A Kultúrbrigád formáció veszi át az Átrium Film-Színház teljes üzemeltetését szeptembertől öt évre. A háromfős produkciós cég eddig is fontos előadásokat szállított a színháznak. Magánszínházas sorozatunk következő része. Interjú az alapítókkal a bejelentés napján.
Honnan lesz ennyi lámpánk? – ez volt Ugrai István első gondolata, amikor először felmerült, miért nem veszik át ők a házat, miután a Magács László vezette Angolnyelvű Színház Közhasznú Alapítvány (mely korábban a Merlin Színházat vitte) ötéves szerződése lejárt. A Margit körúti egykori mozi épületét a Videoton társtulaj Lakatos Péter és felesége vásárolta meg 2011-ben és 2012-ben adta át jelképes egy forintért Magács László alapítványának. A kikötés csupán annyi volt, hogy színház működjön benne, és az épülettel járó kiadásokat az üzemeltető állja.
A Kultúrbrigád ismerős terepre lép be, ők szállították az Átrium legelső bemutatóját is, a Vaknyugatot. Ugrai István, Nyulassy Attila és Zsedényi Balázs a Teleki Blanka Gimnáziumból ismerik egymást, István mozgóképelméletet tanított, Attila és Balázs az óráit hallgatták. Ennek megfelelő a korkülönbség és a tisztelet is közöttük. Tanításon kívül is sokat foglalkoztak filmmel, színházzal. Barátságukból előbb színházi portálok születtek, majd 2012-től a cég, a Kultúrbrigád Kft. profilja színházi produkciók előállítása lett.
A Vaknyugat például egy egyetemi vizsgaelőadásból nőtte ki magát, amelyhez megnyerték Gothár Péter rendezőt és Alföldi Róbertet is az egyik főszerepre.
A darabot egy üzletember hitelezte meg néhány millió forintból (sok volt a szívesség), de a tervezett 20 előadásos megtérülés sikerült, az előadás nem várt nagy siker lett, a három, kicsit outsider figura pedig a színházi élet közepén találta magát. Attila színészi, Balázs filmrendezői álmokat kergetett korábban, végül egy bölcsész és egy közgazdasági diplomával szálltak be a magánszínházi szférába, István pedig a katedrát cserélte le arra, hogy előadásokat álmodjon meg, legújabban pedig darabokat fordítson.
Ugrai István, Zsedényi Balázs és Nyulassy Attila, a Kultúrbrigád az Átriumban. Fotó: Orbital Strangers
Előfinanszírozással vágtak bele másfél évvel később a harmadik bemutatójukba is, amit nem apróztak el. A Vaknyugat 4 színész-1 zenész felállásához képest Az Őrült Nők Ketrecéhez kellett 9 színész, 5 zenész, és egy Alföldi Róbert rendezőnek. A produkció költsége majdnem tízszerese (kb. 40 millió forint) volt a Vaknyugatnak .
„A bemutatóval egyidőben 14 előadást hirdettünk, a premieren még két házunk eladatlan volt, de másnap már egy darab jegy nem volt. Az előadás hisztérikus siker lett, nemsokára eléri a 150. előadást és már a 40. előadástól kitermelte a kiállítás költségét” – sorolja István az eddigi legnagyobb sikerüket.
Mivel továbbra is színházi produkciókról beszélünk, a fiúk elmondják, irreális terv lenne, hogy a vállalkozás mindig kitermelje egy következő produkció bekerülési költségét, de az utolsó bemutatóig azért volt egy működő modell. Valamennyi pénz megmaradt az előző előadásból, amit – befektetői kölcsönökkel kiegészítve – rátettek a következőre. A legutolsó előadásnál (Molnár Ferenc: Egy, kettő, három) új konstrukciót próbáltak ki és bíznak benne, ez lesz a jövő. Négy befektető koproducerként szállt be az előadásba, befektetett pénzüket kb. 16-18 hónap múlva viszontláthatják és ha jól fut a darab, a további előadások után jutalékot kapnak. Összességében 5 és 25 százalék közötti hozammal szállhatnak ki. A négy befektető neve a plakátokon is szerepel: Horváth Krisztina, Király Júlia, Mátyásfalvi György és Varga Zoltán adtak pénzt Molnár Ferenc darabjára, Alföldi Róbert főszereplésével.
Az Átrium átvétele miatt a Kultúrbrigád alakított a cégstruktúrán is, mert kellett egy cég, amelyik TAO-t tud lehívni. „A Szputnyiknak – amely akkor már szinte csak a színházi neveléssel foglalkozó Mentőcsónak programot üzemeltette – tőkére volt szüksége, nekünk meg egy TAO-képes cégre, így Attila tulajdonrészt vásárolt abban a cégben, mi ketten pedig maradtunk a Kultúrbrigádban” – mondta a Forbes.hu-nak Balázs, aki a leginkább menedzser a három alapítóból, ő is lesz az operatív vezető az új felállásban.
Az üzemeltetőcserével sok minden marad a régiben, az Átrium például befogadó színház, amely koprodukciókban általában a helyet adja, a partner pedig az előadást. A jövő évad bemutatóinak többségét a Kultúrbrigád jegyzi majd (Alföldi Róbert rendez például egy Fassbinder-ősbemutatót), két koprodukciós premier mellett. Közben folytatódik a partnerség a Pintér Béla Társulattal és a Budapesti Operettszínházzal, és a Mentőcsónak a Jurányiban is alkot majd.
Az épület átvétele nem kis feladat lesz, mert egy teljesen üres házat kapnak meg, a nulláról kell színházat felépíteniük, berendezéssel, technikával, lámpákkal ugye – és nekik kell részletekben a felújításokat is végezniük. A beruházás nagysága kb. 60 millió forint.
István, Balázs és Attila eddigi munkamegosztása nagyjából folytatódik: Attila felel mindenért, ami a bejáraton belül van (ő a segédrendező, felel a produkciók technikai megvalósításáért), Balázs mindenért, ami kívül (pénzügy, külső kapcsolatok, finanszírozás), István pedig az egészet felügyeli.
A Kultúrbrigádosok szerint azért működnek az előadásaik, mert azok a közéletre reflektálnak, ezáltal a néző haza is vihet belőlük valamit, és az előadások éppen emiatt frissek tudnak maradni. Nem irigykednek az állami támogatott színházak anyagi biztonságára, de nem titkolják, lehetne kevésbé torz a rendszer. „Egy szórakoztató, közönségvonzó produkciót nem kell az államnak támogatnia, annál inkább a fiatalok, kezdő alkotók első próbálkozásait. Mi olyan produkciókat próbálunk létrehozni, amit örömmel csinálunk, egy olyan virtuális társulattal, akik inspirálónak tartják a mi munkamódszerünket. Elsősorban színházat csinálunk, másodsorban üzletet.” Azért várják a befektetőket is.
