1987 őszén egy fiatal éves férfi holttestét találták meg a Washington állambeli Mount Rainier közelében egy híd alatt. A 21 éves férfit egy műanyag zsinórral fojtották meg, a torkán letömtek egy doboz cigit, és félig betekerték egy pokrócba.
Barátnőjének testét két nappal hamarabb, egy megyével arrébb találták meg egy árokban. A kilencvenes és kétezres évek alatt hiába nyomoztak, az elkövető kilétét nem sikerült felfedni, de a rejtély 30 évvel később megoldódni látszik.
Az esetről a Wired írt egy hosszabb összefoglalót. Tavaly májusban a hivatalos szervek sajtótájékoztatót hívtak össze, mert áttörést értek el az ügyben – sikerült elfogniuk egy gyanúsítottat. A kopaszodó, középkorú férfi ifj. William Earl Talbott néven nőtt fel a környéken, és soha sem került a rendőrség látókörébe. A férfit nem egy tipp buktatta le, hanem egy családfakutató oldal.
Az utóbbi egy-két évben rohamtempóban terjedtek a neten a DNS alapján családfát rajzoló oldalak, pl. a 23andMe vagy az Ancestry, ezekről a magyar sajtóban is lehetett olvasni. A szolgáltatás lényege, hogy a DNS alapján próbálnak egyezést keresni a felhasználók között, minél többen használják, annál nagyobb eséllyel lehet rokonokra bukkanni akár távoli országokban is. A rokonkeresés-és őskutatás mellett a bűnüldözésben is új frontot nyitott a technológia.
Bűnözőket elkapni, mi ebben a rossz?
Önmagában semmi, azonban a technológia kritikusai verik a kolompot,
mert szerintük ez a genetikai magánszféránk végét jelenti.
Amerikában sorra alakulnak a rendvédelmi szerveknél azok az egységek, amik kifejezetten ezekre a kutatásokra szakosodnak, egyre több cég kínál ilyen szolgáltatást, de nincs olyan szövetségi vagy állami törvény, ami bármilyen szinten korlátozná ezeknek a használatát, és a héten kezdődő tárgyalás emiatt különösen érdekes lesz majd, hiszen az igazságszolgáltatáson túl a precedensértéke is lesz az eljárásnak.
A technológia erejét jól mutatja például az a kampány, amit Hong-kongban lehetett látni, amikor elhajigált cigarettacsikkekről vettek mintát, majd egy DNS-elemzés után számítógéppel megrajzolták a lehetséges elkövetők fantomképét, amiket aztán közterületen kiplakátoltak, megszégyenítve a szemetelőket. Nem kell túl sok sci-fit nézni ahhoz, hogy az ebben rejlő potenciális visszaélési lehetőségeket felfedezze bárkit.
De hogy találták meg azt, aki nem is töltötte fel az adatbázisba a saját DNS-ét?
A rendőrök a begyűjtött bizonyítékokon talált DNS-t (egészen pontosan a meggyilkolt nő nadrágján talált spermát) használták arra, hogy egyezést keressenek az adatbázisokban bárkivel, aki regisztrált felhasználó. A keresés során kiderült, hogy bárki is volt a tettes, a másodunokatestvérei használják az oldalt. A nyomozók a következő hetekben folyamatosan túrták a születési anyakönyvi illetve házassági dokumentumokat, hogy rájöjjenek a családfa pontos rajzára velük kapcsolatban. A felmenők között végül megtaláltak egy házaspárt, akik a nyolcvanas évek környékén éltek azon a környéken, ahol a férfi testét megtalálták, a családnév is stimmelt, és volt egy fiúk is. Ezután kinyomozták, hogy az utód Seattle-be költözött, megtalálták, a nyomozók egy eldobott pohárról levették a DNS-ét, összevetették a harminc évvel ezelőtt talált holttesten talált DNS-sel, és tökéletes egyezést mutatott, úgyhogy el is fogták. A férfi ismerősei és barátai megdöbbentek, szerintük elképzelhetetlen, hogy ő gyilkolt volna.
A következő hetekben valószínűleg az amerikai jogalkotók, rendőrök és persze a család tagjai is árgus szemekkel figyelik majd az eljárást, a Wired szerint simán eljuthat az ügy a legfelsőbb bíróságig is. A tárgyalás azért is izgalmas, mert úgy tűnik, hogy ugyanezzel a módszerrel sikeresen elfogták a Golden State Killer néven hírhedté vált kaliforniai sorozatgyilkost, akinek a büntetőeljárása augusztusban kezdődik, és 13 rendbeli emberölés és emberrablás vádjával áll majd a bíróság előtt.
