Új közvetítők új technológiákkal jelennek meg a tartalomlicencelési piacon. Meglehet a megoldás a mesterséges intelligencia által ki nem fizetett jogdíjak problémáira?
Miközben a médiacégek kétségbeesetten próbálnak alkalmazkodni ahhoz a világhoz, ahol az AI korlátozás nélkül összegyűjtheti és újrafelhasználhatja a munkájukat, egy új közvetítői réteg is megjelent. Egy olyan új piaci szegmensről van szó, ami licencmegállapodásokon keresztül orvosolná a konfliktust a tartalomkészítők és az AI-vállalatok között.
Azok a kiadók, amelyek tartalmait AI-startupok használják fel a nyelvi modelleik (LLM) betanítására, gyakran két lehetőség közül választhatnak: beperelik a céget szerzői jogi jogsértésért, vagy egyszeri megállapodást kötnek archívumaik licencelésére.
Most azonban megjelentek új cégek, amelyek egy harmadik lehetőséget kínálnak. Olyat, ami lehetővé teszi, hogy a kiadók fizetést kapjanak, amikor munkájukat idézik vagy összegzik az AI-rendszerek – kárpótlást nyújtva ezzel az elvesztett oldalmegtekintésekért.
- Az egyik ilyen cég, a TollBit. A termékük kvázi egy digitális útdíjként működik, ami minden egyes alkalommal díjat számít fel az AI-vállalatoknak, amikor a kiadó tartalmát lekérik.
- Egy másik, a ProRata olyan technológiát fejleszt, amely segíti az AI-vállalatokat abban, hogy kompenzálják a kiadókat annak alapján, hogy tartalmuk milyen mértékben szerepel az AI által generált kimenetekben.
- Továbbá ott van a ScalePost, amely egy licencelt tartalomkönyvtárat épít, amelyhez az AI-vállalatok díj ellenében hozzáférhetnek.
Az olyan AI-óriások, mint az OpenAI, Anthropic és Perplexity – amik korábban fizetős Forbes-tartalmakat is jogosulatlanul felhasználtak – közismert módon figyelmen kívül hagyják az internetes protokollokat. Ebből már több, nagy horderejű szerzői jogi per is kikerekedett, például a New York Times és a Dow Jones által indított ügyek.
De vannak médiacégek, akik a harc helyett az együttműködést választották. Az OpenAI például évente több mint 16 millió dollárt fizet a DotDash Meredithnek tartalmai licenceléséért. A Thomson Reuters legutóbbi negyedéves jelentésében pedig már 33 millió dolláros éves bevételt mutatott ki AI-tartalomlicenc-megállapodásokból.
Új technológiák a kiadók védelmében
Burhan Hamid, a Time technológiai igazgatója elmondta, hogy a TollBit segített több információt nyújtani arról, hogy milyen botok próbálnak hozzáférni a tartalmukhoz. A Time egyike annak a 400 vállalatnak, akik TollBit-et használnak.
Az AI-világ vezetői, például az OpenAI vezérigazgatója, Sam Altman, és a Google vezérigazgatója, Sundar Pichai elismerték annak szükségességét, hogy új módszert találjanak a tartalomkészítők megfizetésére az AI-korszakban. Altman például mikrofizetéseket említett lehetséges megoldásként a New York Times’ DealBook Summit rendezvényén.
A ProRata vezérigazgatója, Bill Gross egy olyan rendszert fejlesztett ki, amely az AI által generált válaszok tartalom-felhasználásának arányában osztaná el a bevételt.
A TollBit platformján az AI-vállalatok elérhetik a kiadók archívumait, kizárva azokat a tartalmakat, amelyekre a kiadó nem rendelkezik joggal. A TollBit automatikusan átirányítja a webes robotokat egy figyelmeztető oldalra, ami közli, hogy nem férhetnek hozzá a tartalomhoz. A cég tranzakciós díjat számít fel, és egy licencelt adatpiacot kínál az AI-vállalatok számára.
A ProRata pedig saját keresőmotort indított, a Gist.ai-t, amely kizárólag licencelt tartalmat használ, és jelentéseket készít a kiadóknak arról, hányszor szerepelt a tartalmuk egy-egy chatbot válaszában.
Ezzel egyidejűleg a ScalePost a videós és audió tartalmak AI-felhasználásának elősegítésére is összpontosít, miközben eseményeket szervez, ahol a kiadók és az AI-fejlesztők találkozhatnak.
Miközben ezek az új kezdeményezések ígéretesnek tűnnek, a tartalom árának meghatározása továbbra is kihívást jelent. Ahogy Patrick Hainault, a Fast Company és az Inc kiadója megfogalmazta: „Az árképzés még a legjobb napokon is sötét művészet, és ebben az új világban rengeteg próbálkozásra és hibázásra lesz szükség.”
