Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

A márkát nem húztam le a vécén, de a foglalási rendszert lekapcsoltuk

Ígéretes ötletnek indult, régiós terveket dédelgetett, de kiderült, hogy üzletileg nem fenntartható. Bezárt a szabadúszók Airbnb-je, alapítója ma már sok mindent másképp csinálna.

Faludi Nóra és alapítótársa 2017 őszén kezdte el fejleszteni és építeni az Instantplace nevű irodamegosztó piacteret, amely 2018 őszén indult el élesben. A multis háttérrel, kisgyerekes anyukaként mompreneurként vállalkozó Nóra rengeteg energiát és több millió forintot beleölt a projektbe, régiós terveket fontolgatott, de egy idő után be kellett látnia, hogy nem érdemes tovább finanszíroznia vállalkozását.

Ma már higgadtan és racionálisan képes levonni a tanulságokat a hol rontottam el, mit csinálnék másképp kérdésekre, és mivel másnak is hasznos lehet, amit ő a saját kárán tanult meg, öt pontban csokorba szedtük.

1. Akkora ötletnek tartottuk, hogy titkoltuk

Nem Nóra az egyetlen, aki abba a hibába esik, hogy mások elől titkolja vállalkozási ötletét, mert attól tart, valaki ellopja, megelőzi. „Három évvel ezelőtt még a szoftverfejlesztőt is úgy kerestük, hogy neki is alig mertük elmondani, mi a terv, mit akarunk csinálni – mondja –, holott sokkal fontosabb lett volna megosztani az ötletet minél többekkel, felvenni a kapcsolatot a potenciális partnerekkel, validáltatni velük a koncepciót, alaposan felmérni a piacot, a reális igényeket.”

2. Alulbecsültük a munkát 

„Lefejlesztjük, aztán elindul” – mondja Nóra, mire számított az elején, ám a cég elindítása és felfuttatása ennél sokkal komplexebb feladatnak bizonyult. Kétoldalú piacteret kellett építeni, vagyis megtalálni az irodának, tárgyalónak, tréningeknek, rendezvényeknek alkalmas kiadó tereket és azok tulajdonosait, illetve elérni a potenciális bérbevevő kört, szabadúszókat, tréningeket szervező cégeket. Nóra ezt egyedül csinálta, nem volt erre csapat, személyesen tárgyalt az irodákkal, intézte az online marketinget. Egy év alatt közel 70 partnerrel kötött együttműködést, és a szolgáltatást Budapesten kívül néhány vidéki városban is sikerült elindítani. 

3. Túlbecsültük a bevételt

Az üzleti modell két pillérre épült: tranzakció alapú jutalékos és havi díjas rendszerre. Előbbinél az iroda kiadója 20 százalékos jutalékot fizetett az Instantplace-nek, amennyiben rajta keresztül érkezett foglalás. Más felhasználók, például a saját foglalási rendszerrel dolgozó közösségi irodák fix havi díjat (néhány ezer forintot) fizettek a hozzájuk közvetített bérlőkért cserébe. „A rendszer akkor lett volna fenntartható, ha sok visszatérő foglalás érkezik a platformon keresztül, de nem ez történt. Sejtettük, hogy lesz lemorzsolódás, és a tranzakciók egy része az első kapcsolatfelvétel után kikerülheti a rendszert akkor is, ha egyébként az üzletszabályzatunkban egyértelműen benne volt, hogy senki nem használhatja üzletszerzésre a szolgáltatást. Arra viszont nem számítottunk, hogy ez az arány 80-85 százalékos lesz, és a kiadók többsége kvázi ingyenes hirdetési felületként fogja fel az Instantplace-t.” 

4. Ha egyszer valamit ingyen adtál, utána nem tudsz érte pénzt kérni

Az előző – lemorzsolódásos, a platformot kikerülő – problémát felismerve Nóráék még egy utolsó kísérletként megpróbáltak tavaly változtatni a konstrukción, és mindenkit 5000 forintos havi díjas csomagra átállítani. Úgy számoltak, hogy körülbelül 100 partnernél ez már eltartaná a platformot, és lehetne más irányokba fejleszteni, bővíteni a szolgáltatásokat. Nem jártak sikerrel, a regisztrált kiadók nem érezték úgy, hogy megérné nekik bármennyi fix díjat is fizetni a remélt forgalombővülés érdekében. Nóra pedig levonta a következtetést: ha valamit eleve ingyen adtál (a jutalékos, tranzakcióalapú árazás kvázi ingyenesnek volt felfogható), utána szinte lehetetlen a szolgáltatásodért pénzt elkérned.

5. Nem tisztáztuk a feladatköröket

Az Instantplace-nek két alapító-tulajdonostársa volt, de kifelé Nóra vitte a céget, ő volt a sales-es, marketinges, üzletfejlesztő mindenes, potenciális befektetőkkel is ő tárgyalt. Társa a háttérből, egyéb munkája mellett segítette az üzletet. Voltak ebből nehézségek, ahogy Nóra ma mondja: „Ha újra belevágnék, biztos, hogy nem kézfogásra alapoznám a céget, szigorúan lefektetném, ki mennyit tesz bele, és ha felborulnak az arányok, akkor újratárgyalnám a tulajdonrészt, különben demotiváló.”

Hogy belevág-e újra, az persze kérdés. Nóra közben második gyerekét várja, az Instantplace-t pedig, ha nehezen is, de elengedte, januártól lekapcsolták a foglalásokat. „A márkát nem húztam le a vécén, a közösségi oldalakról nem töröltük, de egyébként megszüntettük a céget.” 

Kiemelt kép: Faludi Nóra (Fotó: Sebestyén László)

 

A bizalom az a nyersanyag, amelyből a pénz minden formáját verik.