Ezer baba és több ezer szülő költözött be Aspern-Seestadtba, a Bécs 22. kerületében fekvő okosvárosba. A projektet Európa-szerte figyelik az urbanisták, a megvalósításhoz azonban a bécsi mentalitást is importálni kellene.
Élhető és széles körben elérhető lakhatás: ezzel a céllal kezdett bele a bécsi önkormányzat és a Wien 3420 ingatlanfejlesztő az okosvárosprojektbe. Budapestet nézve szokatlan módon először a metróvonalat építették ki és indították el a belvárostól keletre fekvő üres területre. A házakat később építették fel, az elmúlt tíz évben viszont egy élettel teli lakótelepet alakítottak ki. Ugyan még kevés az étterem és a szórakozási lehetőség, a zöldterület szinte végeláthatatlan a tó köré épülő városnegyedben. Seestadtban, a bécsi okosvárosban jártunk.
Rezsicsökkentés osztrák módra
Az okosváros egy egységes meghatározás nélküli hívószó, ránézésre pedig nem egyértelmű, hogy ez Seestadt esetében mit jelent.
„A bécsi városvezetés alapelve, hogy minden jó dolognak elérhetőnek kell lennie mindenki számára. Aspern-Seestadt fő jellemzője pedig a megfizethető lakhatás” – mondja a Forbes.hu-nak Ingrid Spörk, a Wien 3420 kommunikációs vezetője.
A bécsi önkormányzat szabályozása szerint az új építésű lakóparkokban lévő lakások legalább kétharmadának szociális bérlakásnak kell lennie. Jelenleg 11 ezren élnek a városnegyedben, és most még meg is haladják ezt az arányt, a projekt befejeztével pedig a lakásoknak éppen a kétharmad része lesz megfizethető. Ennek köszönhetően – akárcsak Bécs többi részén – itt is különböző társadalmi háttérrel rendelkező emberek élnek egymás mellett. Van olyan lakóház, ahol szinte minden lakás önkormányzati bérlemény. Ezeknek a bérleti díja négyzetméterenként legfeljebb 6,5 euró (kb. 2400–2500 forint) lehet – az osztrák albérleti törvényről itt írtunk bővebben.
Elektromos autóval töltenék az otthonokat
Seestadtot több mint 25 ezresre tervezik, a környéken húszezernél is többen fognak dolgozni. Egy magánegyetem is helyet kapott a városnegyedben, az intézmény nemsokára a Robin fantázianevű épületbe költözik.
„Az épület nagyon vastag téglafallal készült, ezért nincs benne hűtő-fűtőrendszer. Árnyékolással, ventilátorokkal és az épületben lévő emberek testhőjével egész évben 22-26 fokos hőmérséklet van bent – mondja Spörk. – A házak többsége is alacsony energiaigényű. Egyik épületben sincs önálló gázfűtéses rendszer. Az itt élő és dolgozó emberek ökológiai lábnyoma évente 1 tonna szén-dioxidnak felel meg.” Ez jóval alulmúlja nemcsak az átlag osztrák vagy magyar szintjét, hanem a világátlagot is.
Aspern-Seestadt, a bécsi okosváros. Fotók: Sebestyén László (5 kép)
Az egyelőre csak a tervasztalon létező északi részen kisebb energiaközösségeket alakítanának ki, de egyelőre még kutatják a lehetőségeket.
„Szociológiai szempontokat is figyelembe kell vennünk: ha a kutatók kitalálnak valamit, amit a lakók nem alkalmaznak a hétköznapokban, akkor annyi az okosvárosnak. De például az elektromos autók akkumulátora akár energiatárolóként is funkcionálhat, ahonnan visszatölthetik az áramot a házi hálózatba” – veti fel Spörk.
Az okosvárosban egy „szivacsváros” is helyett kapott. Az utak és a járdák szélén különleges esővíz-elvezető rendszert építettek ki, ami még heves esőzés esetén is közvetlenül a fák tövébe irányítja a vizet.
Appal szabják személyre a közlekedést
Aspern-Seestadt ütőere a bécsi 2-es metróvonal. A 2013 óta meghosszabbított vonalon közlekedő metró 20–25 perc alatt a belvárosba visz. A 14–15 kilométeres távot biciklivel vagy gyalog nehézkes lenne megtenni. Emellett, főként a kerületen belüli közlekedés fellendítésére, igyekeznek minél inkább a lakók igényeire szabni a bicikli- és rollermegosztó rendszereket.
„A Bécsi Műszaki Egyetem kutatócsoportja egy alkalmazáson keresztül gyűjti a környéken élők mobilitási adatait. Folyamatosan vizsgálják, hogyan alakítsák ki ezeket a rendszereket” – mondja Spörk.
Szobai hő- és széndioxid-mérő Bécs 22. kerületében, Aspern-Seestadtban. Fotó: Sebestyén László
A városvezetés célja, hogy az emberek 40 százaléka a tömegközlekedést válassza, 40 százalékuk a gyalogos vagy kerékpáros közlekedést, és csak 20 százalékuk az egyéni autózást. Ezt még nem érték el, de az összegyűjtött adatok alapján kiderült, hogy a nők közelebb járnak ehhez az arányhoz, mint a férfiak.
A belváros tényleg messze van, de Alsó-Ausztria felé sokan kerékpároznak: a városhatár mindössze 4 kilométer tekeréssel elérhető. „Amikor az időjárás engedi, én is biciklivel járok munkába a 2. kerületből. Ez egy óra lassú tekerést jelent” – mondta Spörk.
A kerékpározásra, gyaloglásra, metrózásra nevelés tudatos stratégia az önkormányzat részéről. Seestadtban egy lakásra 0,7 parkolóhely jut, és ezek is többnyire parkolóházakban vannak, amikhez sétálni kell. A városvezetés azzal számol, hogy az autómegosztók és a közlekedési szokások átalakulása miatt kevesebb autó lesz az utcákon, és nem kell majd annyi parkolóhely.
Az építkezés előrehaladtával északról és délről is bevezetnének egy-egy villamosjáratot a városrészhez, ami kapcsolódna az U2-es metróhoz. A bécsi tömegközlekedés használata már régóta napi 1 euróba, azaz évente 365 euróba (135 450 forintba) kerül, ez nem sokkal haladja meg a budapesti 103 ezer forintos éves bérlet árát.
Shopping street nélkül még csend van
Az épülőfélben lévő városrész egyik gyenge pontjának a vendéglátóipar tűnik, de Spörk szerint erről szó sincs. A környéken még csak néhány étterem működik, de nagyon büszkék arra, hogy átvészelték a koronavírus-járványt. A helyiségek bérleti díjai lépcsőzetesen emelkednek a vállalkozás bevételének függvényében, az önkormányzat pedig az éttermek mellett a gyógyszertárakat is támogatja, hiszen egyelőre kevés az ügyfél.
A bevásárlóutca még nem készült el, de az önkormányzat és a Wien 3420 már kibérelte a leendő épületek földszinti, 4 méternél nagyobb belmagasságú helyiségeit. Ezen a részen lesznek az üzletek, pékségek, az éttermek egy része, illetve bank és fodrász is itt kap helyet.
Az éttermek másik részét a tó mellé tervezik, ezek pedig éjszaka bárként fognak működni. Egy hasonló hely már kinyitott a csendes környéken, és rendszeresek az összetűzések a tulajdonosok és a szomszédok között.
„Az egyik legnagyobb problémát Seestadtban az éjszakai élet megszervezése okozza, hiszen az emberek hozzászoktak a csendhez. Alig van forgalom: itt az éjszaka este kilenc órakor kezdődik.
A seestadti lakók többsége fiatal kisgyerekes család: az itt élő 11 ezer emberből ezer újszülött van, akiknek a szülei nem járnak szórakozóhelyekre”
– mondja Spörk. A tó körüli fesztiválokat sem tudják megszokni a környéken élők: egy éjszaka még belefér, de a többnapos fesztiváloknak máshol kell helyet találni.
Az Aspern-Seestadt lakónegyedben kialakított mesterséges tó. Fotó: Sebestyén László
Aspern-Seestadt már a jelenlegi formájában is egy működő város a városban, de az építkezés nagy része még hátravan. A városrész 2035-re érheti el végleges formáját, bár Spörk szerint előfordulhat, hogy néhány épület még addigra sem lesz kulcsrakész állapotban. A papírmunkán mindenesetre túl vannak, a 340 futballpályányi terület pedig addig is érdekes kísérleti terepként szolgál Európa többi nagyvárosának.
