Az általunk múlt héten megkeresett kiadók közül egyre többen jelentkeznek, hogy őket sem fizette ki az Animakönyv, és úgy tűnik, a végrehajtás alá került cég raktárából sem egyszerű elhozni az ott ragadt könyveket. Ráadásul már nem is lehet sokáig.
Mi történt? Ahogyan arról június elején beszámoltunk, végrehajtási eljárás indult az egyik könyves nagykereskedő cég, az Animakönyv Kft. ellen, amely már be is zárta webshopját és három budapesti üzletét, valamint felmondta a partnereivel fennálló bizományosi szerződéseket.
A vele korábban szerződésben álló kiadók arról panaszkodtak a Forbes.hu-nak, hogy már hónapok óta nem fizetik ki őket. Többen jogi lépéseket is tettek pénzük behajtására.
Kontextus. Az Animakönyv Kft. ügyvezetője, Milus Péter a Forbes.hu-nak azt mondta, több mint 400 kiadóval álltak szerződésben, vagyis most ennyivel kell(ene) elszámolniuk. Nem tudott pontos összeget mondani arra vonatkozóan, hogy mennyi lejárt tartozásuk van, és egyelőre nem tudja, hogyan fizetik ki ezeket a kiadóknak.
Egyre több kiadó jelzi szerkesztőségünknek, hogy tartozik neki az Animakönyv, valamint, hogy jogi útra terelik a dolgot.
Mi következik ebből? A pénzügyi elszámolás jóindulatú kifejezéssel élve is döcög, eközben úgy tudjuk, hogy az Animakönyv raktára már ma délben bezár, addig kell elvinniük a kiadóknak az itt tárolt könyveiket.
A határidő elég szűkös, több kiadó próbálja hetek óta visszakérni a könyveit az Animakönyvtől, de csak múlt hét végén értesítették őket, hogy elvihetik a könyveket. Ez nyilván különböző mennyiséget jelent, de egy kisebb kiadónak valószínűleg nem egyszerű pár, vagy akár több tucat raklapnyi könyvet kvázi máról-holnapra elszállítani.
Fejetlenség. Az egyik kiadó azt írta a Forbes.hu-nak, hogy az ő fuvarosuk
„őrült fejetlenségről és szakmaiatlanságról (értsd: dilettantizmusról) számolt be”.
Ők még a hétvégén elszállították a könyveiket, de nem volt egyszerű. A targonca folyamatosan lemerült, a raklapokon a feltornyozott kötetek elmondása szerint nem voltak megfelelően becsomagolva, a szállításhoz pedig az Animakönyv sokszor nem megfelelő súlyinformációkat adott a megmaradt könyvekről. Ez nem mindegy, ha mondjuk valaki egy másfél tonnára hitelesített teherautót küldött a visszáruért, miközben ennél több lett a végeredmény. „Nem tudom, ma, a szakadó esőben milyen állapotok uralkodhatnak az Óradna utcában” – utóbbiban volt a raktár.
A Pagony is érintett. Fazekas István, a Fekete Sas Kiadó vezetője is azt írta megkeresésünkre, hogy nekik is tartozik az Animakönyv, és a Fekete Sas egyezség útján kívánja rendezni a pénzügyeket.
A Napvilág Kiadó is jelezte: ők is kapcsolatban álltak az Animakönyvvel. Semmit nem kommunikáltak feléjük a csődközeli helyzetükről, más kollégáktól hallottak erről. Az ő lejárt tartozásuk nem közelíti meg azt a nagyságrendet, hogy jogi lépéseket tegyenek az ügyben, írták.
Az Animakönyvnek jellemzően kisebb kiadókkal volt szerződése, de úgy tűnik egy-egy nagyobb kiadó is érintett, például az ország egyik legnagyobb gyerekkönyv-kiadója, a Pagony. Ürögdi András, ügyvezető igazgató a Forbes.hu-nak elmondta, hogy hosszú ideje viszonteladói együttműködésben álltunk az Animakönyvvel (azelőtt Pulttal). Évek óta tapasztalnak kisebb-nagyobb fizetési problémákat a részükről,
„azonban az elmúlt egy évben szintet léptek ezek a problémák, az idei évben pedig elkezdtek alapvetően nem fizetni. Fél-hivatalos információink voltak az elmúlt hónapokból, aztán a tulajdonosi kör részéről kaptunk információt arról, hogy várhatóan nem fogják (tudni) kifizetni a felhalmozott tartozásukat,
ami idővel (azaz a tőlük származó, és a piacon terjedő információk alapján) egyre inkább nyilvánvalóvá vált.” Ürögdi András elmondta, hogy nekik is tartozik az Animakönyv, de a lejárt tartozások üzleti titok tárgyát képezik, de a Pagony méretéhez képest (ha nem is sorsdöntő, de) jelentős. „Természetesen minden eszközzel azon leszünk, hogy a ki nem fizetett pénzt behajtsuk, ideértve annak jogi úton történő kivizsgálását, hogy
miért és mire lett elköltve a Pagony (és ezzel együtt valamennyi kiadó) pénze, ugyanis a bizományosi együttműködés jellegéből következik, hogy ezeket a pénzeket a bizományosnak semmilyen körülmények között nem volt joga (bármilyen célra vagy megfontolásból is) elkölteni.
