Napjaink egyik leghíresebb tévés sorozata a Trónok harca, amelynek története rendkívül hasonlít a több mint harminc évig tartó, az angol királyságot feldúló rózsák háborújához. Ugyanakkor nem csak a történelem, hanem az üzleti élet is hozhat kísértetiesen hasonló helyzeteket, ahol a trón megszerzése érdekében mindenre hajlandóak az ellenfelek. Ilyen a horvát Agrokor holding esete, amely felkavarta a horvátok és az oroszok szunnyadó harci kedvét.
A vállalat a legnagyobb horvát cégcsoport, amelynek árbevétele eléri az ország éves GDP-jének durván 15 százalékát és harmincezer helyi munkavállalónak biztosítja a megélhetését, sőt, még közel ennyit alkalmaz a balkáni leánycégeinél. Számos vállalat tömörül a hatalmas holdingba, kezdve a Magyarországon is népszerű Jana ásványvíz gyártójától, a Ledo jégkrémen keresztül, a Konzum néven futó helyi élelmiszerláncig. Az Agrokor megfeneklését a szupermarket-hálózat túlzott terjeszkedése és az ezzel párhuzamosan végbemenő szállítói tartozások felgyülemlése okozta. A tavasszal publikált adatok alapján a vállalatcsoport teljes adóssága – beleértve a szállítókat, bankokat és minden más hitelezőt – meghaladta az 5,2 milliárd eurót, amely nagyobb, mint a magyar gyógyszercég, a Richter piaci kapitalizációja.
A pánikból leggyorsabban az orosz Sberbank ocsúdott fel, amelynek ekkorra 1,1 milliárd euróval tartozott az Agrokor. Ilyen hatalmas hitelt egy vállalathoz kihelyezni nem hétköznapi döntés, hiszen a hitel mértéke eléri a gigabank éves profitjának 15 százalékát.
Egy ehhez hasonló manőver külpolitikai, stratégiai lépésként sokkal racionálisabb, mint pénzügyi döntésként.
Az Agrokor központja, a zágrábi Cibona-torony.
Az oroszok kríziskezelési javaslata nagyon egyszerű volt. A bank hajlandó tovább finanszírozni a működést, viszont cserébe az általa biztosított hitelek minden más hitelezőnél korábban kerülnek visszafizetésre, vagyis „szuper szenior” státuszt kapnak. Ettől a nagylelkű ajánlattól annyira megijedt a horvát kormány, hogy április elején egy rohamtempójú törvénnyel megfosztotta trónjától az alapító Ivica Todorić-ot és családját és helyettük az állami megbízott, Ante Ramljak vette át a vállalat irányítását. Így egy gyors manőverrel
átmenetileg kibújtak az orosz medve ölelő karjaiból,
de ahhoz, hogy hosszú távon ne jelentsen továbbra is rendszerszintű kockázatot a vállalat, a holdingot nem csupán fel kell darabolni, hanem friss finanszírozást is találni kell.
És akkor megjelennek az amerikaiak
A likviditási problémát az amerikai Knighthead oldotta meg, amely érdekes módon pont csődközeli vállalatok átalakítására specializálódott és boldogan együttműködött a horvát állammal, amennyiben megkapja pont ugyanazokat a feltételeket, amelyet az oroszok korábban kértek. Bár ezzel szinte minden érintett hitelező érdekét figyelmen kívül hagyta az állam, a Knighthead megkapta a szuper szenior státuszt. Kezdetben a Knighthead a kötvényesek érdekképviseletével volt megbízva, viszont az általa javasolt konstrukció nem tette lehetővé, hogy a kötvényesek is részesüljenek az így szerzett előnyből.
Így jelenleg két fő csoportra bomlik a küzdő felek tábora: egyikben a horvát állam és az általa védett helyi beszállítók, munkavállalók valamint az amerikai Knighthead van, miközben a másik oldalon az orosz bankok gyűjtik össze erőiket.
Egyetlen csoport van, aki csak kapkodja a fejét és nem tudja, igazából melyik oldalon is áll, másképp fogalmazva azt se tudja van-e bárki is az ő oldalán. Ezek a kötvényesek.
A kötvény árfolyama névérték fölött forgott az év elején, majd a pánik során a névérték 16 százalékára esett, köszönhetően annak, hogy a megbízott állami biztos felhívta a befektetők figyelmét, hogy lehetséges, hogy a korábban publikált jelentések nem fedik a valóságot. A képet tovább színezi, hogy a jelenlegi horvát pénzügyminiszter Zdravko Marić az Agrokor pénzügyi csapatát erősítette múlt évig, így amennyiben az újonnan felkért PWC szándékos hibát talál a könyvelésben, felmerülhet Marić és egyben a kormány felelőssége is.
Mi lesz a kötvényesekkel? Három fő kérdés határozhatja meg a kötvény jövőbeli árfolyamát:
- Meghamisították-e a könyvelést?
- Mennyi eszköz tűnt el december óta?
- Piaci vagy haveri alapon értékesíti az állam a cégcsoport egyes részeit?
Látható, hogy közel sem rózsás a kötvényesek helyzete és nincs olyan szereplő jelenleg, akinek érdeke lenne szövetségre lépni velük, így a kötvény árfolyam is nagyon széles sávban szóródhat – függően attól, melyik forgatókönyv valósul meg.
Termézszetesen borászatai is vannak a cégcsoportnak – a nyugalom csalóka, inkább vihar előtti csend. Fotó: Agrokor
A jelen állás sehogy sem kedvez az oroszoknak se. Az új amerikai vezetés erősíti régiós jelenlétét főként Romániában és Lengyelországban, miközben az oroszok a többi országban igyekeznek gazdasági és politikai befolyásukat növelni.
Az oroszoknak ezért is fájó, hogy a horvátok ilyen keményen ellenállnak és Ukrajnával ellentétben itt most az „önkéntes” katonai csapatok nem rendezhetik villámgyorsan a vitás kérdést.
Jobb lehetőség híján, a Sberbank megpróbálta jogi úton megtámadni a Knighthead akcióját, de a horvát bíróság nem meglepő módon a horvát kormány által pártolt fél kedvére döntött. Ezek után szükséges lépés volt a Sberbanktól, hogy a várható veszteségeikre 100 százalékos céltartalékot képeztek. Ez az óvatosság sokakban azt a téves benyomást keltette, hogy az orosz medve elengedte a történetet és behúzva fülét farkát, visszakullogott Moszkvába. Tény, hogy jelenleg az orosz bankok a sok éven át elhúzódó pereskedésen kívül nem sok mindent érhetnek el. Ugyanakkor szinte kizárt, hogy ennyiben hagyják a helyzetet. Sokkal inkább lehetséges, hogy a vihar előtti csend szemlélői vagyunk éppen.
Tunkli Dániel, vezető elemző, Concorde Értékpapír Zrt.
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tajgai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
