Flóra megjegyzi: „Nem szeretek a pénzről beszélni, mert az emberek csak egy összeget látnak, azzal már nincsenek tisztában, hogy nekem ebből mennyi marad.” Ami azt illeti, a művész képeit értékesítő platformok nem kis árréssel dolgoznak, a galériák által értékesített képek árából 50 százalékot, míg az online galériák eladásai után 65 százalékot kap. A valódi galériáknál viszont sikerült szembe mennie a trendekkel.

 „Eleinte a galériák pénzt akartak kérni tőlem azért, hogy náluk szervezzek kiállítást. Erre én azt mondtam, hogy köszi, de nem, és onnantól kezdve nem álltam velük szóba. Úgy gondolom, hogy tudok olyan értéket nyújtani vizuálisan, hogy ne kelljen fizetnem a prezentálásért.”

(Amerikában manapság az a módi, hogy a galériák busás összegeket kérnek az alkotóktól, akik koktélruhás, pezsgővel koccintós kiállítást szeretnének a közönség elé tárni, ezeknek az ára 5000-10 000 dollár között mozog – a szerk.)

Flóra a bevételeit egy az egyben visszaforgatja a vállalkozásba, folyamatosan fejleszti az eszközeit, amikkel dolgozik, és saját költségen utazik. Szereti kézben tartani a saját vállalkozását, önmaga szervezi a kiállításokat, intézi a nyomdai előkészítést, tartja a kapcsolatot a viszonteladókkal, a galériákkal és a nemzetközi művészvilág képviselőivel. A magyar photoshopművészt külföldön többen ismerik, mint itthon – leszámítva a szakmai berkeket.

„Az elején nem mertem többet kérni egy képért, mint 200.000-250.000 forint, aztán találkoztam a nemzetközi piac áraival. Elképesztő, hogy milyen silány munkák milyen nagy összegekért kelnek el.” – meséli félig csalódottan, félig felháborodva – „Megtanultam, hogy a művészvilágban annyit ér a képed, amennyiért megveszik.”

 

Az élet egy vígjáték - egy szadista író tollából.