Unatkozó egyetemista volt, milliárdost csinált magából Füzesi Attila. A Flow-n mesélt a 90-es évek szürreális Moszkvájáról is.
A Flow remek alkalom arra, hogy történeteket hallgassunk olyan emberektől, akik a lehető legelképesztőbb módon szerezték vagyonukat. Füzesi Attila egy moszkvai ösztöndíjjal indított a rendszerváltás hajnalán.
„A kezembe került egy Budapest Extra nevű reklámújság, és nagyon unatkoztam az egyetemen, úgyhogy kitaláltam, hogy ezt megcsinálom Moszkvában.” A projekt bejött, hitel nélkül, tízezer dolláros indulótőkével sikerült elindítani a reklámújság-bizniszt. A rendszer romjain még nyoma sem volt a médiapiaci szabályoknak, így a világ egyik legnagyobb ilyen típusú termékévét adták ki Füzesiék, egy példány 120 oldalnál is vastagabb volt, az összpéldányszám az orosz fővárosban, északon és délen együttesen meghaladta a hatmillió példányt, heti hatvan kamion ment ki a papírral. „Úgy kellett lefizetni az akkori nyomdavárost, amelyik a Pravdát is nyomta, hogy nehogy lemaradjon az utolsó ötvenezer példány.”
Füzesi Attila (Fotó:Fekete Csaba)
“Annyira vad világ volt, hogy a tanáraim terjesztették az újságot”- nosztalgiázott Füzesi Galambos Márton főszerkesztőnek. „Volt egy rovatunk, az volt a neve, hogy pénzmosás, az volt a lényege, hogy átutaltál valahová egy összeget, másnap megjelent valaki egy táskával, benne a pénzzel.”
Arról is mesélt, a 90-es évek közepén volt egy könyvelőjük, aki amúgy az orosz adórevizorokat is tanította, ő délelőtt Füzesiéknél könyvelt, délután meg a barikádokon volt (1993-ban belpolitikai patthelyzet uralkodott Oroszországban- a szerk.).
Füzesi nem csak beindítani tudott, de kiszállni is. „Meguntam!” – mondta. Eladta a cégét az újságírókból álló társainak, csinált egy Esterházy nevű cukrászdaláncot Oroszországban és Kazahsztánban, amit egy igazi Esterházy is meglátogatott, és áldását adta a névhasználatra. Aztán azt is eladta, és egyébként minden vállalkozásából hasonlóan jó ütemben és jó eredménnyel szállt ki.
Van egy applikációötlete, amit nem mondott el, mert „ciki lenne, ha bebukik”, de egyébként nem szeret számolni sem, mert nem közgazdász. Viszont most telket vesz, társasházakat épít a harmadik és a tizenegyedik kerületben, és hét éve tartó szenvedélyének is hódol – a szocialista éra autócsodáit gyűjti.
