Balogh Levente a Szentkirályi ásványvíz alapítója Miskolcon, a Forbes Roadshow-n arról beszélt, hogy még nem adta fel álmát: magyar multit hozzon létre, csak várjuk ki a végét. Beszélt az indulásról, Micimackó-árusításról és a gyerekpezsgő-bizniszről is. A marketinget újra saját kezében tartja. Balogh Leventével részletes interjút készítettünk korábban, ez 2015. júniusi lapszámunkban olvasható.
Balogh Levente, a Szentkirályi ásványvíz alapítója, mostanra a közép-európai CEMW holding elnöke és kisebbségi tulajdonosa csütörtök délután Galambos Mártonnal, a Forbes főszerkesztőjével beszélgetett a Forbes Roadshow-n a Lillafüred Palotaszállóban.
Levente szerint nem igaz, hogy a Szentkirályit megvették, mert egy olyan holdingba kerültek be a Theodórával együtt, amit együtt alapított egy olasz családdal, és bár most kisebbségi tulajdonos, de ő a cég elnöke, a Szentkirályi és a Theodora márkájának felügyelete is a kezében van. “Próbálok két szívvel gondolkozni” – mondta arra, hogy már két ásványvízzel is kell foglalkoznia. “Nagy álmom volt, hogy egy tradicionális, nagy márkát meg tudjak szerezni, Theodora pedig idén lesz 110 éves, utolsó nagy magyar nemzeti ásványvízmárka” – mondja.
Mostanra a magyarországi piacon 38 százalékos a részesedésük, a prémium ásványvízpiacon közel kilencven – jelentette ki. Közép-Európában is a legnagyobbak között vannak, évi 400 millió literes termeléssel. Levente azt mondja, nem adta fel az álmát, hogy magyar multit építsen. “Várd ki a végét” – mondta a felvetésre, hogy ez az összeolvadással mégsem sikerült.
“Tanulom a kapitalizmust” – mondja arra a kérdésre, mivel foglalkozik most. Levente szerint a Szentkirályi egy ponton túl nőtt rajta, a munkaidejének nagy részét a működéshez kötődő feladatok kötötték le, nem tudott fejlesztéssel foglalkozni. A váltással viszont át tudta adni a mindennapi irányítást: “a multik nagyon jók ebben”. Előny még, hogy hitel nélkül tudtak fejlesztésre költeni, Kékkúton és Szentkirályon 1,6 milliárdot.
A marketinget viszont újra saját kezében tartja. “A külföldi marketinges furcsa dolgokat rakott le az asztalra. Vannak olyan magyar fogyasztói szokások, amiket tudomásul kell venni a nyugati menedzsereknek is”. Ilyen eset volt példáiul a gazdaságilag racionális döntés, hogy a kupakokat egységes fehérben rakják a flakonokra. De a döntés nem jött be: a magyar fogyasztók továbbra is keresték például a rózsaszín kupakos vizeket. Vagy a Theodórát megpróbálták zöld flakonban eladni – de mi itthon ebben ecetet keresünk, így újra kékkel dolgoznak.
A gyerekpezsgő bejött
Kevesebben tudják, de egy másik cégben gyerekpezsgőkkel is foglalkozik. Ezek nagyon jól mennek, de az eladások 95 százaléka külföldre, a világon mindenhova. Az itthoni piacon valahogy nem megy, de legalább könnyű szállítani, kicsi, mégis nagy értékű termék. A cégben három ember elintéz évi 6 millió üveges termelést és 6 millió eurós bevételt.
“Kicsi a létszám, kicsi a rezsi, kis darabszámokat elvállalunk. A nagy multik nem tudnak belépni, túl sokat gyártanak, mi 40-50 karaktert cserélgetünk, ez ilyen güzümunka, kicsit manufakturális piac” – magyarázza gyerekpezsgős sikerét-
Az alapterméket különböző rajzfilmfugrákkal teszi változatossá, ehhez a Warner Brostól és a Disney-től vett licencet. Utóbbi céggel 1993 óta kapcsolatban van: ő hozta be Magyarországra ez első Micimackó plüssfigurát.
“Miki Egérrel nem tudtunk mit kezdeni, a magyarok nem szeretik az egereket, mackós nép a magyar” – mondta a Disney-nek, aztán kapott is rá licencet, Hongkongban megvették az anyagot, Los Angelesben jóváhagyta a cég, itthon pedig eladták – amíg a többi Disney-figurát forgalmazó Martel nem jelentkezett Micimackó jogaiért is.
