Egy bécsi és egy New York-i magángyűjtő Zsolnay-kincseit árverezi el november 8-án a Virág Judit Galéria. Olyan egyedi darabok is kalapács alá kerülnek, amelyek annak idején a nagy világkiállításokra készültek, és Magyarországon nem is lehetett őket eddig látni.
Miközben a pécsi Zsolnay Manufaktúra az utóbbi években majdhogynem áldozata lett a politikai és gazdasági csatározásoknak, Budapest szépen lassan a nemzetközi Zsolnay-kereskedelem fővárosává vált. Az elmúlt 15 évben megindult a Zsolnay-kerámiák visszaáramlása Magyarországra, és a nemzetközi rangú kollekciók nagyobb része ma már itt található. A Virág Judit Galéria tavaly rendezte meg a világ első Zsolnay-aukcióját – az esemény megmozgatta a kollekciótulajdonosok fantáziáját, és most két fontos gyűjtemény birtokosai jelentkeztek, s ajánlották fel a kerámiájukat a mostani aukcióra.
Az egykor kisszériában készült vázák, falitálak, virágtartó edények és plasztikák, amelyeket csütörtökön elárvereznek, szakszóval a nemzetközi kerámiapiac csúcsragadozóinak számítanak.
„A 70 tétel legalább egyharmada rendkívüli ritkaság, efféle műtárgyak 15-20 évente, vagy leginkább soha nem kerülnek elő” – jelzi az aukció különlegességét Törő István, a Virág Judit Galéria ügyvezető igazgatója, a Zsolnay-kerámiák szakértője. – A Zsolnay-gyár annak idején hiperreprezentatív célból, világkiállításokra készített kisszériás alkotásokat, amelyeknél az ár nem számított: az előállítás költsége soha nem jött vissza, általában a világkiállítások után negyedáron keltek el.”
A Zsolnay-gyár a 20. század elején Európa egyik vezető kerámiaüzeme volt, és társadalmi presztízst jelentett Zsolnay tárgyat birtokolni. A kis szériában gyártott díszvázák a legszebb ajándéknak számítottak, nemcsak a monarchia területén. A világháború és az államosítás nyomán aztán a cég visszaszorult a magyar piacra, és csak a hetvenes években vált újra divattá a szecesszió gyűjtése. A Zsolnay vázák luxus használati tárgyakból antikvitásokká nemesedtek, értékük és áruk felszökött.
Anonim gyűjtő
A mostani aukcióra egy bécsi és egy New York-i gyűjtő hozta el a remekműveket. Az amerikai, anonimitást kérő, 1956-ban Magyarországról New Yorkba disszidáló tulajdonosnak a személyes vágya volt, hogy a tárgyai visszakerüljenek az óhazába. „A hetvenes évek elején egy New York-i antikvásáron a kezembe vettem egy vázát, amelynek tetszett a színe és a formája. Amikor megfordítottam és megláttam a talpán a Zsolnay feliratot és felfogtam, hogy egy darab Magyarországot tartok a kezemben, végtelenül elérzékenyültem, a szívembe nyilallt az emigráns lét minden keserűsége” – vallotta névtelenül a gyűjtemény tulajdonosa, akinek családja 2010 után kezdett visszaköltözni Magyarországra.
A bécsi Friedländer-gyűjtemény pedig az egyik legjelentősebb Zsolnay-kollekció Európában, és az örököse most úgy gondolta, hogy a műtárgyegyüttes itt kaphatja meg a legnagyobb figyelmet.
Az egymást jól kiegészítő két gyűjteményben számos nemzetközi rangú remekmű szerepel, így ha valakinek november 8-án a Kongresszusi Központban az az ötlete támadna, hogy egyben vásárolja meg az aukció anyagát, akkor
kollekciója a világ tíz legfontosabb magángyűjteményének egyike lehetne.
Törő István ezzel együtt úgy látja, inkább többen, várhatóan összesen 20-25-en, részletekben fogják leütni a tételeket. Biztosan lesznek külföldi érdeklődők is, hiszen a műtárgyak nemzetközi hírűek.
A csütörtöki aukció öt legértékesebb Zsolnay-tétele:
Váza pipacsokkal, 1899
Kezdőár: 4 millió forint / 12 308 euró, becsérték: 8-10 millió forint
Virágtartó edény zsákmányára lecsapó sas panorámaképpel, 1902
Kezdőár: 3 millió forint/9 231 euró, becsérték: 6-10 millió forint
Váza paradicsommadaras díszítménnyel, 1911
Kezdőár: 3 millió forint / 9 231 euró, becsérték: 5-7 millió forint
Váza, papagájjal, 1909
Kezdőár: 1,6 millió forint / 4 923 euró, becsérték: 3-4 millió forint
Bacchus-gyümölcstál, 1909
Kezdőár: 1,2 millió forint / 3 693 euró, becsérték: 2,2 -3 millió forint
