A makrogazdasági viszonyok általában szűk kör figyelmét kötik le, az elmúlt másfél év rekordméretű inflációja azonban felerősítette a közgazdasági ügyek iránti érdeklődést.
Mi történt? Vendégcikket közölt Bod Péter Ákos a Portfolio-n, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora a magyar gazdaság állapotát elemezte, de beszélt az áhított aranykorról is.
Fő konklúziók:
- Miénk az új tagországok között a legnagyobb arányú államadósság: nincs lehetőség a „high pressure economy” gondolatköre szerinti keresletélénkítésre.
- A törékeny országkockázat és a labilis forintárfolyam miatt a monetáris és a költségvetési politika sem tudja megtolni a gazdasági teljesítményt.
- 2023-as negatív növekedésünk a térség egyik legrosszabb értéke.
- Már a környező országoktól is kezdünk leszakadni, nem csak az EU-tól.
- Ne becsüljük alá EU növekedési teljesítményét, történelmileg gyors leválás az orosz energiafüggőségről, a tavalyi átlagos 6,5 százalékos infláció az idén 3,5 %-ra szelídül az EU-ban, jövőre az árstabilitásnak tekinthető 2,4 %-os árindexszel.
- „Az aranykorok általában sem szoktak ismétlődni.” Ne várjunk egy ugyanolyan időszakot, mint ami volt 2016 és 2019 között. Kedvező külgazdasági konjunktúra, uniós pénzek, alacsony nemzetközi kamatok, bevonható munkaerőt. Ez már nem ugyanaz, mint 10 éve.
Marad a 2 százalék vagy kedvező külső körülmények esetén némileg afölötti GDP-növekedés 2024-ben.
Ebből a helyzetből értelmes felismerésre kellene jutni: mielőbb más versenykörülmények, jobb értéktermelési viszonyok felé mozduljunk el mi is. Mi is, követve másokat. Hiszen jó néhány térségbeli sorstárs nemzet – némelyik nem kevés botorkálás és bolyongás után – kezd rálelni a szintemelkedés felé vezető pályára. – zárja cikkét a professzor.
Bod Péter Ákos közgazdász, a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke beszédet mond a 61. Közgazdász-vándorgyűlés nyitónapján, a gazdaságpolitikai kerekasztal-beszélgetésen Egerben 2023. szeptember 21-én. Fotó: MTI/Komka Péter
