Augusztus 28-án töltötte be a negyvenedik szülinapját a figura, akit nem lehet nem szeretni.
Autóversenyző, kórházi ápoló, szuperhős, pilóta. Egy szempár és egy barátságos mosoly az alap, a többi már kiegészítő kérdése. Legóember negyven évvel ezelőtt sétált le a gyártószalagról a dániai Billundban, egyenesen a talpunk alá, az ágy alá, a táskába, olyan helyekre, ahol évekkel később véletlenül lehet megtalálni, meg hát azért valljuk be, hogy a szívünk egyik csücskébe is. A Wired mesélte el a játék történetét.
Egy évvel később jött a következő verzió, ami már méretében a mai Legóember méretivel rendelkezett. De a lábai nem mozogtak, az arcán nem voltak érzelmek, és a karjait sem lehetett mozgatni. Nem is húzta sokáig, 78′-ban végül előálltak a figurával, aminek már vállból mozgathatók voltak a karjai, a kézfeje forgatható volt, és tárgyakat is meg tudott fogni. Kapott egy kicsit butácska, de elbűvölő mosolyt, fekete szemeket, és deréktól mozgatható lábakat. A Legóember nem egyedül indult el a világhódító útjára, ebben az évben egy csomó új járgány és kellék készült még el a dán gyárban. Az első szériában egyébként volt rendőr, tűzoltó, lovag, no meg mindenki kedvence, az űrhajós.
Azóta a világ változott, a Legóember főbb paraméterei nem. Megjelentek a filmes karakterek, a Star Wars, a Batman, Harry Potter és Pókember is kapott helyet a Legóuniverzumban (a Legóuniverzum pedig a filmvásznon). A szakmák közül szinte nincs is olyan, amit nem sikerült reprezentálni, van pizzafutár, takarító és tehenészlány is.
A minifigura a legtöbbünknek a gyerekkor örök szimbóluma marad, másoknak viszont egy egész életen átívelő szenvedély, hiszen ahogy a Wired cikke is összefoglalja: a Legóember a kalandot jelképezi. A Legóember az ártatlanságot jelképezi. A Legóember igazából minket jelképez. Boldog szülinapot, Legóember!
