Vajon elkezd-e akár egyetlen fiatal is szendvicset sütni a társainak, ha annyi alapjövedelmet kap egy héten át, hogy vígan megélne belőle? A Liska-modell tesztelésére életre hívott kísérlet szerint igen. A Műegyetem szakkollégistái minden második nyáron arra keresik a választ nyaralás közben, hogy a kapitalizmus és s szocializmus elemeinek kombinálására épülő, az elképzelések szerint önfenntartó modell a gyakorlatban is életképes-e.
Nem éppen mindennapi élmény, ha egy egyetemi nyári táborba dél körül betoppanunk, és arról beszélgetnek a résztvevők, hogy mit és mikorra éri meg leginkább főzni. Megállapodtak abban is, hogy nem az a lényeg, hogy jó legyen, hanem hogy minél előbb elkészüljön. Logikus üzleti megfigyelés: a megéhező diákok nem fognak a táborból máshova menni ebédért, a gyorsan elkészülő egytálétellel járnak a legjobban. Egyébként finom is volt.
Ez nem egy hétköznapi tábor jártunk, hanem a LisKaLand. A Budapesti Műszaki Egyetem diákjai minden második évben olyan nyaralást szerveznek, ahol a Liska-modellt a gyakorlatban is kipróbálhatják. Idén hetvenen voltak.
Liska Tibor közgazdász 23 éve halt meg, de forradalmi ötlete egy sajátosan működő gazdaságról még ma is izgatja a diákokat. Fél évszázada még csak tudományos-fantasztikus elképzelés volt, hogy számítógépekkel egy egész gazdaság működését modellezni és követni lehessen, ma már ez gyakorlatilag megvalósult. A tervgazdaságban is megirigyelhették volna, ahogy a modern globális nagyvállalatok működnek: öt évre előre megtervezik minden alkatrész egységárát, az eladni kívánt termékeket, a munkatársak számát és bérét. De a gazdaság irányítása rengeteg szervezéssel és munkával jár. Ehelyett Liska Tibor egy olyan rendszerben gondolkodott, amelyben nincs szükség tervezésre és irányításra, hanem azt a piaci folyamatok tartják egyensúlyban.
Bárt nyitni mindig jövedelmező
Liska elméletében nincsen állami és magántulajdon, helyettük egy önszabályozó rendszer van, ami – szerinte – hatékonyabb és igazságosabb. Nincs például adó és más állami sarc. Az állam nagyjából olyan szerepet kap, mint egy focimeccsen a bíró, a szabálytalanságokat büntetheti, de nem változtathat a szabályokon.
A gazdálkodás alapja pedig az önszabályozó vállalkozói rendszer. Azé a vagyon, aki azt a legjobban tudja működtetni. Az működtetheti a vállalkozásokat, aki a legnagyobb befizetést vállalja a társadalmi örökség számlára. A vállalkozók az előző generációtól örökölt tőkét hasznosítják, egyszerre növelve saját vagyonukat és a társadalom tőkéjét. Az lehet tulajdonos, aki a legnagyobb örökséget hagyja, de míg él, ő használja a vagyont, amit megtermel.
Lógsz vagy dolgozol?
De hogyan is néz ki ez egy tábor esetében? A vállalatokat itt a büfé, a konyha, a szálláshely, a mosogatás és a sportszer-kölcsönző jelentik. A résztvevők pedig eldönthetik, hogy vállalkozók, munkavállalók vagy éppen csak az életet élvező táborozók szeretnének lenni.
Kezdetben mindenki ugyanannyi pénzt kap, amit ÖKI-nek neveznek. Árverésen lehet a vállalkozások jogát elnyerni: lehet kávézót, mosogatót vagy konyhát indítani. A vállalkozók a tulajdonjogért cserébe díjat fizetnek, amit az árverésen kialkudott ára alapján határoznak meg. A beruházáshoz hitelt is fel lehet venni. A kereslet-kínálat gyorsan kialakítja az árakat és ez alapján már a bérek is adottak lesznek.
A Liska-modellben mindenkinek két számlája van: az egyik az örökség számla – erről nem lehet felvenni a pénzt, ez a társadalmi teljes vagyon ráeső része. És mindenkinek van magánszámlája is. Az „állami részvény” értékét itt a táborozók és a szponzorok pénzén megvett étel, ital és a szállás adja. A vállalkozások üzemeltetőit árverésen keresik meg, a megvásárláshoz pedig hitelt is fel lehet venni.
De mitől igazán hatékony a rendszer? Senkinek nincsen örökre szóló tulajdona. Minden vállalkozásnak van egy becsült ára, ennek egy adott százalékát kell járulékként befizetni. A becsült ár az árverésen alakul ki. De később bárki kivásárolhatja a vállalkozót, ha vállalja, hogy jobban működteti azt, többet fizet be a köz javára. A vállalkozónak érdeke minél magasabbra értékelnie a cégét, de ekkor magasabb járulékot is kell fizetnie. A járulékok pedig azt biztosítják, hogy növekedjen az összes jövedelem, ebből lehet kamatként kifizetni az alapjövedelmet.
A grillező vállalkozók
Ha magasabb áron veszi át valaki a vállalkozótól a cégét, mint amennyiért ő vette át, akkor az így megtermelt érték már akkor is neki kamatozik, ha eladja a cégét: ezt az összeget hozzáadják az örökösödési számlához – amiről nem lehet pénzt levenni, de a gazdasági növekedés arányában ez után fizetnek kamatot. Tehát ha valaki jól gazdálkodik, akkor egész élete végéig élvezheti a gyümölcsét.
Plánk Anita főszervező elmondta, hogy minden évben tökéletesítenek a rendszeren, mert kisebb-nagyobb problémák mindig akadnak. A táborban a szállás is természetesen vállalkozási alapon működik, és idén a liciten a hoteleket elnyerő vállalkozók irreálisan magas árat kértek a szobákért. Mivel ezt senki nem akarta kifizetni, „népfelkelés” alakult ki, és a szervezők kérésére a szállásadók csökkentették az árakat, így tulajdonképpen állami beavatkozás segített.
Egyébként meglepően stabilan működik a rendszer, nem alakulnak ki nagy vagyoni különbségek. A modell kapcsán az egyik kritika, hogy mi lesz azokkal, akik nem akarnak vállalkozni? A tapasztalatok abból a szempontból is érdekesek, hogy ez egyáltalán nem gond, sőt! A működéshez nem csak a dolgozókra, de az alapjövedelmet költő, szolidan élő tagokra is fontos szükség van. Közel húsz diák döntött így idén, ők a kikapcsolódást, a strandolást és a napozást választották.
Mindenki tudja, kinek mennyi pénze van
A játékban van központi bank is, ahol minden adás-vételt rögzítenek, és a készpénzt a számlára lehet felírni. Egy hét után az nyer, akinek a legtöbb pénze van. Nem csak a pénzek elszámolását segíti a bank: a szoftveren vezetett számlákat és tranzakciókat mindenki látja, mindenki pontosan tudja, hogy kinek mennyi pénze van. Ez a teljes átláthatóság biztosítja a tiszta piaci viszonyokat és a csalás kizárását – ennek a való életben is fontos szerepe lehetne, fontos bizalomerősítő hatása is van.
De nem csak mostani, hanem régi diákok is részt vettek a Liska Tibor Szakkollégium táborában. Közülük többen tanácsadó cégeknél dolgoznak, és mindennapi munkájuk során is látják, hogy a modell elemeit igen is lehetne használni. Például a szűkös erőforrások elosztására hatékony lehet a felbecsülés és aukció, illetve a kötelező átadás gondolata. Ha csak a céges tárgyalókat az alapján osztanák el egy irodában, hogy a részvevők mennyit hajlandók fizetni érte, akkor csökkenhetne az elosztással töltött idő. Ha egy nagyon fontos megbeszélés miatt egy osztály gondba kerülne, akkor biztosan hajlandó lenne magasabb áron kivásárolni a másikat. De akár az erőforrások elosztása is jobban megoldható lenne a projektek között.
Buli is van
Liska eredeti modelljében nagyon kis szerepet szánt az államnak, csak a piaci versenyhez szükséges legfontosabb viszonyok megteremtését. De kiderült, hogy nagyon fontos a szabályozás: például mit csináljanak a szervezők azzal a táborlakóval, aki talált egy talicskát, és azzal kezdett vállalkozni? Végül hagyták őt is dolgozni – de mivel a közösségi vagyont gyarapította az új eszköz, liciten kellett megküzdeni érte. A talicska egyébként hasznos eszköznek bizonyult, az éttermek és bárok tulajdonosaitól a cipekedést vette át egy fiatal. Meglepően hamar felmerült a versenyhivatali funkciók fontossága: szinte sose volt olyan év, hogy ne próbálkoztak volna a versenyzők a kartellel. Ilyenkor a szervezőknek kell a gazdasági versenyhivatal szerepét átvenni, és lefülelni őket – akár az árak megszabásával.
Az idei versenyt Korbely György nyerte, ő éttermet és büfét is üzemeltetett. A második helyezett Weeber Kolos a nem túl népszerű mosogatás mellett a szállításokat szervezete meg. Széles Viktória szállásadóként a harmadik helyet szerezte meg.
