Ötpontos javaslatcsomagot fogadott el az Európai Bizottság, belenyúlnak az energiapiacba – de nem lesz egyszerű egységre jutni a két nap múlva esedékes EU-csúcson.
„Nem engedhetjük, hogy bárki zsaroljon minket” – mondta mai sajtótájékoztatóján Ursula von der Leyen, szerinte egyértelmű, hogy Vlagyimir Putyin játszmái miatt szálltak el az energiaárak. Az Európai Bizottság (EB) elnöke szerint közös politikai akaratra, egységre és szolidaritásra van szükség az energiakrízis megoldására.
Norvégiából jelenleg az EU több gázt kap, mint Oroszországból, de szükség van a gázforrások további diverzifikálására. A gáztározók átlagos töltöttségi szintje 82 százalékos, az EB elnöke szerint ebben nagyon jól állunk, de szükség lesz a takarékossági programokra. Szerinte hatalmas beruházásokra lesz szükség a megújuló energiaforrások területén is ahhoz, hogy Európa energiafüggetlenné váljon, ráadásul a zöld energia olcsó is.
Az elnök bejelentette a javaslatcsomagját, amit majd a két nap múlva esedékes energiacsúcson vitatnak meg a tagállami vezetőkkel. Von der Leyen szerint minél hamarabb cselekedni kell, vagyis szeretnék gyorsan elfogadni a csomagot.
Közös politikai akartra és szolidarításra is szükség lesz Ursula von der Leyen szerint.
Ez az EU terve az energiakrízis megoldására
- Intelligens villamosenergia-megtakarítási mechanizmus kidolgozása. Az EU megszabná egy célszámmal (a mostani javaslat szerint 5 százalékkal), hogy a csúcsidőszakokban mennyivel kellene csökkenteni az energiafelhasználást – „okosan” akarják csökkenteni így a keresletet, hogy tompítsák az árat felhajtó piaci hatásokat.
- Az alacsony energiaköltségű cégek váratlanul nagy bevételei lettek, ezek egy részét a kiszolgáltatott társaságok és fogyasztók alkalmazkodásának támogatására fordítanák – egy megújuló energiaforrásokat használó cég ne tudjon nyerészkedni az alacsony rezsiköltségeken (a Bizottság szerint ezek az alacsonyabb költségek nem jelennek meg az árakban), ebből támogatni kell mások technológiaváltását. (A felső határ itt óránként 200 euró/Mgw lenne, de ezt még vihetik lejjebb.)
- A hatalmas nyereséget elérő olaj- és gázipari gyártó vállalatokra „extraprofitadót” rónak ki, amit a Bizottság szolidaritási hozzájárulásnak címkézett fel – a tagállamoknak az innen befolyó pénzeket a nehéz helyzetbe kerülő háztartások és a hazai zöld energiaforrások támogatására kell költenie. Magyarországon ilyen adó amúgy már van.
- Az energiaszolgáltató (tehát nem a gyártó) cégek livkiditásának támogatása – erre már számos példa van, a csődhullám elkerülése miatt van rá szükség, gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Bizottság az így adott állami garanciákat, állami áthidaló hiteleket nem fogja tiltott támogatásnak venni.
- Felső árkorlátra tesznek majd javaslatot az orosz gáz esetében, hogy Putyin nem tudja finanszírozni „szörnyű háborúját”.
Többet kerestek eddig az oroszok az energiapiacon, mint amennyit a háborúra költöttek
Az orosz taktika eddig bejött, ha csak az elmúlt félévet nézzük: a Centre for Research on Energy and Clean Air (CREA) kimutatása szerint
Oroszország a fosszilis tüzelőanyagok exportjából az invázió első féléve alatt 158 milliárd euróra tett szert, miközben a háború 100 milliárd eurójába kerülhetett eddig – és 110 milliárd eurónyi kárt okozott az ukrán infrastruktúrában.
A legnagyobb importőr az EU volt, és ugyan csökken az orosz tüzelőanyagok importja, az elszabaduló árak bőven kompenzálták a visszaesést. Július-augusztusban például hiába csökkent éves alapon 25 százalékkal az Európa szállított orosz gáz mennyisége, Moszkva innen származó bevételei így is 30 százalékkal nőttek.
Az LNG-re nem lesz ársapka?
A sajtótájékoztatón felmerült a kérdés, hogy nem akar-e más oldalról is belenyúlni az EU a gázpiacba, hiszen az LNG-gáz ára is jócskán megemelkedett. Von der Leyen azt mondta, hogy ez is terítéken van, de az LNG könnyen átszállítható tankerekkel a világ más régióiba, ahol megfizetek a magasabb árat. Itt tehát nincs akkora mozgástér, mint a gázvezetékek esetében. Az EU szeretne ezen a piacon versenyképes maradni, hogy a gázszükségleteit ki tudja elégíteni.
A legnagyobb kérdés: hogy lehet korlátozni a gáz árát?
Az árplafon bevezetésével az EU-nak kettős célja van:
- leszorítani a gazdaságok működőképességét veszélyeztető gázárakat,
- felgyorsítani az EU-s szankciók orosz gazdaságra gyakorolt negatív hatását, hogy Moszkva ne tudja finanszírozni a háborút.
A két nap múlva kezdődő energetikai EU-csúcs előtt alapvetően két forgatókönyv merült fel megoldásként – írja a Handelsblatt a hozzá eljutott előkészítő dokumentumok alapján.
Az egyik faék egyszerűségű: az EU egész egyszerűen megszab egy közösségi árat, amin Moszkvának még megéri exportálni, de jóval alacsonyabb, mint a mostani árszint. Ennek lényege, hogy a tagállamok megegyeznek egy olyan maximumban, aminél nem fognak többet fizetni az oroszoknak.
Felmerülhet kockázatként, hogy az oroszok erre válaszul leállítják majd a gázszállítást (Putyin már be is dobta ezt). Csakhogy: egyrészt már most is nagyon alacsony kapacitás mellett működnek a gázvezetékek, másrészt Oroszországnak sem érdeke, hogy elvágja magát a legnagyobb importőrétől, az EU-tól. Míg az olajat más csatornákon keresztül el tudja adni, még ha alacsonyabb áron is, a gázhoz infrastruktúra kell – vagyis vezetékeket kell építeni Ázsia irányába. Kínával a kapacitásbővítésről már meg is állapodtak, de így is több év lesz, mire ezek a vezetékek elkészülnek.
Ez a forgatókönyv tehát azzal számol, hogy ilyen árszint mellett az EU rá tudja majd kényszeríteni a közösségi árat az oroszokra.
Ehhez persze egység kell: a rubel-nem rubel alapú elszámolásnál már láthattuk, hogy Moszkva ügyesen törte meg az európai ellenállást, a legtöbb partnere ma már a speciális számlára utalja a gázárat, amit aztán euróról váltanak át rubelre (még ha nem is a partnerek váltanak, hanem a Gazprombank, itt Putyin lényegében átvitte, amit akart, sikerként is tudta azt kommunikálni).
Magyarország a vörös zónában
Természetesen van egy ennél jóval bonyolultabb – hogy mást ne mondjunk, igazi uniós – megoldás is. Ez egy fizetési mechanizmus terve, ahol két részre osztanák az orosz gázfüggőség szempontjából az EU-tagokat. Az attól erősen függők tartoznának a piros zónába – ilyen Magyarország is –, a zöldbe pedig, akik kibírják orosz gáz nélkül is. A piros zóna országaiban a TTF határidős gáztőzsde áraira alapozva alkotnának egy formulát, vagyis az ez alapján fizetett gázárak valamennyire követnék a tőzsdei árakat, de a kínálat szűkülésekor nem engednék teljesen elszállni azokat. Ez egy kevésbé piactorzító megoldás lenne, de megakadályozná, hogy Moszkva „extraprofithoz” jusson.
Ahogy korábban írtuk: nagy kérdés, hogy a magyar kormány energetikai szankcióként vagy rezsicsökkentésként értékeli-e a brüsszeli javaslatcsomagot. A kormány korábban többször is elmondta, semmilyen, az energetikát érintő szankciót nem fog megszavazni, ugyanakkor a magyar költségvetés és a hazai rezsicsökkentés miatt érdeke fűződik ahhoz, hogy a tagállamok együttes erővel valahogy leszorítsák az orosz gáz árát. De nemcsak a magyar kormánnyal lesz nehéz megegyezni.
Csehország le akarja venni az orosz gázárakra kivetendő ársapka kérdését az európai energiaügyi miniszterek pénteki rendkívüli tanácskozásának napirendjéről – mondta az MTI tudósítása szerint szerdán Jozef Síkela ipari miniszter, aki politikai eszköznek és nem megoldásnak nevezte azt.
