Többször majdnem csődbe mentek, de az online médiaelemzéssel foglalkozó Neticle mégis feltámadt, a cél most Grúzia mellett Oroszország és Ukrajna, miután sikeresen megküzdöttek a cirill betűkkel.
Kevés olyan cégötlet van, ami egy buli közepén kezd körvonalazódni, és elég életképes ahhoz, hogy túlélje az éjszakát – a Neticle létrejötte egyike a kivételeknek. Az alapítók, Szekeres Péter, Csikós Zoltán és Horváth Róbert a Corvinus egyik diákszervezetéből, az Öntevékeny Csoportok Irodájából ismerték egymást. Péter egy ilyen ÖCSI-s buli alatt dobta be, mi lenne, ha csapatban fejlesztenék tovább a szövegelemző algoritmust, amin addig egyedül dolgozott.
Péter 2010-ben, még gazdaságinformatikus szakos egyetemistaként egy Wireden megjelent cikk (erről van szó: „Twitter Can Predict the Stock Market”) olvasása után kezdett érdeklődni az online szövegelemzés iránt. Beleásta magát a témába, nem sokkal később TDK-dolgozatban vizsgálta, hogy az OTP részvényeket befolyásolják-e az online hírek. „Persze semmit nem lehetett kimutatni a dolgozat alapján, de sikerült egy viszonylag jó véleményező algoritmus alapjait letenni, hogy mennyire pozitív vagy negatív egy szöveg magyarul. Ezzel kevesen foglalkoztak akkor is és most is, mert egy nagyon komplex nyelvről van szó.” Erre az algoritmusra utalt később Péter azon a bizonyos ÖCSI-s bulin, amikor letámadta Róbertet és Zoltánt.
Az ÖCSI és az egyetem mellett mindhárman dolgoztak: Péternek az IBM-nél, Zoltánnak az XAPT-nál volt állása, Róbert kisebb cégeknél volt rendszergazda. Ez persze nem tartotta vissza őket abban, hogy délutánonként, esténként, hétvégente, albérletben, kávézókban, kocsmákban az algoritmus fejlesztésével foglalkozzanak. A kiadásokat nyertes TDK-dolgozatokkal fedezték.
Szekeres Péter, Horváth Róbert és Csikós Zoltán.
Fotók: Egyed Péter
Közben startup versenyekre jártak, hogy minél több ember véleményét kikérjék az ötletükről. Az egyik legmeghatározóbbnak a Prezinél tartott Startup Weekend eseményt tartják. Csíkos Péter, a Gravity R&D Kutató, Fejlesztő és Szolgáltató Zrt. akkori ügyvezetője megerősítette, hogy a szövegelemzés Magyarországon egy olyan piaci rés, amit érdemes lehet kihasználni.
Ő volt az, aki a leghasznosabb tanáccsal látta el őket: kijelentette, hogy a piaci modell, amire a fiúk a céget akarják építeni, rossz.
Péterék eleinte ugyanis B2C-ben, azaz business to consumer modellben gondolkoztak, magánszemélyeknek akartak alternatív keresőt, hírösszefoglalót csinálni. Azt ők is érezték, hogy a szokásosnál is több szerencse kell ahhoz, hogy ez Magyarországon életképes legyen, de az, hogy magánszemélyek helyett kifejezetten cégeknek kínáljanak szövegelemzést, egyértelműen a komfortzónájukon kívül esett, hiszen cégkapcsolataik nem voltak. Végül némi rágódás után megfogadták Csíkos tanácsát, eleinte ügynökségeket, később közvetlenül multikat céloztak.
Cégeket célzó online tartalom- és médiaelemzéssel 2-3 másik vállalat foglalkozott akkoriban. Péter, Zoltán és Róbert ötlete abban volt egyedi, hogy a „merjünk lusták lenni” elvet követték (és követik a mai napig): mindent, amit csak lehet, automatizálnak, de mégis közel emberi pontossággal, magas találati aránnyal elemeznek, az eredményeket pedig kényelmes és érthető módon tálalják a cégeknek. Közel valós időben összegyűjti és elemzi az interneten található véleményeket egy-egy adott márkáról vagy termékről, ügyfeleik pedig különösebb szövegelemzési jártasság nélkül, azonnal értelmezni tudják, milyen az általános kép, ami kialakult róluk a weben. Röviden: a Neticle megmondja, mit gondol egy márkáról vagy termékről az internet.
Barátok, család, bolondok
A Neticle Technologies Kft. 2012-ben alakult meg, az első nagyobb ügyfelek 2013 tavaszán jöttek, épp akkor, amikor Péter, Róbert és Zoltán kezdték felélni a tartalékaikat. Belátták, hogy ha túl akarnak élni, kénytelenek lesznek a startupok által jól ismert/bevált 3F-módszert (friends, family, fools) alkalmazva tőkét bevonni. „Fiatalok voltunk, a barátaink is fiatalok voltak, őket nem nagyon lehetett lehúzni. Bolondot nem akartunk csinálni senkiből, úgyhogy maradt a család” – meséli Róbert. Az ő családja járult hozzá a legtöbbet, de a többiek is besegítettek, így összesen sikerült 2-3 millió forintot összeszedni a cég megsegítésére.
Az első nagy nevű ügyfelek közül Péter a bébiételekkel foglalkozó Nestlé Bebát emeli ki: „2013. március. Emlékszem, amikor beérkezett a számla, leültem és megkönnyeztem. Tudod, amikor már elköltöttél nagyon sok pénzt, és itt van az első havidíj, a fény az alagút végén. 32 000 forint plusz áfa volt egyébként.” A csillagok szerencsés együttállásának látják a Magyar Telekommal való egymásra találást is: ők is az elsők között voltak, akik megbíztak az akkor még cégreferencia nélküli startupban. „Fontos, hogy egy kis országban a nagy cégek meg merjenek bízni az éppen indulókban. Ezzel segítenek a legtöbbet.”
Év végére már látszott, hogy kezd beindulni a cég, legalábbis fenn tudtak tartani egy kis irodát és egy 3-4 fős csapatot. Zoltán ekkor nem volt közöttük, ő ekkor egy elhúzódó projekten dolgozott Új-Zélandon, távmunkával segítette a kis közös céget. Egyébként sem biztos, hogy tudott volna fizetést kapni, ekkor Péterék a cég összes erőforrását az értékesítés és a marketing felépítésére fordították. „Kicsit szerencsétlen volt, kicsit szerencsés”, meséli Zoltán az új-zélandi projektről. „Jó lett volna, ha végig itt tudok lenni, éreztem, hogy sokat segíthetnék a cégnek… A végén akár még fizetésért is.” Alapvetően azért pozitív élményként könyveli el a projektet, ami azon túl, hogy tapasztaltabbá tette, tőkegyűjtésnek sem volt utolsó.
Valószínűleg Péter és Róbert sem bánják utólag, hogy Zoltán három évig a világ másik felén dolgozott, megtakarításai ugyanis nagyon jól jöttek 2015-ben, amikor újabb tőkebevonásra volt szükség. Tavasszal az egyik konkurens vállalat, a Replise úgy döntött, kivonul Magyarországról. A két cég elég hasonló vizeken evezett, egy fontos különbséggel: a Replise kézzel, a Neticle viszont algoritmussal elemezte a szövegeket. Akkor már egy ideje nyilvánvaló volt, hogy a Neticle sorra viszi el a Replise ügyfeleit, így a Replise olyan ajánlatot tett Péteréknek, amire nem lehetett nemet mondani: nagyjából 30 ügyfelet ajánlottak fel a Neticle már meglévő 30 másik partnere mellé. Péterék nem akarták, hogy az ügyfeleket más szerezze meg, így Róbert családjának támogatásával, Zoltán új-zélandi megtakarításaiból és bankhitelből összeszedtek nagyjából 20 millió forintot a meglévő céges tartalékok mellé, amivel meg tudták kötni az üzletet. (Ez a befektetés azóta megtérült, összesen körülbelül 2-2,5 év alatt.)
Az utolsó olyan alkalomra, hogy szorult a hurok a nyakuk körül, nemrég került sor: már megállapodtak egy befektetésről a Hiventures-szel, de több ideig tartott a tranzakció a nyáron, mint ahogy azt előtte rutintalanul gondolták. Közben viszont olyan emberek jelentkeztek a céghez, akikről semmiképp sem akartak lemondani. „Minket is érint a magyarországi munkaerőhiány. Ha olyan embert találunk, akiről látjuk, hogy jó, megpróbáljuk mindenáron megszerezni”, magyarázza Zoltán. Péter kicsit más szavakkal foglalja össze a Neticle HR-stratégiáját:
„Olyan ez, mint a hosszú túrán a pisilés: nem akkor kell elmenni, amikor kell, hanem amikor lehet. Ha találunk egy fantasztikus potenciális csapattagot, akivel megvan a kémia, és látjuk, hogy itt a helye, nem mondhatjuk, hogy köszönjük, 3-5 hónap múlva várunk… ”
Péterék senkit sem akartak elveszíteni az elcsúszó pénzügyi tervek miatt, így minden követ megmozgattak, például visszatartották a saját fizetésüket néhány hónapig. 2015 óta tizenegy, tavaly óta hét új taggal bővültek, az idei karácsonyi húzáson már 26 név lesz a sapkában.
Amerikai nagymenő vagy local hero?
A külföldi terjeszkedés szintén sok dilemmával járt. A startup versenyeken is igyekeztek minél több mentor véleményét kikérni arról, hogy érdemes-e az amerikai piaccal kacérkodni, vagy maradjanak meg a „local hero” szerepnél. Nagyjából 50-50 százalék volt az Amerikára mondott igenek és nemek aránya, végül Péterék belátták, hogy sokat kellene még tanulniuk ahhoz, hogy valóban talpon tudjanak maradni a tengerentúlon. Győzött Közép- és Kelet-Európa, tavaly megkezdték a bolgár piac felfedezését: jelenleg 82 magyar ügyfél mellett 12 bolgárral dolgoznak, idén pedig beléptek a román piacra is. A stratégia, amit követnek, egyszerű, olyan piacokat céloznak meg, ahol 2-4 vetélytársnál nincs több. Év végéig szeretnék kifejleszteni az orosz, a grúz és az ukrán prototípust – ezekre januártól már van is érdeklődő. A német piac valószínűleg jövőre jön: „Ott kicsit kiélezettebb a verseny, de hát nagyobb az a torta, amiből hogyha csak egy kis szeletet kiharapunk, már jók tudunk lenni.”
Az összes nehézség ellenére a Neticle szép számokkal zárja majd 2017-et: 90 millió forintos bevételre és 5 millió forintos adózott eredményre becsülik az idei évet a tavalyi 69 milliós bevétel és 2 millió forintos adózott eredmény után. Az alapítók viszont nem győznek hangsúlyozni két dolgot: egyrészt a cég beindulásához nem kevés szerencse is kellett, másrészt fontosnak tartják, hogy nem féltek tanulni a hibáikból. Megtanulták, hogy egy szerződést nem lehet két hét alatt megkötni, hogy egy befektetésre nem árt, ha tudnak hónapokat várni, hogy a marketing és az értékesítés a legfantasztikusabb termék esetében is nélkülözhetetlen, de azt is, hogy a nyolc bolgár ügyfél nem jelenti azt, hogy mostantól kezdve azonnal áramlik a cégbe a külföldi tőke. Péter, Róbert és Zoltán sokat és lelkesen beszélnek ezekről a tanulságokról, és kifejezetten büszkék arra, hogy négy csődközeli állapotot is túléltek.
Ami viszont a kezdetek óta tudatosan és jól felépítve működött náluk, az a munkahelyi kultúra kialakítása. Ebben az ÖCSI-ben szerzett tapasztalatok is sokat segítettek. A Neticle lapos, transzparens szervezet: házon belül mindenki tudja, mennyit keres a másik. Péterék kiemelik azonban, hogy a fizetések nyilvánossá tétele csak egy eszköz, önmagában nem teremti meg a nyitottságot, sőt komoly konfliktusokat is gerjeszthet, ha egy cég előkészületek nélkül szánja el magát a lépésre.
A Neticle-nek viszont bejött a dolog: nem konfliktusmentes a szerkezet, de sokkal egyszerűbben meg tudják beszélni a fizetésekkel kapcsolatos problémákat. Péter szavaival élve: „Még mindig több mint beszélő viszonyban vagyunk egymással, szóval azt gondolom, hogy működik.”
