Esze ágában sem volt sertéssel foglalkozni, helyette marketinget tanult és már a 80-as években nyugatra készült az akkor még huszonéves Tóth Péter. De az élet úgy hozta, hogy Péternek malaca lett, és egy spanyol sonkabirodalom árnyékában saját piacot épített egy kihalófélben lévő, általa megmentett állattal. A júliusi Forbes címlapsztorijából kiderül, hogy lett a debreceni agrárhallgatóból a mangalicák megmentője.
A Forbes 2019. júliusi címlapja
Tóth Péterrel látszólag kegyetlen tréfát űztek az égiek. Először belengették előtte a szocializmus Magyarországán elérhetetlennek tűnő életszínvonal ígéretét, majd egy olyan állattól tették függővé, amiről megtudta, hogy a kihalás szélén áll.
„Amikor én elkezdtem a mangalicával foglalkozni, négyszáz állatról kaptam hírt. Mire kimentem megnézni öt-tíz telepet, már nem volt, csak háromszáz”
– meséli, majd elmondja, hogy indultak útnak spanyol társával, hogy így vagy úgy, de begyűjtsék a kétszázra csökkent mangalicapopuláció még szaporodni képes tagjait.
Innen szép nyerni, mondhatnánk, de nem Tóth Péter szerepelne a júliusi Forbes címlapján, ha a mangalica megmentése nem jár sikerrel. A XIX. század népszerű sertésfajtája mára étlapokon, piacokon, sőt egy róla elnevezett fesztiválon díszeleg, a mangalicatartás pedig a nagyobb sertéstenyésztők körében is népszerű, de mellékes foglalkozás lett.
Ennek oka többek között, hogy az állat tartása költséges, nehézkes, csak kicsiben éri meg – és még ezen akadályok áthidalása után is maradnak buktatók, amiket egykor Péternek és társainak is meg kellett ugraniuk. Például, hogy a mangalica egy nagyon zsíros állat, amit keresztezés nélkül szinte lehetetlen értékesíteni. Vagy, hogy az őshonosnak tartott fajták szaporítását bizony államilag elismert szervezetnek kell felügyelnie.
Vagy akár csak a tény, hogy a mangalica keveset fial. Nagyon keveset.
Ezek persze a fajtával járnak, aminek megmentését hosszú és keserves harc előzte meg a hatalommal, a rendszerváltáskori káosszal, a piaci szereplőkkel vagy akár az állatok fenntartását kezdeményező spanyol sonkabirodalom mindenható urával. Mert bizony a mangalicákat sem a turcsi kis orrukért mentették meg; ha a 90-es években Pétert vízilovak tenyésztésére kérik fel, talán egész máshogy alakul a szőrős kis malacok sorsa.
További részletek a júliusi Forbes magazinban olvashatók.
Főoldali kép:
