Khalaf Ahmad al Habtoor a Közel-Kelet egyik legnagyobb, milliárdos cégbirodalmát építette fel, pedig szegény sorból indult. Miért szeretett bele Budapestbe és igaz-e, hogy meg akarta venni a Deák teret?
Az általános iskola hetedig osztályáig jutott, de ma már a világ egyik legvagyonosabb embere az emirátusi Khalaf Ahmad al Habtoor. A tulajdonában lévő budapesti Ritz Carltonból Al Habtoor Palace néven ultra-luxus szállodát akar csinálni igazi fényűző arab vendéglátással További nagy tervei is vannak Magyarországon: Törökbálinton 45 hektáron készül felépíteni saját házát körülötte pazar közösségi terekkel és létesítményekkel.
Az Al Habtoor Group az Egyesült Arab Emirátus és a közel-keleti térség egyik legnagyobb családi birodalma. Jelentőségüket érzékeltetendő: a csoport építette Dubai ikonikus 7 csillagos hotelét a Burj Al Arab-ot, van 17 luxusszállodájuk szerte a világban, ebből kettő Budapesten, az InterContinental és a közelmúltban nevet váltó Al Habtoor. E mellett az övék még Dorottya Udvar. Ezen túl jelentős érdekeltségei vannak az ingatlanfejlesztésben- és hasznosításban, valamint az oktatásban és a médiaiparban is. Khalaf Ahmad al Habtoor az Erzsébet téri egykori Ritz névváltásával és újrapozícionálása kapcsán csak a Forbes.hu-nak nyilatkozott, de hamar leszögezte, hogy nem szereti, ha különféle gazdaglistákon rangsorolják és az üzleti adatait firtatják, elégedjünk meg azzal, hogy a vagyona „valahol 20 milliárd dollár felett van”.
Az interjút a szállodájában szervezik számunkra, amikor éppen érkezem, véletlenül egymásba botlunk a hallban, ő – mint később kiderül – a szokásos reggeli sétájáról érkezik a kísérőivel. Szabadkozva mondja, hogy teljesen átfagyott, ezért még a beszélgetésünk előtt átmelegedne egy kicsit. Amíg várakozom szemügyre veszem a szálloda elegáns art deco stílusra hangolt berendezését, a nyitott világos, szellős tereket és a hallban elhelyezett kivetítőt, ahol sorra váltják egymást az ő és a család tagjait hagyományos arab viseletben mutató fotók. Van egy kedvenc utcára néző sarok, oda ülünk le, – ő a csak általa használt, masszírozó párnával kibélelt fotelbe. A még mindig átfagyott lábát tapogatva azzal indít, hogy lehet, hogy nem sportcipőben kellett volna a fagyos februári reggelen útnak indulnia.
Forbes.hu: Merre sétált a városban?
Khalaf Ahmad al Habtoor: Imádom Budapestet, nem is tudom megmondani, hogy hányszor voltam már itt az elmúlt több mint 20 évben, amióta ide járok. A város gyönyörű, az emberek kedvesek, olyan számomra mintha a második otthonom lenne. Most éppen egy hetet töltök itt és a családom egy része is itt van velem. Minden reggel 6-kor kelek, 7-ig reggelizem. Amikor itt vagyok, az a szokásom, hogy utána átsétálok a másik szállodámba, az InterContinentalba egy fél órára, ott iszom egy gyömbér teát, hogy felfrissüljek, aztán elsétálok a Parlamenthez, ott teszek egy nagy kört, majd visszajövök ide, hogy elkezdjem a teendőimet. Ha otthon vagyok, Dubajban, akkor séta helyett minden reggel egy órát teniszezek. Rabja vagyok ennek a sportnak, még akkor is játszom, ha otthon 50 fok van.
Balról a második Khalaf Ahmad al Habtoor, a hét elején leplezték le az egykori Ritz új nevét és logóját: Al Habtoor Palace néven működik tovább és a luxust is új szintre emelnék.
Ahol beszélgetünk, a korábbi nevén Ritz Carlton Hotel Budapest nevet váltott és már az Ön nevét viseli. A Ritz egy jól csengő brand szerte a világban a luxus fogyasztói szegmensben. Miért döntött ennek ellenére a névváltoztatás mellett?
Ha a vendéglátásról és a hotelbizniszról van szó, mi mindenkinél jobban értjük a dolgunkat. Ez a hotel, ami Budapest legjobb lokációjában, egy gyönyörű épületben van, 12 éve van a birtokomban, azóta hatalmas fejlesztéseket hajtottunk rajta végre. Ezt most még magasabb szintre szeretnénk emelni a szolgáltatások színvonalában. Otthon, az Egyesült Arab Emírségben, ha vendégeket fogadunk, akkor nagyon figyelünk rájuk, törődünk velük, ez alapvető filozófiánk. Itt is azt szeretnénk, hogy a vendégeink úgy érezzék, hogy megkülönböztetett, maximális figyelmet és törődést kapnak, bárhonnan is érkezzenek a világból. Sok nagyon jónevű és kitűnő hotel van, mindegyiknek más a üzletpolitikája, de mi nem ebben a hotelmenedzsment-színvonalban gondolkozunk a saját luxus hoteljeinkben, így ezután Budapesten sem. Itt teljesen újra akarjuk formálni a működésünket mindenben, például, hogy hogyan fogadjuk a vendéget, hogyan köszönünk el tőle, hogyan öltözik a személyzet. Ennek érdekében egy nagy csapatot hoztunk Dubajból a szolgáltatás minden területéről, hogy újratervezzék mindezt. Azt szeretnénk, hogy ha a vendég, még ha csak egy kávét rendel, akkor is úgy érezze, hogy fejedelmi kiszolgálásban van része. Az elmúlt 20 év alatt, mióta ide járok nagyon sok arab üzletember az én ajánlásomra érkezett Magyarországra, és várhatóan még több fog, a kedvükért átalakítjuk a konyhát is, hogy ne csak európai, hanem a mi tradicionális ételeinket is tudják itt fogyasztani.
Budapest egy modell, egy belépési pontot is jelent az Al Habtoor Group számára az ultra-luxus márkánk európai terjeszkedéséhez.
12 évvel ezelőtt az első itteni befektetése ez a szálloda volt. Egyáltalán miért esett a választása akkor éppen Magyarországra?
Valójában a tenisznek köszönhetem, hogy felfedeztem Magyarországot. Dubajban rendeztem egy profi női tenisztornát még 1998-ban, ahova a világ minden tájáról érkeztek versenyzők. Volt ott egy profi teniszezőnő is a családjával. Nagyon közvetlenek, barátságosak voltak, a családjaink is nagyon hamar közeli kapcsolatban kerültek egymással, oly annyira, hogy minden nap nálunk vacsoráztak a verseny időszaka alatt. Aztán utána Londonban volt dolgom, a magángépemmel repültem és útba ejtettem Budapestet, hogy hazavigyem őket.
Amikor megérkeztem a budapesti repülőtérre, teljesen lesokkolódtam: a reptér teljesen üres volt, valójában alig voltak repülők, csak néhány ember lézengett. Úgy éreztem, hogy itt semmi nincs az ég világon. Aztán a magyar család meghívott vacsorázni egy étterembe, ami kicsi volt és sötét, a város pedig depresszív, sehol egy üzlet. De a család – bár nem volt sok pénzük – nagyon nagylelkű és kedvesek volt.
Az egész valahogyan a gyerekkoromra emlékeztetett: szegénység, de a szívemhez közel álló melegség.
Utána többször jöttem Budapestre. Az egyik látogatásom során erre sétáltam a Deák téren, nézegettem, hogy mi ez az épület, mi van itt. Beléptem a szállodába, körbenéztem, félhomály volt, a függönyök behúzva, a személyzet szürke, unalmas ruhában. Atyaég, mi a fene ez? Nem volt hozzá közöm, de annyira zavart, hogy be vannak húzva a függönyök, hogy mondtam a személyzetnek, hogy szeretnék beszélni a szállodavezetővel. Jött, bemutatkoztunk egymásnak és én kérdőre vontam a függönyök miatt. Azt mondta, hogy azért vannak behúzva, hogy senki se lásson be. Hát uram, ez óriási tévedés – mondtam neki és kisétáltam. Aztán 2012-ben megvettem ezt az épületet, széthúzattam a függönyöket, kirúgtam az igazgatót és rengeteg pénzt költöttem az átalakításra.
Azóta megvette az InterContinental és Dorottya Udvart is. Magyarország egy kis ország, jelenleg éppen nem a legjobb gazdasági mutatókkal. Miért olyan vonzó Önnek, hogy már többedszerre ide fektessen?
Nem mindig a gazdasági adatok, mutatók az érdekesek. A legtöbb helyen a biztos, határozott megtérüléseket szeretem, de Magyarország ez alól kivétel, mert – ahogy mondtam – itt beleszerettem a helybe, az emberekbe, sok barátom van itt. Sok pénzt tudok máshol is keresni, a magyarországi jelenlét számomra érzelmi indíttatású, de persze szeretném, hogy üzletileg is jól menjenek az itteni érdekeltségeim.
Számomra fontos az is, hogy olyan országba fektessek, ahol egyrészt a barátságos emberek miatt, másfelől fontos nekem, hogy biztonság legyen, jó, hogy itt zavartalanul tudok egyedül sétálni az utcán. Ráadásul a magyar kormány nyitott kelet és nyugat felé, arra törekszik, hogy jó kapcsolatot kialakítson ki és üzleteket kössön bárkivel, ami megkönnyíti a dolgunkat.
Korábban úgy hírlett, hogy meg szerette volna venni a Deák teret? Erről már letett?
Ez is a teniszmániám miatt volt. Szerettem volna néhány teniszpályát építeni a szállodával szemben lévő parkban. Elmentem a kerületi polgármesterhez azzal, hogy alakítsuk át a teret úgy, hogy oda épülhessen egy teniszpálya is. Azt szerettem volna, hogy amikor itt vagyok, reggelente én használhassam a pályát, amúgy meg bárki. Minden fejlesztést, a fenntartást én fedeztem volna, szóval végül is nem megvásárlásról volt szó. Sajnos nem engedélyezték. Mondtam is a polgármesternek, hogy hát akkor köszönöm uram, spóroltam egy kis pénzt.
Egy másik fejlesztése viszont már csak a startpisztoly eldördülésére vár. Törökbálinton tervez egy nagyszabású luxus fejlesztési projektet. Erről megosztana néhány részletet?
45 hektáron tervezünk egy olyan ambiciózus, luxus színvonalú komplexumot, amit egy felső kategóriás transzfer helynek szánok a régióban. A szálláshelyek kialakítása mellett, szeretnénk létrehozni egy járóbeteg egészségügyi intézményt, egy nemzetközi iskolát, valamint sport és társasági klubokat, rendezvényhelyszínt. Létrehoznánk versenyek rendezésére alkalmas teniszpályákat is. Otthon, Dubajban 600 lovunk van, itt is létrehoznánk egy lovasközpontot egy lovas póló pályával együtt. Emellett pedig üzleteket, éttermeket, kávézókat létesítenénk. Az egész terület közepén pedig egy mesterséges tó lenne. Nem egy elzárt resortban gondolkodom, nyitott lenne bárki számára. Élettel szeretném megtölteni azt a területet, amelynek a csodájára járnak a régióból. (A látványtervek itt – a szerk.)
Ezen a telken fog felépülni a házam is, ahol magyarországi tartózkodásom ideje alatt lehetek majd. Vannak házaim Dubajban, van egy hatalmas ingatlanom Angliában, itt nyaranként 2-3 hónapot töltünk a családommal, Kairóban is van házam. Itt, Magyarországon szeretek lenni a saját szállodámban, de az még jobb lenne, ha a saját otthonomban tudnék megérkezni. Törökbálint Budapest szívétől mindössze 20-25 percre van, szóval ideális a helyszín.
A szerződést már aláírtuk a tulajdonossal, az első részletet ki is fizettük, a tervek már elkészültek. Most a különböző engedélyekre várunk. Az önkormányzat már jóváhagyta, a magyar kormány mindenben támogatja a törekvésünket, nagyon kedvesek, segítőkészek, de nagyon lassúak. Egy-két éven belül szeretnénk elindítani a beruházást.
Az önkormányzat reagált
Interjúnk megjelenése után az Al Habtoor Group pontosított, ahogy az önkormányzat is: a projektet egyelőre nem hagyta még jóvá a képvsielő-testület.
Van egy másik nagy, az Emirátusokhoz, az Eagle Hills köthető beruházás, ami itthon Mini Dubai néven híresült el és sok vita övezi. tervezi, hogy esetleg ebbe a projektbe is beszáll? (Az interjút azelőtt készítettük, hogy a kormány tudomásul vette, a főváros él az elővásárlási jogával, ezzel egyelőre lekerülhet a napirendről az óriásfejlesztés.)
Igen, ez a magyar kormány projektje, tudok róla természetesen. Az Eagle Hill-t is ismerem. Alapvetően nem szeretek partnerségben lenni senkivel, szeretem magam intézni a dolgaimat, mert jobb, ha nem veszítem el a barátaimat. Mindenkinek más a vezetési szemlélete, mi már a csapaton belül ismerjük egymás gondolkodását, bizalom van egymás iránt, transzparensen működünk. De várjuk meg, hogyan alakul aztán lássuk meg. Ki tudja.
A magyar nyelven is megjelenő életrajzi regényében részletesen ír a gyerekkoráról, a szegénységről, amiben felnőtt. Visszatekintve mit jelentett 50 évvel ezelőtt nincstelennek lenni az Emirátusokban, és ezzel az életkezdéssel, élménnyel ma mit jelent Önnek a pénz?
Az, hogy szegénységből indultam, sok motivációmat megmagyarázza. Egy kis, egyszobás kunyhóban éltem a szüleimmel és a testvéreimmel. Az apám ennek ellenére büszke ember volt, és amikor megkérdeztem, hogy van-e pénzünk valamire, mindig az felelte, hogy persze, hogy van, de én tudtam, hogy semmink nincs. Éppen csak arra futotta, hogy együnk, sokszor éppen azt, amit az állataink. Hetedik osztály után hagytam ott az iskolát, hogy dolgozhasssak. A szüleim pedig mindig bíztak bennem, azt mondták, hogy szerintük nagy jövő előtt állok. Ez nagyon motiváló volt, emiatt is képeztem magamat autodidakta módon. Még ma is. Nagyon büszke vagyok arra, hogy én emeltem ki a családomat a szegénységből.
Úgy érzem, hogy megmaradtam annak az egyszerű, őszinte és közvetlen embernek, aki mindig is voltam. Az egyetlen dolog, ami változott, hogy drágább öltönyöket viselek és jó szállodákban alszom. Bár, amikor otthon vagyok, akkor a hagyományos arab fehér öltözetet veszem magamra, szóval akkor még a drága öltöny sem kell. Valójában az Emírségek politikai és gazdasági vezetői is mind egyszerű emberek, hiszen mindannyian a sivatagban születtünk. Bármikor le tudunk ülni és beszélgetni egyszerű körülmények között is.
A pénz jó dolog és fontos, persze, de úgy érzem, hogy engem nem változtatott meg. A pénz azokat az emberek tereli rossz irányba, akiknek nincs szilárd hátterük, stabil értékrendjük. Legfőképpen azért szeretem, hogy vagyonom van, mert ezzel segíteni tudok, amit szereztem, abból vissza is akarok adni. A Habtoor Group az általa termelt nyereség 20%-át jótékonysági célra fordítja. Mivel nekem abba kellet hagynom gyerekként az iskolát, úgy kompenzálok, hogy iskolákat hoztam létre Dubajban, és egyetemeket támogatok. Ezen kívül egészségügyi és szociális célra fordítunk forrásokat. A világ minden tájáról kapunk megkeresést, hogy segítsünk.
