Válság? Hol?

  „Újra 36 óráznunk kell” – mondja Novotni Anna, a Hajdu alelnöke. Először fordul elő, hogy címlapsztorink alanya arról beszél, hogy mi történt már meg náluk (és nem arról, hogy adott […]

A Forbes 2019. szeptemberi címlapja

Bővebben

Már az állásinterjún megmondtam: én vállalkozó leszek! – Alakul a következő magyar carsharing sikersztori

A reptéri autómegosztó startup Budapesten tökéletesítette a személyzet és sorbanállás nélküli autóbérlést. Első ügyfelüknek még a saját autóját adta bérbe az alapító, mostanra teljesen automatizálták a folyamatot. A technológia jól skálázható, a piacon viszonylag kevés a szereplő, eljött az idő a külföldi terjeszkedéshez: Németországban már a második telephelyüket nyitják, és több várossal is szemeznek Nyugat-Európában.

Kinek jutna eszébe odaadni egy vadidegennek az autóját, hogy használja, amíg ő elutazik? Hát annak, akit vadidegenek hívnak meg magukhoz lakni 2 000 kilométerre Magyarországtól.

Bősze Botond három barátjával alapította meg a BeeRides reptéri autómegosztót, amiről már mi is írtunk korábban: arra építik vállalkozásukat, hogy általánosságban az autóbérlések közel felét a repterek környezetében bonyolítják le, közben autók százai parkolnak kihasználatlanul a tulajdonosokra várva, és a tulajdonosok még fizetnek is a parkolásért. Az üzleti modell hajaz az Airbnb-re, csak autókkal: akik elutaznak, náluk hagyhatják és ingyen parkoltathatják az autójukat, melyeket ők bérbe adnak azoknak, akik az országba érkeznek. A tulajdonos pénzt kereshet, a bérbeadásból befolyt összeg felét megkapja, de ha nem veszik ki, akkor is tisztára mosott kocsit kap vissza (sőt, ha hosszabb időre náluk hagyja az autóját, akkor havi minimumot is utalnak érte). A bérlők pedig átlagosan 70 százalékkal olcsóbban tudnak bérautóhoz jutni, mint a piaci átlag.

Botond gyerekkora óta vitorlázott, ahol az egyik verseny alkalmával összehaverkodott az ír csapattal, akiknek mesélte, hogy szeretne kimenni egy időre külföldi gimnáziumba, ahol jól megtanulhatná az angol nyelvet, és télen is tudna vitorlázni, mert itthon befagy a Balaton.

„Egyszer csak megjelent az egyik srác anyukája mögöttem, soha nem találkoztam vele, soha nem láttam, és meghívott hozzájuk Dublinba lakni fél évre.”

A külföldi kaland, ami közben egy évre nyúlt, két szempontból is mély nyomot hagyott Botondban. Egyrészt látta, hogy a sharing economy alapja, az idegen emberek közötti bizalom működik, pláne tőlünk nyugatabbra. Másrészt a magyar és ír oktatás közötti különbségben – a követelmények hasonlók, de a számonkérés következetesebb – meglátta az üzleti lehetőséget. Megalapította 18 évesen első vállalkozását, és Magyarországon beindította az emelt szintű matekérettségi-turizmust Írországba. „Itthon a diákok felkészültek, letárgyaltam mindent az ír oktatási minisztériummal, kerestem egy partneriskolát, aki biztosítja a helyszínt, a magyar matematikatanárok szakmai testülete pedig bevizsgálta, hogy megfelel-e a magyar követelményeknek.”

A BeeRides ötletgazdája Bősze Botond, a háttérben Kálcsics Gergő, aki februártól az európai üzletfejlesztésért felel. // Fotók: Sebestyén László

Először legyen termék a polcon, utána jöjjenek a befektetők

Később kockázati tőkebefektetőnél helyezkedett el, a New York-i és budapesti irodával rendelkező iEurope Capitalnél, itt szippantotta be a startup-ökoszisztéma. Olyan befektetéseik voltak, mint a Vatera, vagy az autómegosztási platformok közül a Wundercar és a magyar gyökerű AutoHop. Elemzőként kezdett, potenciális startupokat kutatott fel befektetésre, és rendszeres kapcsolatban állt amerikai sorozatvállalkozókkal és angyalbefektetőkkel. „Itt sokat tanultam az amerikai üzleti kultúráról, olyanokkal találkozhattam, akik nagy vagyont építettek fel a tengerentúlon”.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Botond már a befektetési alap előtt is érdeklődött a vállalkozások iránt, segített pár cégnek fundraising anyagok összeállításában, például a fapados magánrepülő-szolgáltató FlowAviationnek, akik több mint 1 millió eurót vontak be a Euroventurestől. Az iEurope-os állásinterjún pedig kerek-perec kijelentette:

„Én vállalkozó akarok lenni, és majd eljön az a pont, amikor megteszem ezt a lépést.”

Bátor lépés, de értékelték, örültek a cégnél: Botond elődje éppen az a Haidekker István volt, aki az előbb említett AutoHopot alapította testvérével, majd adták el úgy, ahogy van a francia BlaBlaCarnak.

Ez a pont aztán el is jött, már befektetési igazgatóként búcsúzott el munkaadójától 2015-ben.

Botond erős mondatát megtettük címnek, Gergőé se maradjon ki. “Aki egyházi suliba jár, abból jobb vállalkozó lesz” – mondja ezt saját tapasztalatból, hogy kreatívabbnak kell lennie az embernek, hogy boldoguljon a viszonylag merevebb keretrendszerbe. Végül ő is kijárta, hogy egy évet Amerikában tanuljon cserediákként.

Három barátjával el is kezdte kidolgozni a BeeRides koncepcióját, Botond végre a gyakorlatban kamatoztathatta azt a tudást, amit az évi több ezer startup átvilágításával megtanult. Mindenképpen saját erőből akartak elindulni. „Először működjön a szolgáltatás, legyen ügyfél és cash-flow, utána keressünk befektetőket. Ennek az az előnye, hogy kisebb részesedésről kell majd lemondani a tőkéért.”

Hittek a startup-mantrában, minél előbb a felhasználók elé akarták vinni az ötletet, hogy élesben kapjanak visszajelzést: „ha nem ciki az első prototípusod, túl későn mentél a piacra.” Négy hónapos előkészület kellett nekik: felállt a weboldal, az érdeklődőknek elő lehetett jegyezni, szereztek telephelyet a ferihegyi reptér közelében, és már javában tárgyaltak az Allianz biztosítóval a teljeskörű gépjárműbiztosításról.

A fizikai operáció tehát megvolt, még ha kezdetlegesen is, amikor csörrent a telefon.

Egy norvég úriember szólt bele, aki másnap a családjával utazott Budapestre, és érdeklődött, lehet-e már autót bérelni. „Természetesen” – felelték. Csak hogy parkoló autójuk még nem volt.

Botond dobta be a kocsiját a „közösbe”, azt bérelte ki a négy fős család, akik elégedett első ügyfélként távoztak. Ez a képlet jellemzi is a kezdeteket: az első pár hónapban, amíg meg nem állapodtak a biztosítóval, a saját kocsijuk volt a flotta, habár voltak már parkoló autóik.

Ebben a szakaszban gőzerővel dolgoztak azon, hogy legyen termék a polcon, azaz jöjjenek a parkoló, bérbeadható autók. Aztán ahogy terjedt a hírük és gyarapodtak, úgy változtattak a stratégián is: jelenleg már a hozzájuk beérkező autók kihasználtsága 60 százalék körüli, és arra helyezik a hangsúlyt, hogy minél több potenciális bérlőt érjenek el. Ezért is kötöttek partnerséget a Skyscannerrel: a repülőjáratokat összesítő oldal feldobja a BeeRides-ot az autóbérlő szolgáltatók között, ha olyan helyre utazunk, ahol elérhető.

Piacra lépést követően összesen tizennégy befektetővel tárgyaltak, végül Botond volt munkaadója, az iEurope Capital mellett döntöttek, mint vezető befektető, három további angyalbefektető mellett.

High tech, low cost

Közben folyamatosan finomítottak a technológián és a bérlési folyamaton, bár eleinte nem volt egyértelmű, hogy ez élvezzen előnyt a terjeszkedés helyett.

„Én már rohantam volna a külföldi piacokra, a befektetők fogtak minket vissza, hogy először tökéletesítsük itthon a folyamatokat, aztán lépjünk ki” – idézi fel Botond.

A technológiát mostanra késznek tekintik: a folyamat mind a bérlőknak, mind a bérbeadóknak teljesen automatizált, ezzel az átadási időt egy perc alá csökkentették, a nyitvatartási idő pedig 0-24 órás. „A nagy autókölcsönzők gyakran 30 percet várakoztatják az ügyfelet, a prémium hatás kedvéért adminisztrátor fogadja, aki megpróbál mindenféle extra szolgáltatást eladni. Nálunk ilyen nincs.” És ezzel a költségeiket is alacsonyan tartják: a helyszíni személyzetet az egy szem garázsmester testesíti meg, az ő feladata, hogy az autókat kiadás előtt és után is ellenőrizze műszakilag.

Az ügyfélmenet teljesen automatizált: a szerződéskötés online megy, a kulcsot az okosszéfben lehet hagyni és átvenni.

Ezt Haidekker István, AutoHop-alapító is megerősítette a Forbes.hu-nak. „Az önkiszolgáló termék/technológia, amit fejlesztenek, jó alapja a költséghatékony és gyors nemzetközi skálázásnak, nem mellesleg javít az autóbérlés kellemetlen felhasználói élményén. Nem kell sorban állni sem” – magyarázza.

“Sok startup abba a hibába esik, hogy a piacszerzésre fókuszálva előre szalad és egy ponton túl drágává és bonyolulttá válik az operáció fenntartása, skálázása. Szerintem a BeeRides ebből a szempontból megtalálta az egyensúlyt, és nagy üres piacok várják.”

Parlagon heverő piacok, messze még az exit

A nemzetközi terjeszkedésre felkészülve csatlakozott hozzájuk februárban Kálcsics Gergő, aki fiatal kora ellenére elég izmos életrajzot tudna összedobni. A római Bocconi Egyetem után Európa egyik legjobb üzleti iskolájában, a barcelonai ESADE-n tanult, közben már startupoknál szerzett gyakorlatot. Először a Wimdu-nál, az egykori Airbnb-riválisnál, amit később a HomeAway vásárolt fel, utána dolgozott egy német inkubátorhálozatnál, a Rocket Internetnél, most a Zalando divatwebáruházat (4 milliárd eurós forgalmú cég, 2014 óta tőzsdén) hagyta el, hogy a BeeRides csapatában feleljen az üzletfejlesztésért társ-CEO-ként.

Kálcsics Gergő több európai startup üzletfejlesztésén is dolgozott, a BeeRides kedvéért “jött haza”, hogy kivigye az európai piacokra.

Az üres piacok pedig bőven vannak a kontinensen: közvetlen konkurenciájuk, a francia alapítású reptéri autómegosztó Travelcar ugyan korábban indult (2012-ben) és tőkeerősebbek (eddig 22,2 millió eurót, közel 7 milliárd forint befektetést gyűjtöttek a Crunchbase szerint, a Peugeot-t és Citroent gyártó PSA-csoport is beszállt), de terjeszkedési fókuszukat éppen most fordították Amerika felé.

Ezt kihasználva a BeeRides a közép- és észak-európai piacokat veszi most célba, de vizsgálnak dél-európai repteret is. Gergő otthonosan mozog a német piacon, ami a terjeszkedésük fő területe lesz a közeljövőben, ehhez tudatosan döntöttek a következő befektetőjük mellett is. 2018. februárban szállt be az RWE német energetikai multihoz tartozó Innogy kockázati tőkealapja a cégbe. Akárhogy csavartuk a kérdést, azt nem árulták el, pontosan mekkora tulajdonrészt kértek a németek az 1,4 millió eurós (forintban 440 millió) befektetésért, de azt elmondták, hogy továbbra is az alapítók a többségi tulajdonosok.

A BeeRides-nak jó esélye van, hogy megismételje az AutoHop sztoriját, így adja is magát a kérdés, hogy mi a tervük a céggel, exitelnének-e.

„Addig nem érdemes ezen gondolkodni, amíg nagyobb a növekedési potenciál, mint amennyit kapnánk a cégért” – mondja Botond.

Márpedig a piacon még mindig kevés a szereplő, sok a lefedetlen terület Európában, és akkor még nem is beszéltünk Ázsiáról és a fejlődő világról. A nagy autógyártók sem csak eladásokban gondolkodnak már, az egész mobilitási piac mozdul a tulajdontól a megosztás felé. Az amerikai autóbérlő Turoba a Daimler szállt be 92 millió dolláros (23 milliárd forint) társbefektetéssel, ott van a már említett PSA-tőke a Travelcarban, a BMW pedig pár hete fektetett be egy amerikai kisbusz-szolgáltató cégbe.

Elmondásuk szerint az Innogy ebből a szempontból rugalmasan kezeli a befektetését, az iEurope ugyanakkor 5-7 éves intervallumban exitelne a cégből, elvégre kockázati tőkebefektető, ebből él. Cégadatok alapján 2016. januárban kötötték a szerződést, így 2021-2023 körül lenne esedékes, szóval befektetői oldalról sem sürgeti őket az idő. „Valamikor el fog jönni ezen a piacon is az a pont, amikor telítődik és elkezdődik a konszolidáció. Akkor kell majd mérlegelnünk, hogyan tovább.” Ezzel cseng egybe Haidekker István válasza is, aki ezzel zárta rövidre, hogy mikor érdemes exitelni egy autómegosztásra épülő startupból:

“Akkor, amikor kapsz egy jó ajánlatot.”

 

Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkodjék.