Szepsy István, Gere Attila, Heimann Zoltán – csak néhányan a vezető borvidékeink vezető borászai közül, akiknek a pincéjében sétálva Kádár Hungary hordókat láthatunk. Ugyanez megtörténhetne velünk Ausztráliában, Kínában, Dél-Afrikában, Dél- vagy Észak-Amerikában, Új-Zélandon és Európa-szerte: a világ összesen 35 országában biztosan találnánk a Kádár-logóval billogozott magyar hordókból a borospincékben. Magyarország legtekintélyesebb és legrégebben működő, közel egymilliárd forintos árbevételű kádárüzemében valami különlegeset készítenek. A Kádár Hungaryről szóló cikkünk, a 69 éves cég története teljes egészében elolvasható a júliusi Forbes magazinban! Keresd az újságosoknál! Addig is, ízelítő a tartalomból.
1. Egyedi alapanyaggal dolgoznak
Az Északi-középhegység meredek, sziklás részein a kocsánytalan tölgy a szokásosnál lassabban, de sűrűbben nő, és nem vegyül más tölgytípusokkal, ami nagyon ritka. A sziklák tölgye (Quercus petraea) a hordókészítéshez használt tölgyfajok közül a legtömörebb. Sűrű szálú, hordóként használva aromás és alacsony tannintartalmú – ezt, és csakis ezt keresi a Kádár Hungary.
„Ami fát mi használunk, olyan fája senki másnak nincs a világon, máshol nem létezik ilyen mennyiségben ez a minőség. Nekünk a termőhely a lényeg, a terroir, mint a szőlőnél. A tölgy sem tudja, hogy ő éppen magyar vagy szlovák, csak a mikroklímát ismeri”
– mondja Kalydy András ügyvezető igazgató.
Zempléni (Fotó: Orbital Strangers)
2. A legmodernebb technológiát vetik be
A fa természetes dolga a víz vezetése, régen majdhogynem elég volt, ha egy kádár ezt ki tudta küszöbölni, az alapanyag terroirjára sem gondoltak még akkor. Szemre és érzésekre támaszkodva ezen a piacon ma már nem lehet labdába rúgni: a munkafolyamat lényege a régi, de a végeredmény már egészen újszerű elvárásokhoz alkalmazkodik.
A Kádár Hungaryt a munkafolyamat digitalizálásában a nemzetközi háttéren és a külföldi kutatóegyetemekkel való folyamatos együttműködésen túl egy fejlesztőcég segíti. A kádárok annyi munkával látják el őket, hogy más ügyfelük nincs is.
3. Résztulajdonos a világ egyik legjelentősebb hordónagyhatalma
Az eredeti cég tizenhét kádárcsalád egyesülésével, Budapesti Kádáripari Kisszövetkezet néven jött létre 1951 nyarán, amikor a rendszer nem adott nekik több lehetőséget kettőnél: vagy átadják generációkon átívelő vállalkozásaikat az államnak, vagy szövetkezetbe tömörülnek.
A rendszerváltást épp, hogy túlélték (kiderül a cikkből, hogyan), és 2008-ban létrejött a Kádár Hungary Kft. Ennek ma felerészt a világ egyik legjelentősebb hordógyártója, a Chene & Cie csoport a tulajdonosa (amelynek pedig a Henessy család tagja, Henri de Pracomtal a birtokosa). A vállalkozás másik felének a korábbi cég, a Budapesti Kádár a tulajdonosa. Abban a többség az 1956-ban Kaliforniába vándorolt, ott szőlőtermeléssel és borkészítéssel foglalkozó magyar Molnár családé. És néhány százalékkal ott van még 14 magánszemély – részben dolgozók, részben az alapítók leszármazottai, valamint az ügyvezető igazgató, Kalydy András.
A budapesti telephelyet 1951 óta használják (Fotó: Orbital Strangers)
4. Ezt a szakmát kitanulni helyben kell
Kádárképzés a 90-es évek óta nem létezik Magyarországon, az itt dolgozók között viszont többen húsz–harminc éve vannak a Kádárnál. Van, akinek ez az első munkahelye, és hamarosan nyugdíjba megy. Ez azt is jelenti, hogy ebben a cégben még mindig megvan a klasszikus tudás is. Az irodai munkatársak között viszont akad borász, közgazdász, kohómérnök. Kalydy azt mondja:
„Ha minden előzmény nélkül csöppen bele valaki ebbe a világba, nincs más választása, mint autodidaktikusan beletanulni.”
A munkafolyamat minden lépését érzékeny műszerek segítik (Fotó: Orbital Strangers)
5. Legalább 150 féle hordótípust kínálnak
Ha minden, a hordó karakterét befolyásoló aspektust figyelembe veszünk, akkor a világon elméletileg tízmillió különböző boroshordót, hordókaraktert lehetne készíteni. Valójában két-háromezer létezik, a Kádár Hungary úgy 150-et kínál. A szőlőfajtához, termőterülethez, borász stílusához és pénztárcájához való legmegfelelőbb darabok megtalálása így is legalább akkora művészet, mint maga a borkészítés, és hát elég költséges játék is. A fa fajtáján, származási helyén, érlelési hosszán túl sokat számít a pörkölés erőssége, a hordó mérete, formája, kora, dongáinak vastagsága.
„A borász a vásárlás pillanatában nem tudja megmondani, mit vesz, és ha beleteszi a borát, az milyen lesz. Hiába kóstolja ugyanazt szőlőfajtát ugyanabból a hordóból a szomszéd pincében, az övé biztos, hogy más lesz.”
6. Olcsóbb, mint máshol, de így is drága
A Kádárt itthon, a magyar borászoknak jóval olcsóbban adják, mint külföldön. Kint 650–1200 euró egy-egy darab, itt egy 225–500 literes hordó átlagára nettó 145–360 ezer forint – sokaknak még így is megfizethetetlen. Egy nagyobb ászokhordó milliós nagyságrend még belföldön is.
„Ebben a cégben mindig az export volt a döntő, csak az utóbbi években kezdtünk a hazai piacra is fokozottan figyelni. Így csökkent az exportarányunk 87-ről 82 százalékosra.” Az ügyvezető becslése szerint a hazai piaci részesedésük harmincszázalékos
Kalydy András ügyvezető Erdőbényén, a cég faérlelő telepén (Fotó: Orbital Strangers)
7. Egymillió hordó per év a világ összigénye
A világ borainak mindössze négy–hat százaléka kerül hordóba, a hiper-szuperekben sorakozó ezerforintos tételek sosem láttak hordót, az acéltartályok ma már képesek mindent olcsóbban, gyorsabban és kevesebb kockázattal megoldani. Ugyanakkor egy jó hordó még most is évekig használatban van, a teljes éves globális bortermelés egy százaléka kerül vadonatúj hordóba, ez nagyjából egymillió darab évente világszerte.
A Kádár Hungaryről szóló cikkünk teljes egészében elolvasható a júliusi Forbes magazinban! Keresd az újságosoknál!
A Forbes 2020. júliusi számának címlapja Kepes Andrással
