A magyar tulajdonú kis és középvállalatok között több száz, sőt ezer olyan akad, ami már több mint húsz éve a piacon van. Ez azt jelenti, hogy ezek a vállalkozások már eljutottak legalább egy, de inkább több válságstádiumba vagy olyan periódusba, ahol radikális változásra van szükség a fejlődés érdekében.
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy most statisztikákkal fogom igazolni, milyen szépen teljesítették a változásokat a vállalkozások, el kell hessegetnem ezt a gondolatot. Sajnos nem. Nem, mert az átlagos magyar vállalkozó, aki több mint húsz éve alapított vállalkozásában dolgozik
- kiöregedett és kiégett,
- képtelen haladni a technológiai fejlődéssel,
- hatalmas egóval rendelkezik, és meg van győződve a saját tévedhetetlenségéről.
A legrosszabb esetben pedig a fenti három együtt jelentkezik.
Mit eredményez mindez? Van sok működő vállalkozás, ami sok százmillió forint bevételt produkál, és több tíz vagy száz embernek ad munkát. Azonban ahhoz, hogy ez a vállalkozás fejlődjön, hatékonyabban működjön, több profitot termeljen, időnként jelentős változásokat kell végrehajtani. Szervezetfejlesztés, vállalatirányítási rendszer bevezetése, teljesítményértékelés bevezetése, webes fejlesztések, vagyis csupa olyan dolgok, amik előreviszik, hatékonyabbá teszik egy cég működését.
Mivel a vállalkozók is olvasnak újságot, időnként rászánják magukat arra, hogy ezekből egyet-kettőt megvalósítsanak, persze szigorúan az ő irányításuk alatt. Na, innentől el is van cseszve az egész. Mert ezek a vállalkozók azt gondolják, hogy azzal, hogy ők alapították és vitték el egy szintre a cégüket, már mindenhez értenek, sőt az ő cégükhöz csak ők értenek igazán. Pedig a nálunk fejlettebb gazdaságokban már nagyon jól el tudják különíteni az innovátor-kreátor típusokat a menedzserektől. Az első típus kiválóan tud újat alkotni, céget gründolni, jó ötlettel előállni, piacra betörni, üzletet fejleszteni. A másik pedig ahhoz ért, hogy egy már működő, tehát más által már kitalált vállalkozást hogyan lehet hatékonyabban, szervezettebben működtetni. Vagyis az egyik kitalálja, mivel fog pénzt termelni, a másik pedig megmondja, hogyan legyen ez a pénz maximalizálva, a tőke és munka hatékonyan működtetve. Így egészítik ki egymást – és nem elvéve egymás munkáját.
Szerencsére egyre több olyan vállalkozó, cégalapító van, aki ezt felismeri, és változás- vagy válságmenedzsmentben jártas szakembert, menedzsert hív a nagyobb horderejű feladatok levezénylésére. De ők vannak kevesebben. Sajnos, még többségben vannak azok, akiknek az egója elnyomja az észérveket, akiknél a vállalkozás célja a saját hatalmi pozíciójuk vagy fontosságtudatuk kiszolgálása, az eredményesség csak sokadlagos. Nem véletlen, hogy közülük sok vállalkozó küzd az utódlás problémájával, mert képtelen kiszállni, másnak irányítást átadni vagy visszavonulni és egyszerűen csak elkölteni a cég által termelt profitot. Talán, majd ha kihal ez az első generációs vállalkozói réteg, akkor ebben is lesz változás, az Y és Z generáció cégei már bíztató jeleket mutatnak. Ez is egy olyan terület, ahol az idősebbeknek kellene tanulni a fiataloktól.
Vitkovics Péter változás- és válságmenedzser
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tajgai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
