Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

A kollégák szeretnek panaszkodni – ezért ne figyeljünk rájuk

A panaszkodás alapja sokszor az, hogy nem merünk kilépni a saját komfortzónánkból.

Itt az új év, egy friss kezdet. Lehetőség, hogy egy kicsit megálljunk, és számba vegyük, mi az amink megvan, és mit szeretnénk elérni – a karrierünkben, a magánéletünkben vagy a kapcsolatainkban. Liz Ryan, a Human Workplace alapítója ad egy tippet. Érdemes megfontolni.

Mindnyájunk életében vannak olyan emberek, akik ösztönöznek minket, akik motiválnak, energiával töltenek fel. Töltsük velük a 2017-es esztendőt! Mi magunk döntjük ugyanis el, kik azok, akikkel körbe vesszük magunkat!

Ugyanígy vannak ismerősök, családtagok vagy munkatársak, akik lehúznak bennünket, akik negatívan hatnak ránk. Emberek, akik nem feltüzelnek bennünket, hanem épp hogy eloltják a bennünk égő lángot, lelkesedést. Törekedjünk rá, hogy csak korlátozott ideig legyünk velük együtt. Ki kell jelölnünk a határokat, meddig mehetnek el velünk szemben. Meg kell velük beszélnünk, ha átlépnek egy határt és túl kritikusok velünk vagy ha kibeszélnek másokat a hátuk mögött. Ismerjük ezt a folyton panaszkodós típust, mindnyájan találkoztunk már velük.

Vegyünk elő egy noteszt, és írjuk fel, kik azok, akik motiválnak minket, akiknek a társasága energizál; és kik azok, akik csak lehúznak és visszafognak.

Csak azért, mert valakit a középiskolából ismersz, még nem jelenti azt, hogy hetente egyszer össze kellene vele futnod az életed hátralévő részében. Ugyanígy azt sem vagy köteles elviselni, ha a felettesed vagy a munkatársas goromba veled. Csak tőled, és senki mástól, függ, hogy az idődet mire és kire áldozod. Ha a főnököd folyton nyomaszt, akkor ideje csendben új állás után nézni és pár hónapon belül váltani. Talán nem érdemelsz bizalmat és tiszteletet azoktól, akik ugyanezt várják el tőled?

Ne hagyd, hogy idén a negatív emberek hatással legyenek a hangulatodra! Nagyon nehéz flow-ba kerülni és élvezni a munkát, ha mások nem hagyják.

Egy csapatban mindenki előtt ugyanaz a cél kell, hogy lebegjen – és ez nagyon fontos, nemcsak miattad, hanem mindenki más miatt is, akikre a munkád során hatással vagy. Ha nem tudsz flow-ba kerülni, azt sem tudod felmérni, hogy te magad mennyire vagy képes inspirálni másokat! Ahogy a környezeted motivál téged, úgy hatsz te is másokra, nem csupán azzal, hogy bátorítod őket, hanem azzal is, ahogy bizonyos szituációkban viselkedsz, ahogy a saját életedet alakítod.

Mások abban érdekeltek, hogy megtorpanj 

Mindig lesznek a környezetedben, akik nem akarják, hogy változz, hogy fejlődj. Akiknek úgy vagy jó, ahogy először találkoztatok. Néhányan közülük akár tesznek is az ellen, hogy előrelépj. Olyanokat mondanak, hogy “ugyan, elégedj meg azzal, amid van!” vagy “ki vagy te, hogy ekkorát mersz álmodni?!”. Nyugodtan kérdezz csak vissza: “hogy ki vagyok én? Azon dolgozom, hogy megtaláljam a választ!”. A személyes fejlődés elengedhetetlen része, hogy a barátok közül csak azokat tartsuk meg, akik támogatnak minket céljainkban – legyenek azok bármennyire is nevetségesek első hallásra. Ki kell szűrni azokat, akik visszafognak minket.

A munkahelyünkön is gyakran előfordul, hogy a társaink körében negatívnak lenni “cool”, a pozitív életszemlélet pedig nevetség tárgya, egyszerűen nem divat.  Azért nehéz ezzel szembe menni, mert aki a negatív kommentekre nem kíváncsi, az gyorsan körön kívül találhatja magát, kimarad a beszélgetésekből csak mert nem erősíti meg a többiek negatív, panaszkodós narratíváját. Csakhogy az ember minél magasabbra jut a ranglétrán, egyre nyilvánvalóbb lesz számára, hogy a folyton panaszkodó kollégák képtelenek előre lépni – sőt, épp azért olyan negatívak, mert az sokkal könnyebb, mint kilépni a komfortzónájukból.

Nincs ezzel semmi gond, nem kell másoknak elmagyaráznunk, hogyan éljék az életüket, elég tanulság lesz számukra a példa, amit mutatunk nekik.

A problémáink miatt sokkal könnyebb a főnököt vagy a menedzsmentet hibáztatni. Az már sokkal nehezebb, hogy felelősséget vállaljunk saját magunkért és élére álljunk a változásoknak. Ne feledjük, az első lépésünk mindig arra fog majd késztetni más valakit, hogy – velünk együtt – megtegye maga is az első lépést, ami a változáshoz szükséges.

Előbb-utóbb a panaszkodós kollégák is szembe kell hogy nézzenek a kihívásaikkal – nem kell, hogy megvárjuk, míg ők eljutnak ide. Járjuk a saját utunkat – haladjunk a magunk tempójában egyenesen előre.

Oszd meg!