Hat láb, két szív, egy büszkeség, szól a Hard Dog Race mottója, a verseny után viszont inkább úgy érzi az ember, mintha egy helyett hat szív dübörögne a mellkasában, útközben pedig elveszítette volna az egyik lábát. A Hard Dog Race harmadik éve rendez embert (és kutyát) próbáló akadálypályás futóversenyeket kutyáknak és gazdáiknak, időközben már több külföldi piacra is beléptek.
„Ronin speciálisan robbanószer-keresésre lett kiválasztva. Félig-meddig mentett kutya volt, tíz–tizenegy hónaposan került hozzám. Ma már boldog kanapékutya.
Ha egyszer írok egy könyvet az életéről, az lesz a címe, hogy Kenneltől a kanapéig Afganisztánon át.”
Púza András már bőven elmúlt harmincéves, amikor csatlakozott a Magyar Honvédséghez. Előtte sok helyen megfordult, dolgozott többek között bárpultosként, kidobóemberként, ipari alpinista favágóként, volt hanglemezboltja és takarított állatkereskedést. „Erre mondják, hogy akasztott még nem voltam.”
A hivatásos „kutyázás” útján a Leczki Sarolta vezette Pannon Kutyás Kutató-Mentőcsapat indította el, ahova 2006-ban csatlakozott önkéntesként. Az egyik csapattársa kutyavezető tűzszerészként dolgozott a seregben, a lány rengeteget mesélt neki az Afganisztánban töltött időkről. András érdeklődését felpiszkálta a hadsereg, elment egy toborzónapra. „Aztán arra ébredtem, hogy egyenruhában vagyok – meséli. – Mindig is volt bennem egyfajta militáns jelleg. A feleségem mondta is, hogy én már azelőtt katona voltam, hogy a Honvédséghez kerültem volna.”
A Honvédségnél kutyavezető tűzszerész beosztásban volt, Ronin nevű belga juhászkutyáját direkt erre a célra választotta maga mellé. Élesben dolgozni először Pápán, a Honvédség Pápa Bázisrepülőterén kezdett el, az ottani speciális tűzszerész-szolgálatnál, nem sokkal később pedig Roninnal együtt Afganisztánba helyezték hét hónapra.
Az Afganisztánban töltött időről András keveset, de szenvedéllyel mesél.
„Magával ragadott az egész légkör, a bajtársiasság, ami a tűzszerészetnél volt. Szerencsés helyzetben voltam, mert nagyon jó csapatba kerültem. Számít az, ki van az oldaladon, nagyon nem mindegy, kivel laksz egy konténerben hét hónapig. Szerettem kint lenni.”
András és Ronin Afganisztánban / Fotók: Púza András és Varga Erika
Hol a kutyám?
Hobbiszinten közben egyre több akadálypályás futóversenyt próbált ki. 2014-ben épp az egyik ilyen versenyen kúszott-mászott, amikor bevillant a gondolat: tök jó ez az egész sárban fetrengés és rohangálás, de hol van Ronin? „Egy igazi kutyásnak mindig ez az első kérdése: De hol a kutyám?”
Már a pályán elkezdett agyalni, hogy hogyan lehetne kutyakompatibilissé tenni az akadályokat. Hazaérve vadul jegyzetelni kezdett, és megkezdte a piackutatást. Hosszú heteket töltött a képernyő előtt, de ahhoz hasonló versenyt, ami az ő fejében megfogalmazódott, nem talált. Belefutott ugyan egy amerikai kutyás versenybe, de az kiképzett kutyákra volt kitalálva, klasszikus őrző-védő feladatokat kellett elvégezniük. András viszont azt szerette volna, ha az általa kitalált versenyen minden (jól szocializált, nem agresszív) kutya részt tudna venni.
Közben 2015-ben leszerelt. A semmibe ugrott ki, nem tudta, hova megy, mihez kezd majd. Magánbiztonsági cégeknél helyezkedett el, közben a kezdeti ötletmorzsából szép lassan terv lett, egyre kidolgozottabbá vált a kutyás akadályfutás. Az első verseny időpontját végül 2016. október 1-re tűzte ki. Az eseményt egy barátja sportegyesületének keretében szervezték meg, a Hard Dog Race mint kft. 2016 év végén jött létre.
Ronin, a boldog kanapékutya és András / Fotók: Sebestyén László
Az első verseny baráti összefogás volt, sokan nem piaci áron vállalták be a munkát, volt, aki csak jófejségből szállt be segíteni. „Volt olyan, akinek épp volt két szabad órája, kiugrott a pályára, levert két cölöpöt, és már ment is, így kell ezt elképzelni. Ebből a csapatból alakult ki az a gárda, aki most nálunk dolgozik.” A HDR állandó csapatában most 3 ember van: András az egyetlen hivatalos alkalmazott, a többiek alvállalkozók.
2017-ben már újabb távot is bevállaltak: a 6 kilométeres Base mellett megjelent a 12 kilométeres Wild is. A nehéz terep mellett (a versenyek helyszíne egy piliscsév melletti motorcross-pálya) a Base-en körülbelül 16, a Wildon 22 akadály várja a kutyás versenyzőket, ezek között van lépcsőzés, súlymellényes futás és rengeteg sárban kúszás-mászás is.
A biztonságra nagy hangsúlyt fektetnek. A verseny előtt a szervezők csekkolják a kutyák viselkedését és oltási könyvét, az akadályokat pedig mérnökökkel vizsgáltatják meg, hogy kellőképpen stabilak-e.
Az akadályokat ki lehet hagyni (például ha a kutya nem tud vagy nem akar teljesíteni egy akadályt), ebben az esetben 30 guggolással kell kiváltani a teljesítésüket. „Indulnak nálunk nagyon tökös gyerekek, akik tényleg terminátorok: katonák, rendőrök, kommandósok. Tudatosan úgy van kialakítva a pálya, hogy mindenki, még őket is megfogja, hogy ne lehessen belesétálás nélkül lefutni. Az az elvem, hogy mindenkinél legyen minimum egy olyan pont, amikor szidja az anyámat.”
Egy seggel nem lehet száz lovat megülni
A kezdetekkor a szponzorkeresés volt az egyik legkeményebb dió. András volt, akit már 2015-ben megkeresett a több mint 160 cégből álló listájáról. Az első versenyhez végül négyen adták a nevüket: a Zoetis Magyarország, a Julius K9, a Sinb kennelgyártó és a Hill’s kutyatáp forgalmazója. „Nagy dolog volt tőlük, hogy bevállalták, mert nem tudtam ígérni nekik semmit, hogy hány nevező lesz. Egy ismeretlen rendezvényre hívtam őket, egy A4-es lapra írt vízióval mentem oda.”
Ronin időközben egyik lábát elveszítette – nem Afganisztánban, hanem rákban
Közben piacra léptek más országokban is: Lengyelországban már tavaly is rendeztek versenyt, idén megjelentek Csehországban. Megkezdődtek az előkészületek a 2019-es németországi és szlovén versenyhez is, és vannak érdeklődők Spanyolországból, Portugáliából Romániából, Görögországból, Ausztráliából–Új-Zélandról és az Egyesült Államokból.
„Egy cégnek két veszte lehet: a túl lassú és a túl gyors növekedés. Mi most tudatosan fogjuk vissza a növekedést. Nem véletlen a régi magyar mondás: egy seggel nem lehet száz lovat megülni. Ha akarnám, jövőre 5–6 új országban rendezhetnénk versenyt, de nem vagyok ennek a híve. Nem mehet a minőség rovására az, hogy még többet akarunk. Tudomásul kell venni, hogy gyerekcipőben járunk még.”
A lengyelországi versenyt a magyar csapat szervezi, a többi külföldi HDR-t franchise-rendszerbe szervezték ki. A magyar csapat alapvetően a know-how átadásáért és a pályaépítésért felel, de az együttműködés ennél sokkal szorosabb, ahogy András fogalmaz, „együtt sírnak, együtt nevetnek” a partnerekkel.
„Egy ilyen versenyt nem lehet kézikönyvből leszervezni. Ez attól HDR, hogy mi is ott vagyunk. A franchise-rendszer alapja az, hogy elvárom, hogy aki Hard Dog Race-t akar szervezni, az jöjjön el egy versenyre, fussa le, sarazza össze magát. Amíg ez nem történik meg, addig senkivel nem állok szóba.”
A cseh partnerükkel a tavaly őszi lengyelországi verseny után, a zuhogó esőtől és a vizes akadályoktól csurom vizesen, a sátorban dideregve csaptak egymás kezébe. „Előtte néhány héttel írt nekünk egy levelet egy profi kutyakiképző, saját kutyaiskolát vezető cseh lány, hogy szívesen rendezne Hard Dog Race-t Csehországban. A lengyelországi verseny 300 kilométerre volt a lakhelyétől, mondtam neki, hogy üljön be a kocsiba, a pályán találkozunk, beszéljünk, ha lefutotta. Fülig sárosan, 8 fokban fogtunk kezet a verseny után a sátorban. Ugyanezt mondtam annak a srácnak, aki Ausztráliából keresett meg: rendben, gyere ide, fusd le. Ausztráliából?, kérdezte. Onnan, öcsém, Ausztráliából.” Az országok bővítése mellett új távokon is dolgoznak, tavaly bevezették a 2 kilométeres Juniort, 2019-ben pedig érkezhet a 22–24 kilométeres Brutal is.
Arról, hogy András és háttérből figyelő tulajdonostársa pontosan mekkora összeget fektetett a cégbe, András annyit árul el, hogy kétszámjegyű milliós tételről van szó. „Tudtuk, hogy ez nem egy háromperces történet lesz, hogy számolni kell azzal, hogy az első időszakban a cég még veszteséges lesz. Keményen dolgozunk, hogy a következő évek már nyereségesek legyenek.
A pénz, az egy dolog. Nem ez a lényege az egésznek, hanem az akarat, a hit, az az emberfeletti fizikai és lelki munka, ami ebben benne van, az számít. Most, ebben a pillanatban például az IT fejlesztő és a rendezvényszervező a nyaralás alatt egyeztet, mert technikai problémák adódtak a cseh nevezés megnyitása előtt. Ezeket nem tudod pénzben kifejezni.
A Hard Dog Race-t az ember nem a pénzért csinálja, szerelmesnek kell lenni az ötletbe. Alapkritérium nálunk, hogy egy kicsit hülyének kell lenni.”
